Tábortűz mellett a klubban - a Crystal Fighters a Quartnak

A Crystal Fighters elektronikáért felelős tagja, Gilbert Vierich az együttes zsúfolt sátor előtt zajló koncertje előtt oszlatta el a félreértéseket: mi köze a zenekarnak a baszkokhoz, és most akkor ők világzenei együttes-e?

Nehéz hová tenni benneteket: minden leírás kiemeli a baszk népzenei elemek használatát, ugyanakkor kizárólag angol nevű tagokról tudok. Tudsz ebben segíteni?

Ez pontosan így van, mindnyájan britek vagyunk, bár nekem pont nincs angolos hangzású nevem. De ahonnét ez az egész jött, az az, hogy az egyik eredeti énekesnőnk, Laura rendelkezik Baszkföldön élő felmenővel is, és a hagyatékában találta meg egy baszk opera kezdeményeit. Amikor Sebastian, Graham és én elkezdtünk zenélni, megmutatta nekünk ezt, és ez lett a kreatív kiindulópont, emiatt ástuk bele magunkat a baszk népzenébe, érdeklődni kezdtünk a hangszerek, a kulturális örökség, a történelem iránt. El is töltöttünk ott elég sok időt, megismertük a helyieket, és éreztük, hogy nagyon erős, szenvedélyes hangulata van annak a vidéknek. Ezek után sokan hitték azt, hogy mi baszkok vagy legalábbis spanyolok vagyunk, pedig nem, csak szeretjük nagyon azt a régiót. Azóta meg rengeteg helyen jártunk, és ugyanilyen jó érzés volt más kultúrákat megismerni, és megpróbáljuk ezeket is hasonlóan feldolgozni, mint annak idején a baszkot. Ráadásul azokat a hangszereket senki sem ismerte külföldön, úgyhogy sokan hálásak is nekünk, amiért általunk él tovább az örökségük.

Én is ezeket olvastam először rólatok, aztán meghallgattam a dalaitokat, amit viszont elsősorban modern elektronikus popzeneként lehetett jellemezni.

Igen, az is volt a koncepciónk, hogy vesszük ezeket a régi melódiákat, népzenei és klasszikus zenei hagyományokat, és mindezt kombinálni azokkal a fajta zenékkel, amelyek izgatnak bennünket, amik leginkább elektronikus zenék, de belefér a rock, a metál, a dubstep, bármi. Graham és én is ilyen partikból ismerjük egymást. Néha nem is használjuk a baszk hangszereket vagy dallamokat, hanem új számokban próbáljuk megfogni ugyanezt az atmoszférát. Tehát a cél a régi és az új párosítása: mintha a tábortűz mellett ülnél egy trendi klubban. [nevet] Továbbá azt is megfigyeltük, hogy koncerteken senki sem táncol, hanem mindenki nézi a színpadot, egy dj fellépésénél viszont mindenki táncol, és senki sem nézi a színpadot. Szóval a jó dolgokat szeretnénk ezekből párosítani, a baszk hatásokkal együtt.

Élőben esetleg jobban érezhető ez a baszk hatás?

Nem mondanám. Az fontos, hogy nem világzenei show-ról van szó, aminek keretében végigvezetjük a közönséget a baszk kultúrán. Szóval nem lehet bennünket összekeverni egy baszk népzenei együttessel, hiszen elektronikus zenét csinálunk, csak a kettő keveredése izgat bennünket. Gondolj Paul Simon és valami nagyon táncos előadó keverékére. Egyébként is hárman csináljuk a zenét, és mindhármunknak más az ízlése, és néha olyan zenékkel is dolgozunk, amit valamelyikünk nem igazán szeret.

Az első lemezetek elég lassan készült, évekkel azután jelent meg, hogy már ismert név volt a Crystal Fighters. Szándékosan húztátok eddig?

Amikor elkezdtük ezt, egyáltalán nem gondolkodtunk lemezben, hanem csak az érdekelt bennünket, hogy élőben játszhassunk az embereknek. Ez így ment sokáig, és aztán végül kellett már egy lemez is, de a lényeg most is a koncerteken van. Stúdióban már sokkal könnyebben befogadhatók lesznek a dalaink, amik élőben elég nyersek.

Viszont nagyon ügyesen gazdálkodtok ezzel az egy lemezzel azóta is: minden számhoz készült már klip, sok-sok remix.

Ez így van, ugyanis minden dalunkat kislemezdalnak is tartjuk, és nem csinálunk olyat, hogy sima album trackek. A videókat amúgy is imádjuk és szerencsénk is volt, mert induláskor nem állt mögöttünk nagykiadó, de legalább volt időnk elég nagy közönséget kiépíteni. Reméljük, hogy igazán időtlen zenét tudunk csinálni, csak ma már sok idő az, amíg ehhez sikerül megtalálni a megfelelő közönséget.

A második lemez készítése is ilyen hosszúra nyúlik majd?

Nem hinném, már megvannak a dalok, csak rendesen fel kell venni őket, és remélhetőleg még jövő nyár előtt meg fog jelenni. Nagyon sok új hatás ért bennünket azóta, és alig várjuk, hogy új számok is kerülhessenek a produkciónkba.

Az első lemezen azért feltűnő volt, hogy csupa menő és divatos irányzat is hallható volt rajta, most is erre számíthatunk?

Most is sok minden tetszik nekünk, de itt az igazi kihívás nem az számunkra, hogy minél aktuálisabb stílusokkal villogjunk, hanem hogy különböző hangzások hogyan illeszthetők be a mi világunkba. Legutóbb is véletlenszerűen jöttek ezek össze, remélhetőleg most is jól fog majd elsülni.

Miket hallgattatok idén, ami hatással volt rátok?

Hát ez jó kérdés, én elég kevés zenét hallgattam mostanság, mert eddig leginkább a stúdióban dolgoztunk az új dalokon, vagy éppen turnéztunk. Szóval most nem tudok semmit mondani, de leginkább az elektronikus zenéket szeretem általánosságban, de számomra az emberi érzelmek jelentik a legfontosabb hatást. Graham szereti a klasszikus rockot, Sebastian pedig Gilberto Gilt vagy spanyol punkzenekarokat. De így jó dolgozni, hogy mindenki más hatásokat hoz a közösbe.

Gyakran jártok azóta is Baszkföldre?

Igen, tavaly novemberben voltunk egy hónapot, aztán valamikor tavasszal is mentünk, és megyünk majd újra nemsokára. Nagyon szép ott a vidék, de szeretjük a városokat is: San Sebastiant vagy Bilbaót, ahol egész komoly táborunk van, kicsit olyan ott játszani, mintha otthon lennénk. Tartottunk tőle eleinte, hogy nem nézik jó szemmel, hogy ezt csináljuk a hagyományaikkal, de igazából örülnek neki, hogy ennyire érdekel bennünket a kultúrájuk. Sőt, azért is hálásak, hogy messzire visszük a jóhírüket, hiszen sokan még mindig a terrorizmussal azonosítják őket, pedig a baszkok nagyon barátságos, kedves emberek, akik büszkék és szenvedélyesek is egyben. Örülünk, hogy megtűrnek bennünket maguk között.