Bob Dylan szövegeivel kapcsolatban többször előkerült az a vád, hogy jelölés nélkül vesz át nagyobb idézeteket irodalmi művekből, például az Egy jakuza vallomásai című könyvből vagy Henry Timrod 19. századi verseiből. E vádakra válaszolt most a Rolling Stone-nak adott interjújában. Szerinte a folkban, jazzben az idézés bevett gyakorlat - de erről valamiért megfeledkeznek, amikor plágiummal vádolják. "Csak puhapöcsűek mondanak ilyeneket; de ennek már megvan a maga hagyománya. Ugyanezek az emberek sütötték rám a Júdás nevet, amikor elektronikus gitárra váltottam. Most tényleg? Ez egyenértékű azzal, hogy elárulod az Urat és kiszolgáltatod őt azoknak, akik keresztre feszítik? Az ilyen vadbarmoknak a pokolban kellene rohadniuk" - mondta a lap szerint "szokatlanul nyílt" interjúban Bob Dylan.
Felvetette azt is, hogy ugye Henry Timrod nevét senki nem ismerné, ha ő nem idézte volna a sorait, úgyhogy meg kéne kérdezni az örököseit, vajon mit szólnak ahhoz, hogy olvasókat szerzett neki. Illetve általánosságban kifejtette, hogy "van egy bizonyos művészi forma, amiben én dolgozom. Úgy hívják ezt, hogy dalírás. A lényege a dallam és a ritmus, és aztán ami ezen túl van, ott bármit megtehetsz. Mindent a magadévá tehetsz. Mindannyian ezt csináljuk." A Reuters által megszólaltatott történészprofesszor is úgy véli, hogy botorság volna elvárni az idézetek forrásának megjelölését egy dalszerzőtől. Az idézés mindig is része volt a művészetnek; igaz, Bob Dlyan "utalásai jóval tágabb körben mozognak, mint amit a legtöbb dalszerzőnél találunk: sokkal több az irodalmi, történelmi és filozófiai referenciája."