Na, ez jó! Zárónap a Balaton Soundon

A Balaton Sound vasárnapi zárónapjára az előző napi eső kicsit lehűtötte a hangulatot, pedig volt itt poptörténelmi jelentőségű laza hiphop, bulis electro house és az évtized egyik legfontosabb indie zenekara is fellépett.

A szombati felhőszakadás lemosta a sminket a Balaton Soundról és egy közepesen lepukkant vurstlit hagyott maga után. Pedig aránylag erős program jutott a zárónapra, így mindjárt késő délután a Native Tongues hiphop-mozgalom legnagyobb túlélője a De La Soul lépett fel a nagyszínpadon. Gyenge napsütésben és átható fűszagban érkeznek a térdhajlító ütemek, de nem folyamatosan, hanem a két MC, Plug 1 és Plug 2 (az egyszerűség kedvéért használjuk ezeket a megnevezéseiket) folyamatos közönséghergelése mellett. Van pillanat, amikor ez utóbbival túlzásba esnek, mondjuk 5 percen keresztül versenyt énekeltetni a közönség két szektorával és ehhez folyton lekeverni az épp kezdődő ütemeket baromi uncsinak hat, bár az összegyűltek nagy része egész jól szórakozik rajta.

Forrás: Csatári Gergely

Egyébként a trió korrekten végigrohan az életművükön a korai Roller Skating Jam Named Saturdays és a Me, Myself And I párosától kezdve a J.Dilla által producerelt Stakes Is High-on át a Grammy-díjat hozó - és ezen a koncerten Damon Albarn részei nélkül előadott - Feel Good Inc. -ig bezárólag. Ami külön jó volt, hogy az a pozitív attitűd, ami a Native Tongues-ot jellemezte a kezdetekben és amiért folyamatosan megkapták a hippi-hiphop jelzőt, az teljesen érezhető volt: tehát nagyképű repperek helyett, három szerethető fickó ugrált a színpadon, akik csuklóból kiráztak egy kellemes, tét nélküli strandbulit. B-

Forrás: Csatári Gergely

Az Animal Collective buliját annak ellenére kíváncsian vártam, hogy igazán csak pár számuk és az egyik korai lemezük, a Feels jelentett sokat a számomra. Ezért is bántam, hogy a koncert első harmadában az interjúzás kötelezettsége hívott el, ahonnan csak a legvégén értem vissza. Ezért teljes értékű kritikára nem vállalkoznék és korábban már úgy is elmondtunk szinte mindent az elmúlt évtized egyik legfontosabb indie zenekarának élőben nyújtott teljesítményéről. Még öncélú bénázásként is jellemeztük az egyik fellépésüket, de ezúttal valamivel összeszedettebb és dalközpontúbb műsort kapott az összegyűlt szűk hetven ember.

Forrás: Csatári Gergely

Az említett lemezről szóló Did You See The Words, vagy épp az új kislemez, az ígéretes Honeycomb sokkal élvezhetőbben szólalt meg, mint az az interneten keringő felvételeken hallható. Érzékeltetve a Balaton Sound furcsa, sok szempontból elviselhetetlen összevisszaságát (rögtön a színpad mellett bungee jumping várta a kedves felvonulókat) az utolsóként előadott, élőben inkább egy Battles-dalnak tűnő Summertime Clothes-ra még egy odatévedt, divatosan talpig fehérbe öltözött úriember is ízesen csettintett, hogy "na, ez jó!". B

Forrás: Csatári Gergely

Az Animal Collective-vel ellentétben a Digitalism koncertjére végre egy a kalibernek megfelelő számú közönség gyűlt össze az óriási szögletes szívvel felturbózott színpad előtt. A két irodistának öltözött tag olyan emelvény mögött ügyködött, amilyeneket a konferenciákon szoktak használni, amely vagy Kraftwerk-hommage, vagy a német zene felfogás fura kifejeződése. A korábbi élő felálláshoz képest most dobos nélkül érkeztek és a koncertet nyitó Miami Showdown és Zdarlight egybeszőtt kettőse csak megerősíti, hogy a lemezekhez képest kicsit feltupírozott - hol house, hol trance elemekkel kiegészülő - instrumentális dalok dominálnak majd végig.

Forrás: Csatári Gergely

Ezt személy szerint picit sajnálom, főleg, hogy még a 2 Heartsból is sikerült kigyomlálni a verzéket. Ettől függetlenül van, amikor az új részek hozzáadott értéknek bizonyulnak és szerencsére messzire elkerülik a dubstep és a miami bass vidékét. Az új lemezről előadott Blitzet kifejezetten élvezet ordító hangerőn meghallgatni az amúgy igen lelkes közönség sűrűjében. Attól függetlenül, hogy a 2007-ben felfutott stílus - amelyeknek ők is prominensei voltak - igen hamar marginalizálódott, táncolni mondjuk még mindig remekül lehet a Digitalismra és persze az utolsóként előadott Pogo vastag betűkkel van beírva a bulizás nagykönyvébe. B