Cézanne, Banksy és a többiek

Az ősz a nagyüzemi művelődés évszaka, lesz mit nézni a szeptemberben induló múzeumi szezonban is. Banksy, a street art arctalan sztárja iránt már most óriási az érdeklődés, de kihagyhatatlan lesz a 19. századi francia grafikaművészet nagymestere, Honoré Daumier szellemes karikatúráit bemutató kiállítás éppúgy, mint az októberben Budapestre érkező mintegy száz Cézanne-kép. A Várban a Derkovits Gyula életművét bemutató tárlat nyílik, de bemutatkozik Budapesten a 2007-ig teljesen ismeretlen, rendkívüli tehetségű amerikai fotográfus, Vivian Maier kiállítása is. És ez még mindig nem minden.

A nagy kiállítások sora pótlással kezdődik. A Szépművészeti Múzeum eredetileg a Grúz Nemzeti Múzeum aranykincseit mutatta volna be, de ez mégsem valósul meg, így Az aranygyapjú országa - Kolkhisz kincsei helyett Nathan Lernernek (1913-1997), a modern amerikai absztrakt fotóművészet jelentős alakjának képeit láthatjuk, amelyeket a művész özvegye adományozott a Szépművészeti 2010-ben létrejött fotó- és médiagyűjteményének.

Fotó: Nathan Lerner

Nathan Lerner: Szem és húr II., 1939

A chicagói művész a Moholy-Nagy László vezette, 1937-ben alapított Új Bauhausban tanulta az "új látás" nyelvét Moholy-Nagy és Kepes György mellett. Lerner a negyvenes években "fénydobozai" segítségével tanulmányozta a fény természetét: kívülről megvilágított fekete dobozokba fúrt lyukat, így irányította a fény útját, hogy aztán a dobozok belsejében létrejött architektúrák kimeríthetetlen lehetőségeivel játszva fedezze fel saját formanyelvét. Szülőhelye, Chicago utcái is kedves témái voltak, fekete-fehér fényképein a különféle épületrészletek fény-árnyék játéka foglalkoztatta. Nem elhanyagolható momentum az életrajzában, hogy ő fedezte fel Henry Dargert, Amerika legismertebb naiv művészét, aki chicagói házában lakájoskodott. Nathan Lerner nemcsak a látás, hanem a szem mint motívum megszállottja is volt. A Szépművészeti szeptember 6-án nyíló kiállítása a szem iránti érdeklődésére fókuszál.

Fűrészelés a konditeremben

A Ludwig Múzeum Lakner Antalnak (szül.: 1966), a magyar képzőművészek középgenerációja egyik nemzetközileg is legismertebb alkotójának a retrospektív kiállításával nyitja az őszt. A posztkonceptuális művészet egyik legeredetibb gondolkodású művésze a kilencvenes évek elején kezdte pályáját, és hamar ismertté vált az olyan aprólékosan kidolgozott, humoros projektjeivel, mint a Pápagyűjtemény (1993), amelyben egy fiktív gyűjtő bőrébe bújt, aki több száz, II. János pápa képével, Antal-pecséttel ellátott leltározott tárgyat állított ki. Az INERS-projekt-ben hétköznapi munkafázisokat szakított ki kontextusukból, mint például talicskatolás, fűrészelés, falfestés, és olyan kondigépeket tervezett, illetve valósított meg, amelyekkel ugyanazokat az izomcsoportokat lehet megmozgatni, mint amelyeket például fűrészelés közben, csak éppen így fölöslegessé válnak a mozdulatsorok, hiszen azok csupán a munkavégzés imitációivá redukálódnak. Lakner Antal nagyszabású, Munkaállomás című kiállítása szeptember 26-án nyílik.

Fotó: Vivian Maier: New York, NY, August 11, 1954.

Vivian Maier, New York, NY, augusztus 11., 1954

Igazi különlegesség lesz a Mai Manó Házban szeptember 20-án nyíló Vivian Maier-kiállítás. A huszadik századi amerikai fotográfia egyik legnagyobb alakja aktív éveit dadusként töltötte, és egyetlen fényképét sem mutatta meg másoknak. 2007-ben bukkantak rá a negatívjaira - véletlenül - egy chicagói árverésen, és bár az 1926-ban született Maier akkor még élt, betegsége miatt már nem érintkezett szinte senkivel. 2009-ben halt meg. Csupán néhány kép maradt fenn róla, azok, amelyeken saját magát örökítette meg, többnyire kirakatok üvegében. Látásmódja egészen sajátos volt, mindegyik képe egy-egy történet. A chicagói és New York-i utcák életének nagy megfigyelője volt, az épületeké és az árnyékoké, de ismerünk Egyiptomban, Jemenben és Indiában készült képeket is tőle. Jelentősége Henri Cartier-Bressonéhoz fogható, a Mai Manó kiállítása minden fotórajongó számára kihagyhatatlan.

Forrás: MTI/Illyés Tibor

Jurij Kozirev díjnyertes portréját nézi egy látogató

Egy héttel a Maier-kiállítás után, 27-én nyílik a hagyományosan a Néprajzi Múzeumban megrendezett World Press Photo, ahol többek között Jurij Kozirev Líbiában és Samuel Aranda Jemenben készült díjnyertes képeit láthatjuk, és megtudjuk azt is, hogy mi történt a világban 2012 első felében.

Blockbuster és politikai karikatúra

A Szépművészeti Múzeum Honoré Daumier-től, a nagy 19. századi grafikustól mutat be másfél száz lapot. Az Így éltek ti című kiállítás közel 600 litográfiájából válogat, a műveket az utóbbi években egytől egyig restaurálták. A politikai karikatúrákat készítő művész egész életében nehezen tudott megélni a rajzolásból és a festésből, majd elszegényedett és megvakult, élete utolsó két évében fedezték fel.

Paul Cézanne: Tálaló

Október 25-én igazi blockbuster nyílik a Szépművészetiben: Cézanne és a múlt. Hagyomány és alkotóerő címmel. Báró Hatvany Ferenc 1917-ben ajándékozta a múzeumnak az aix-i remete Tálaló című képét egy Pissarro-tájkép és Picasso Anya és gyermeke című alkotása társaságában. Októberben komoly társaságot kap a Szépművészeti egyetlen Cézanne-ja: mintegy száz fontos kép érkezik a világ minden tájáról. Az 1836-ban született festő jó kapcsolatban volt ugyan Monet-val, Manet-val és Renoirral, de az impresszionistáknak túl modern volt, első önálló tárlatát csak 1895-ben rendezte meg. Élete utolsó évtizedében a világhír is elérte. 1906-ban, 67 éves korában halt meg tüdőgyulladásban.

Kényelmi helyzet keresése elevátoron

Az októberben nyíló tárlatokból két vidéki érdekességet ajánlunk. Október 1-jén Zórád Ernőnek, a 20. századi magyar képregény legnagyobb hatású mesterének az életművéből nyílik tárlat Szegeden, a Reök-palotában. A 2004-ben, kilencvenhárom éves korában elhunyt művész az 1933 és 1936 között lebontott Tabán vázlatokból és emlékekből dolgozó krónikása, az első szóbuborékos magyar képregény rajzolója (Winnetou, 1957), számos diafilm, irodalmi adaptáció készítője, figuráin generációk nőttek fel.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Zórád képregénye egy aukción

Izgalmas lehet a debreceni MODEM október 7-én nyíló Alkony. A figuratív festészet nemzetközi tendenciái című kiállítása is. A kiállító művészekről egyelőre semmit nem lehet tudni, de a főbb vonalak sejthetők. A MODEM honlapján azt olvasható, hogy "a tárlatra a világ minden tájáról, összesen 9 országból, félszáz galériából és magángyűjtőtől érkeznek képek. A kiállításon 28 művész 106 festménye tekinthető meg." A felsorolt galériák között van a Berlinben és Lipcsében is működő Eigen+Art Galéria, amely nélkül a kilencvenes évek vége óta formálódó új lipcsei iskola sem lenne az, ami. A galéria olyan művészeket foglalkoztat, mint Neo Rauch vagy Tim Eitel. A debreceni kiállításra szintén kölcsönző Los Angeles-i Mihai Nicodim Galériához pedig többek között a Műcsarnok tavaszi Európai utasok - Kolozsvári képzőművészet az ezredforduló után kiállításán is szerepelt Adrian Ghenie, Serban Savu és Bodoni Zsolt tartoznak. Csak reménykedni tudunk, hogy a szintén az istállóhoz tartozó londoni illetőségű festő, Justin Mortimer képeit is láthatjuk a falakon. Októberben azt is megtudjuk, hogy a földgolyó egyik legmenőbb kortárs művészeti galériájától, a New York-i David Zwirner Galériától kit sikerült megszerezniük a debrecenieknek.

Forrás: MTI/Czimbal Gyula

Bukta Imre

Októberben Bukta Imre Másik Magyarország című kiállításával zárul a nagy tárlatok sora. A Műcsarnok 27-én nyíló retrospektív tárlata az 1952-ben született képzőművész teljes életművét körüljárja. Az autodidakta művész a hetvenes évek elején Bernáth(y) Sándorral szervezett művésztelepet Tiszafüreden, majd szülőfalujában, Mezőszemerén teljesítette ki mezőgazdasági művészetét. Az "agro art" témáit természetesen a falusi életből meríti, a mezőgazdasági munkákból, mint a trágyahordás, a kukoricacséplés vagy a permetezés. Festményein, performanszain, installációin és manipulált fotóin művészetté emeli a vidéki életet, a kétkezi munkát. Talán látható lesz néhány Bukta-klasszikus is, mint például az Alkalmi kiállítás a majorságban tartott állatoknak (1974), a Kényelmi helyzet keresése elevátoron (1976) vagy a Spiritiszta falusi kislány (1991). Bukta Imrének már régóta érett a Műcsarnok, most végre megkapta.

Derkovits, Banksy és John Cage a vasfüggöny mögött

A Nemzeti Galéria Derkovits Gyula életművével folytatja a modern magyar mestereket bemutató sorozatát. November 1-jén nyílik a teljes életművet bemutató, nagyszabású kiállítás, amely tematikus-műfaji blokkokban (önarcképek, grafikai sorozatok stb.), a kortársak hasonló alkotásainak kontextusában tárgyalja a fiatalon elhunyt festő munkásságát.

Forrás: Wikipedia/Magyar Nemzeti Galéria

Derkovits Dózsa-sorozatának 5. darabja

A szombathelyi születésű Derkovits anyagi gondok elől menekült a hadseregbe, de az első világháborúban a galíciai fronton egy sebesülés következtében lebénult a bal keze, és ennek következményeit rövid élete végéig - 1934-ben halt meg tüdőbajban - viselte. Az 1948-ban posztumusz Kossuth-díjat kapott festőnek a kommunista kultúrpolitika csinált kultuszt, amivel egyben generációk fejében alakítottak ki torz képet az expresszionizmusból, kubizmusból és konstruktivizmusból építkező, rendkívül érzékeny művészről. Ezt most Zwickl András és Bakos Katalin kurátor próbálja meg a helyére tenni. Novemberben együtt láthatjuk az utóbbi ötven évben a legtöbbször reprodukált sorozatát, a Dózsa György-öt, amelyet 1928-ban készített a kommunista pártnak, és az önarcképek mellett az összes fő művét, mint például az 1922-es Utolsó vacsorá-t vagy az 1933-as Híd télen-t. Derkovits Gyulát annak ellenére sajátította ki a kommunista párt, hogy élete utolsó éveiben már nem volt a tagja. Novemberben visszakaphatjuk őt.

Forrás: www.banksy.co.uk

Banksy egyik legutóbbi, olimpia ihlette műve

Az ősz utolsó nagy kiállítása Banksyé lesz a Műcsarnokban. A street art bristoli vezéralakjának, igazodási pontjának, sztárjának (nevezzük, aminek akarjuk) a Műcsarnok alatt, a Mélycsarnokban nyílik tárlata Kijárat az ajándékbolton át címmel, november 22-én. Ki tudja, talán maga a művész is megjelenik a megnyitón, de erről bizonyosságot nem szerezhetünk, mivel mindig is következetesen őrizte inkognitóját, és erről nyilván most sem fog lemondani.

Forrás: AFP/Getty Images/Erich Auerbach

John Cage

A Ludwig Múzeum rendhagyó tárlattal zárja az évet: John Cage (1912-1992), az avantgárd zene kultikus alakja kelet-európai országokba tett utazásainak dokumentumait gyűjtik egybe képzőművészeti alkotásaival, kottáival együtt, valamint olyan, az egykori, vasfüggöny mögött élő művészek munkáit, akikkel kapcsolatban volt, illetve akikre hatott az amerikai zeneszerző. Cage 1953-as 4'33" című műve nemcsak a zenei, de a képzőművészeti gondolkodásra is rendkívül felszabadító hatással volt. Az akkoriban a zen buddhizmus hatása alatt alkotó Cage a hang és a csend viszonyával foglalkozott, így született meg a szóban forgó zenemű, amelyben az előadónak egyetlen hangszeren sem kell egyetlen hangot sem megszólaltatnia, csak figyelni a csendre. John Cage többször is fellépett a vasfüggöny mögött: 1963-ban Zágrábban, 1964-ben Varsóban járt, 1986-ban pedig Budapesten. Ezt dolgozza fel a Ludwig november 23-án nyíló kiállítása.