Aki nem siet, felrobban

Öt ember egy óra leforgása alatt töviről hegyire átkutat egy szobát. Kiforgat minden fiókot és hatalmas felfordulást hagy maga után. Nincs idejük pepecselni, az óra ketyeg, hatvan percük van arra, hogy megtalálják és hatástalanítsanak egy bombát, és ha ez nem sikerül, minden odavész. Vagyis mégsem, mivel ez csak egy játék Budapest belvárosának egyik pincéjében, ahol egy virtuális világot rendeztek be.

A csapat egy tágas szobába lép. Az itt elehelyezett berendezési tárgyak közül kell kiszúrni azokat, amelyek nyomra vezetnek - több köztük az elterelő, a rejtély feloldása szempontjából értéktelen dísztárgy. Azt viszont előre még csak megtippelni sem lehet, melyik melyik. A tárgyak régies hangulatot árasztanak, mintha egy lomtalanításról szedték volna össze őket. A MindQuest nevű játék résztvevői vagyunk, önként vállalkoztunk a feladatra.

Mindent át kell nézni. Klikkeljen a többi képért!

Öten próbáltuk ki a virtuális világot, amelyben egymásra épülő feladatok megoldásával közösen, de mégis egyénileg kellett kiötölnünk, mi mire jó. A következőket kell tenni: nézelődni, kutatni, mozogni, vizsgálgatni és az eredményeket folyamatosan közölni a többiekkel, hogy összeálljon a kép; mintha egy Agatha Christie-regény főszereplői lennénk. Az egy óra tapasztalatai alapján kapkodni semmiképp sem szabad, mert minden részlet fontos lehet, de a hosszas gondolkodás sem jó, mert úgy meg kifut az ember az időből.

A szobában a csapat mellett még egy dolog aktív: egy visszaszámláló óra, amely néha átvált tanácsokat osztogató képernyővé. Utóbbit a szolgáltatás egyik vezetője irányítja, a szoba ugyanis be van kamerázva, de a látottakat nem rögzítik. A hideg-meleg eldugós játék analógiáján a meleg, de legalábbis a langyos területek felé irányítják a résztvevők figyelmét. Mi pedig bent a szobában egy órán át jövünk-megyünk, ezerszer végigtapogatunk több tucat tárgyat, elméleteket gyártunk, kombinálunk, hatalmas felismeréseket teszünk; és végül megállapítjuk, hogy borzalmas detektívek lennénk.

Legyen detektív és kattintson!

Eddig még nem volt olyan csapat, amelyiknek ne kellett volna több-kevesebb segítséget nyújtani - tudjuk meg a játék végén. Két ember számára szinte teljesíthetetlen, olyankor több segítség is érkezik, egy ötfős csapat viszont már 60-70 százalékos eséllyel eljut a végére.

Van már hasonló

Nem új az ötlet, létezik pár hasonló, stratégiai csapatjátékban utazó hely Budapesten, csak mindenhol kicsit eltérő a koncepció. Van egyfelől az ijesztgetős horrorszínház, ahol szintén szükség van valamiféle találékonyságra, de a fő hangsúly a rettegésen van. A MindQuest sokkal inkább hasonlít a Paraparkra, ahol a szabályok is hasonlóak: egy óra áll a 2-5 fős csapatok rendelkezésére, hogy kijussanak a rájuk zárt pincéből, miközben szintén lakatok és rejtélyek kinyitásán vagy megfejtésén vezet az út a végkifejletig.

Keresse meg a koponyát a képen és kattintson!

"Kb. a játék harmadánál engem már teljesen magával ragadott, igazi adrenalin-bomba. Az egyetlen, ami elsőre nem tetszett, az a számkódos lakatok aránya volt, szerintem az sok, és ezért nagyon elvesztünk a számmisztikában" - összegez csapatunk egyik tagja. A másik szerint "azokat az eszközöket és trükköket kell még tovább fejleszteni, amelyek belerántanak a helyzetbe. Például a zene lehetne halkabb, mert az többször kizökkentett a jóleső izgalomból, vagy lehetne helyette háttérzaj" - mondja.

Kattintásra összeáll a kép, klikkeljen a térkép tetszőleges pontjára!

A teambuilding egyetlen normális formája

A zene valóban elidegenít kicsit az amúgy jól kidolgozott virtuális valóságtól, a tévés kvízjátékos izgalomfokozó hangulatát idézi. Ami a bomba robbanásakor legelőször feltűnik - sajnos annyit lúzerkedtünk az elején, hogy a végén még kb. két perc kellett volna, mivel a megoldást már kitaláltuk -, hogy észrevétlenül elröppent az egy óra. Másodszorra az tűnik fel, hogy darabjaira bontottuk szét a szobát.

Az pedig kétségtelen, hogy egy ilyen játék - 8000 forint/csapatért - ezerszer jobb csoportépítő élmény, mint a klasszikus teambuildingek, ahol cégek olyan dolgokra vesznek rá felnőtt embereket, hogy számukra szimpatikus tulajdonságokkal felruházott székek mellé álljanak. A műfaj tehát nagyon jó, a kivitelezés is jó, csak valamiből több, valamiből meg kevesebb hatáselem kellene a virtuális hangulat megtartására.