Nem is változtunk sokat - a Killers a Quartnak

A Killers koncertje előtt Dave Keuning gitárosnak és Mark Stoermer basszgitárosnak tehettünk fel pár rövid kérdést a szeptemberben megjelenő új lemezről.

Kétszer játszottatok már a Szigeten, igaz, egyik sem tegnap volt. Emlékeztek még ezekből valamire?

Dave (a képen): Leginkább arra emlékszem, hogy ellopták itt az útlevelemet, úgyhogy másnap reggel az amerikai követségen kellett kezdenem. [nevet] De egyébként remek show volt.

Azóta viszont elég keveset lehetett hallani a Killersről, egészen mostanáig.

Mark: Igen, elmentünk pihenni egy kicsit, egyes tagok szóló projektekbe vágtak bele. Tény, hogy sokan nem hallhattak rólunk, pedig azért egészen 2010-ig turnéztunk, és utána jött az egy év kihagyás, a következő évben már az új lemezünket csináltuk.

Nem tartotok attól, hogy négy év kihagyás túl hosszú idő ahhoz, hogy ugyanott folytassátok, ahol abbahagytátok?

Dave: Szerintem manapság a zeneipar abba az irányba megy, hogy mivel senki sem ad már el túl sok lemezt, mindenki a lehető legtöbbet turnézik és koncertezik, szóval ez teljesen normális. Van persze rajtunk némi plusz nyomás, nem tagadom, de várakozások az előző albumok előtt is voltak. Ha pedig tetszeni fog a lemez az embereknek, akkor senkit sem fog érdekelni ez a négy év szünet. A daloknak magukért kell beszélniük, mint általában mindig.

Előzetesen rockosabb lemezt ígértetek az előzőnél, még mindig tartjátok ezt?

Mark: Egy kicsit rockosabb, igen, mert a Day & Age-en kicsit háttérbe szorult a gitár. Inkább úgy mondanám, hogy változatosabb lett ez a lemez, sok minden van rajta, balladák ugyanúgy, mint popdalok. Szerintem jó arányban képviselteti magát rajta minden, amit korábban is csináltunk.

Dave: Sokan azt várják, hogy gitárközpontúbb lemez lesz, mint a korábbi volt, de ez nem igaz az összes dalra, mert mindegyik más, mint az előtte levő.

Mark: Például billentyűsök is vannak mindegyikben ugyanúgy.

Úgy lett belőletek vezető amerikai rockzenekar, hogy az első lemezetek után még mindenki anglománokként jellemzett benneteket.

Dave: Amikor a Hot Fusst csináltuk, nem gondolkodtunk ezen, és az állítólagos brit hangzással is csak akkor szembesültünk, amikor a fél világ azt mondta nekünk, hogy mi brit zenekarnak hangzunk. Nem gondolom, hogy olyan óriásit változtunk volna azóta.

Mennyiben más most egy rockzenekar helyzete, mint amikor nyolc éve megjelent az első albumotok?

Dave: Hát, egyszerre könnyebb és nehezebb is. Egy jó zenekarnak könnyebb, mert leginkább a nagy, vezető rockzenekarból van kevesebb, közepesből ugyanúgy rengeteg van, mint eddig.

(Fotósunknak az első kép után szóltak, hogy a zenekar tagokat nemcsak a színpadon nem szabad fotózni, de interjú közben sem, ezért maradt le szegény Mark Stoermer.)