"Az emberek mindent azonnal akarnak." A Friendly Fires a Quartnak

A Friendly Fires énekese, Ed Macfarlane a zenekar nagyszerű koncertje előtt beszélt a francia gyilkosoktól való félelméről, a legjobb show-ról és arról, hogyan élvezhetjük a modern világot.

Amikor megjelent a Friendly Fires a színen, mindenki diszkópunk együttesként hivatkozott rá, viszont az újabb dalokra már eszembe nem jutna ezt mondani.

Igen, ez pontos: annak idején a DFA kiadó zenekarai gyakorolták ránk a legnagyobb hatást (The Rapture, LCD Soundsystem), és tinédzserként olyanokért rajongtunk, mint a Q And Not U, akik valójában a Gang Of Four-féle punk-funkot fejlesztették tovább. Nagyon tetszett nekünk a táncos ritmusok és a punkos nyersesség keveréke, viszont a második lemezün, a Pala már sokkal progresszívabb volt, és azt a vonalat vitte tovább, amit az első lemezünkön a Jump In The Pool képviselt. Az egy kicsit éteri, trópusi hangulatú szám volt, máshogy táncos, mint a többi dalunk, és ez az irány érdekelt bennünket.

A diszkópunkban a basszusgitár nagyon fontos hangszer, nálatok azonban koncerten egy session basszgitáros játszik.

Az albumokon én játszom fel a basszusokat, de élőben nem tudok egyszerre basszusozni, énekelni és még táncolni is. Arra törekszünk, hogy a lehető legjobb show-t csináljuk koncerteken, és ezt így tudjuk elérni. De valóban, a basszusgitár nagyon fontos hangszer nálunk, én a többi hangszeren nem is nagyon tudok játszani, csak ezen.

De akkor egyetértesz abban, hogy a Pala nagyon eltávolodott az első lemez hangzásától?

Abszolút. Sokkal színesebb és dúsabb lemez lett, kevésbé nyers és lecsupaszított, sokkal eredetibb. Persze ettől még az első lemezt is jónak gondolom, de ott még csak kerestük a hangunkat, amit igazán a másodikon találtunk meg. Ez a Friendly Fires hangzása, és elég egyedi is lett.

Igaz, hogy a Pala dalait egyedül írtad Franciaországban?

Így van, méghozzá egy kunyhóban, jó távol mindenféle civilizációtól. Egy kicsit még féltem is, hogy megtámad valami őrült francia gyilkos, annyira a semmi közepén volt. [nevet] De jó volt így, elrejtőzni mindenki és minden elől, és egyedül lenni a gondolataimmal.

Azt nyilatkoztad, hogy a 21. században mindent átmenetinek érzünk, és ezért a Pala dalai arra koncentrálnak, hogy élvezzünk ki mindent, amíg tart.

Szerintem ez az élet valamennyi területén így van a modern világban. Nagyon könnyen meg lehet szerezni mindent, ugyanakkor épp ezért hamar rá is lehet unni mindenre. Minden mozgásban van, az emberek mindent azonnal akarnak, és így van ez a munkával is, senki se tudja, mennyi időt tölthet el az állásában. Ma már nincs olyan, hogy úgy mész oda egy munkahelyre, hogy egész életedben ott leszel, hiányzik az a stabilitás a modern világból. A mi számaink arról szólnak, hogy ezzel együtt kell élni, és érezzük jól magunkat, amíg lehet, mert egyszer minden jó dolog véget ér.

Ez az együttesre is vonatkozik? Tehát tartasz attól, hogy egyszer majd véget kell vetni a zenélésnek és elmenni dolgozni egy irodába 9-től 5-ig?

Nem, azért erről nincs szó, nem a félelem itt a jó szó. Őszinte leszek: nem igazán tudom elképzelni magam, hogy ötvenévesen is ugyanígy ugrabugráljak a színpadon, mint most. Nem is akarom ezt csinálni, sőt, az is lehet, hogy már harmincévesen is úgy fogom érezni, hogy ez már nem hiányzik. Azt se tudom, lesz-e még lehetőségem újra eljönni Magyarországra koncertezni, úgyhogy a maximumot kell kihozni mindenből.

Megfigyelhető némi hasonlóság a Friendly Fires, illetve a szintén nyersebb zenéből nagyon hamar megkomolyodó zenekarok pályájában, mint a Foals vagy a Wild Beasts. Éreztek velük hasonlóságot?

Zeneileg mindannyian máshonnét indultunk, de nagyjából egyidőben, és igen, kimondottan izgalmasnak érzem, hogy ezekkel az együttesekkel emlegetnek együtt bennünket. Ezek remek koncertzenekarok is, turnéztunk is együtt velük, jó érzés, hogy nagyjából párhuzamosan haladunk velük.

Mire készültök legközelebb?

Elkezdtünk dolgozni a harmadik lemezünkön, de még korai megmondani, milyen hangzása lesz. Az biztos, hogy csináltunk egy közös dalt Andrew Weatherallal, a neves dj-vel, ami teljesen különbözik attól, amit eddig ismerhetett tőlünk a közönség, mert jóval kevésbé direkt popzene. De a legfontosabb, hogy tovább szeretnénk fejlődni, és nem akarjuk ismételni önmagunkat, szóval biztos lehetsz benne, hogy nem fogunk még egy Palát csinálni.