Rámguglizott az apám

19 éves lányok letölthető zenéi izgatják az internetezőket. Egyikük Justin Bieberről rappel, de ironikusan, mert valójában Danny Brown-rajongó; másikuk pedig már nagy öreg: tavaly befutott.

Most már tényleg álljon meg a menet. Kitty Pryde egy 19 éves, fehér, vöröshajú csaj, mikroblogger és nagyon kezdő rapper - akinek hosszú cikkeket szentelt a New York Times, a Guardian és kb. az összes véleményformáló, trenddiktáló hipsztermagazin a Vice-tól a Faderen át a Stereogumig és tovább. Bloggerek és YouTube-kommentelők hadai vitatkoznak azon, hogy ő a legjobb vagy legrosszabb dolog, ami történhetett a hiphoppal. Ironikusan rappel Justin Bieberről (hogy hozzámegy feleségül és a Just Married feliratú kocsival kétszer áthajtanak Selena Gomezen), kiforgatja a Call Me Maybe-t - ugyanakkor kedvenc rappere Danny Brown, akiről eddig mi azt hittük, hogy a harmincas kritikusok rajonganak érte leginkább (amúgy még mindig letölthető innen). Leghíresebb száma azonban nem iróniájával egyetemben is gyerekes pop/antipop, hanem az Okay Cupid.

A műfaj pedig, amiben nyomul, a cloud rap, vagyis nyomott, szétkent szintik találkoznak ráérősen dübögő dobgépekkel, ciccegő cinekkel. Kitty Pryde rapstílusát a New York Times jellemezte nagyon találóan: "Úgy rappel, mintha beszélne, lassan és tisztán, azon az enyhén nyafizó hangon, amit a gyerekek akkor használnak, ha azt akarják, hogy a szülők odafigyeljenek rájuk." Nehéz elvonatkoztatni a körülményektől (hogy "ő ennek a nanoszekundumnak az internetes szenzációja, akiből aztán vagy nagyon nagy dolog lesz, vagy holnapra elfelejtjük" - Guardian), de ha sikerül, akkor az derül ki, hogy tulajdonképpen egész jó ez. Ehhez a kicsit eléggé hülye cloud rap izéhez pont jól illik Kitty Pryde stílusa. Elsőre nem is annyira idegesített, mint sokakat; inkább azon gondolkodtam, hogy mégis mi ebben az érdekes, de tényleg? Másodszorra viszont képes volt elkapni: van valami bágyadtan hipnotikus jellege az egésznek, alapoknak, beszédnek így együtt.

Kitty Pryde zenéi, köztük az egészen friss Haha, I'm Sorry ep a Bandcampről tölthetők le. (Senkit ne ijesszen meg, hogy 1 dollár van odaírva; lejjebb mindenhol van link ingyenes letöltésre, mert "én is utálok fizetni lol". Cloud rap-szakértőknek érdekesség, hogy az egyik producer, aki dolgozik vele, Beautiful Lou, aki a műfaj/"műfaj" legnagyobb sztárjainak, A$AP Rocky-nak és Lil B-nek is készített már beatet; továbbá a Main Attrakionz menedzsmentjéhez szerződött. E cikk címe Kitty Pryde-tól származik.)

Másik 19 éves versenyzőnk, Charli XCX viszont egy nagy öreg, hiszen már 2008-ban is kiadott számokat. Tavaly pöttyet darkos-gótos szintipop-dalaival két Best New Music minősítést is szerzett a Pitchforktól (Stay Away, Nuclear Seasons) és nyilván tele volt vele az internet. Most jutott el addig, hogy megjelent egy ep-je (tkp. az egyik említett és egy újabb, eléggé madonnás szám + remixek), amihez tartozik egy, a honlapról letölthető mixtape is.

A Heartbrakes And Earthquakes 21 percben 8 számot tartalmaz, van rajta két új saját, valamint olyanok is, amikben Charli XCX mások (Blood Orange, Blood Diamond, Drake & Jai Paul stb.) alapjaira énekel saját dallamokat. Az egésznek szép az íve (öt részre van osztva, egy-egy filmcím jelöli mindegyiket), sűrűbb-zörgősebb és sötétebb-táncosabb az indítás, aztán egyre könnyedebb és poposabb lesz. Az nyilvánvaló, hogy Charli tud fogós, fülbemászó dallamokat írni, de számomra elsősorban az énekesnői képességei a meggyőzőek. Dögös, dühös, bájos és naiv ének, fülledten nyomott rap - mindez és még több is jól áll neki, minden erőlködés és erőltetettség nélkül tud közöttük ugrálni. Mivel jól is néz ki, mindössze egyetlen bombaslágernyire van a sztárságtól. Oké, talán "alternatív" sztárságtól, de ez ma már ugye nem jelent semmit: ennyi sötétség, mint ami a dalaiban hallható, simán befér a slágerlistákra is.