EZ Basic: Memories Of Spring
B+
Várakozások: A budapesti, angolul éneklő gitárpop zenekarok talán legígéretesebbje, az EZ Basicre az eddigi két albuma (a bemutatkozó, 2007-es Hocus Focus, és a két évvel ezelőtti Hello Heavy) alapján egyértelműen a nyolcvanas és kilencvenes évek indie/újhullámos popzenéje hatott leginkább. A Szarvas Árpád vezette zenekar kifejezetten erős melódiákkal vétette észre magát, ám az a bizonyos plusz eddig hiányzott ahhoz, hogy az EZ Basic tényleg meghatározó jelentőségű zenekarrá nője ki magát idehaza. A frontember így több, szimultán projektet is elindított (a shoegaze-es Evil Men Have No Songs, aztán a kísérletezős Models Can't Fuck és a Zombie Girlfriend-énekes Szabó Benedekkel alakított Golden Sundays mellett még egy X-Faktor-szereplőnek, Baricz Gergőnek is hangszerelt egy Leonard Cohen-feldolgozást), az EZ Basic pedig időközben kiegészült egy billentyűssel is. Az új felállás ezzel az ötszámos ep-vel debütál, amit itt végig lehet hallgatni.
Eredmény: Ahogy azt Szarvas Árpád egy interjúban elmondta, a Memories Of Spring a zenekar "rossz értelemben vett retro lemeze", melynek koncepciójára Simon Reynolds Retromania című könyve volt hatással, melyről itt írtunk korábban. És igen, ezen a lemeze valóban még hátrébb megy a zenekar az időben: a posztpunk, new wave, indierock stb. hatások helyett a hatvanas évek napsütötte dallamai jelentik a fő inspirációt, mely a hangzásban is megmutatkozik, amely sokkal könnyedebb, légiesebb, mint bármikor korábban. Azonban az is egyértelmű, hogy a hatvanas évekbeli hatás is leginkább az utóbbi évek retrós indiepop zenekarain átszűrve jelenik meg a zenében: a Promising Boy meg nem mondom most, melyik They Might Be Giants-számra emlékeztet, de valamelyikre nagyon, de eszünkbe juthatnak a Belle & Sebastian tempósabb dalai (főleg a zongorás Hungarian Girl hallatán), és így tovább. Még amikor nagyon jellegzetes ötvenes évekbeli témára épülő számot hallunk (Wrong Way), azzal kapcsolatban is előbb juthatnak eszünkbe a hangzás újabb mutációi. Az öt számba nehéz belekötni, és ugyan véleményes, hogy ebben a koncepcióban lett volna-e egy albumra való, az biztos, hogy ez így most kerek, nem marad utána hiányérzet. A kérdés csak az, hogy ez a "retrós" stílus hozta-e ki a legjobbat az EZ Basicből, vagy az ötszámos ep?
Kinek ajánljuk: Aki már túltette magát azon, hogy már mindent megcsináltak, amit lehetett. (IB)