"Fizetnek, hogy bulizzak - megőrültek ezek?" Ms. Dynamite a Quartnak

Ms. Dynamite tizenéves korában kezdett rappelni, énekelni; 2002-es A Little Deeper című bemutatkozó lemezével megnyerte a Mercury díjat. 2005-ben adta ki a kevésbé sikeres Judgement Days című lemezt. Némi, fia nevelésével eltöltött szünet után 2009-ben a brit elektronikus tánczene egyik legkedveltebb közreműködőjeként tért vissza: szerepelt többek között Katy B, a Magnetic Man, DJ Zinc és Redlight slágereiben. Egy saját számot adott ki mostanában, de készül a harmadik lemeze. A 13. Offline Sport Games fesztiválon tartott fellépése előtt beszélgettünk a tánczenei színtér változásairól, női mc-kről és jamaicai zenéről. Kiderült az is, lehet-e napi két-három órát aludni hosszú távon. 

Forrás: Csatári Gergely

Bő egy évtizede a brit elektronikus tánczenében kezdted, most pedig ismét ezen a színtéren vagy az egyik legismertebb hang. Hogyan hasonlítanád össze az akkori és a mostani szcénát? Nagyon különbözik?

Nem annyira: ugyanaz az energia, ugyanaz a vibrálás. Az is hasonlít, hogy olyan underground zenéről van szó, ami megtalálta az utat a mainstreamhez. Nagyon sok underground típusú figura van a színtéren, mindenféle kultúrából, mindenféle zenét játszanak, kifejezik magukat és ezzel pénzt keresnek. Nagyon szuper az egész. Persze különbségek is vannak. Ma már nagyon gyorsan megjelentetheted a zenédet. Emlékszem, amikor felvettem az első számomat, el kellett menni a lemezgyárba, és csináltak egy próbanyomást. Nagyjából hússzor lehetett lejátszani, aztán tönkrement. Most meg rögtön írhatsz egy cd-t, vagy felrakhatod egy usb-re a számot, ahogy elkészült. Egy másik különbség, hogy manapság nagyon támogató a közösség. Akárhova megyek, ahány dj-vel, mc-vel találkozom, mindenhol mindenki támogatja és szereti a többieket. Amikor kezdtem, a garage-ben nagyon nagy volt a versengés, és nem mindig a legpozitívabb formában. De azért általánosságban inkább több a hasonlóság.

Nem hiányzik ez, hogy a kezedbe foghatod a lemezt?

De, egy kicsit igen. Eléggé old school vagyok, szeretem a vinylt, szeretem a lemez sercegését. Mindig olyan voltam, mint egy idős nő, csak fiatal testben. De látom az előnyeit is például az internetnek, annak, hogy így [csettint] kiadhatod a zenédet, akár ki sem kell menned a lakásból. Meg nagyon türelmetlen típus vagyok.

Említetted a pénzkeresetet. Több most a pénz a színtéren, könnyebb vagy nehezebb megélni a zenéből?

Nem igazán tudom, csak a saját tapasztalataimról tudok beszámolni. Számomra a zenélés mindig szórakozás volt, sosem éreztem "kemény munkának". Jó, van, hogy nagyon fáradt vagyok, de ezt leszámítva mindent nagyon szeretek benne. Úgyhogy számomra már az elején is könnyű volt: csak felmentem a színpadra, énekeltem. Nagyjából 17 voltam, amikor kezdtem, és gyakorlatilag azért fizettek, hogy bulizni járjak és énekeljek - egy kicsit fura is volt ez: hát meg vannak ezek őrülve? És most sincs nagyon máshogy. Az biztos, hogy nagyon szerencsés vagyok.

Forrás: Csatári Gergely

Más az a környezet is, amiben most benne vagy. Például jamaicai gyökerű zenék szerepelnek a slágerlistán, gondoljunk csak Rihanna egyes slágereire. Jobban értik ma a zenédet?

Vannak helyek Európában, ahol nagyon gyorsan átjön, hogy mit csinálok, nagyon könnyen rákapcsolódnak a jamaicai kultúrára, az akcentusra, a jamaicai patois nyelvre. A Nagy-Britanniában az undergroundban ugyanígy van. A mainstreamben viszont már nem mindig. Van, hogy elmegy, legalább is egy kicsit; máskor meg: "Úristen, hát egy szavadat sem értjük!"

És a női rappereknek könnyebb most a dolguk? Most megint van néhány nagy olyan rappercsaj, akikről nagyon sok szó esik, Nicki Minaj, Azealia Banks és mások.

Mindig nagyon nehéz volt nőként rappernek lenni. Most nem magamról beszélek, hanem általánosságban. Az igaz, hogy nincs valami nagy versengés a pályán: ha jól csinálod, akkor lesznek lehetőségeid. Viszont az is igaz, hogy manapság a női rappereket sokkal kritikusabban ítélik meg. "Bizonyítsd be, hogy jó vagy; nem kapsz szabad utat csak azért, mert nő vagy." Meg attól is függ, hogy milyen fajta mc vagy. Ha mondjuk az egyszerűbb megoldást választva szexuális töltetű szövegeket nyomsz, akkor könnyen érvényesülhetsz. Viszont ha szembe mész ezzel, akkor nehéz lesz a dolgod, mégpedig szerintem sokkal nehezebb, mint azoknak a férfiaknak, akik hasonló módon szembe mennek az elvárásokkal. Úgy általában ma nem járnak jó idők azokra a zenékre - legalábbis a mainstreamben -, amik nem a legkönnyebb utat választják; az emberek nem igazán nyitottak erre.

Azért vannak kivételek; például Adele úgy lett nagyon sikeres, hogy egyáltalán nem olyan zenét játszik, ami egyébként a slágerlistákon található.

Ebben teljesen igazad van. De úgy általában a mainstream rádiók, kiadók a legtöbbször biztonsági játékot játszanak és olyan előadókat futtatnak, akik illeszkednek az éppen sikeres hangzáshoz. Nagyon ritkán mernek kockáztatni valamivel, ami egészen más - hiszen itt üzletről van szó. Persze engem személyesen sokkal jobban érdekelnek az olyan hangzások, amiket korábban még nem hallottam, vagy azok a szövegek, amik valami újat mondanak. Szóval nagyon örülök, hogy Adele ilyen sikeres lett; amikor mindenki egy irányba menetelt, ő azt mondta, hogy na nem, és a másik irányba indult.

Forrás: Csatári Gergely

Könnyedén ugrálsz az mc-zés, a ragga és az éneklés között, ami elég különleges dolog. Nehéz ez?

Hát nem igazán... Eleinte azt hittem, hogy ez baj, hogy még nem találtam meg a saját hangomat, merthogy rappelek, raggázok és soulosan énekelek - és azt gondoltam: "nem is tudom, mit csinálok, ki vagyok?", és eléggé össze voltam zavarodva. Aztán amikor megszületett a fiam és kicsit visszavonultam, meg fel is nőttem, akkor megbékéltem magammal: "ez igazából elég menő dolog, hogy mind a három dolgot tudom csinálni". Nagyon, nagyon fontos az életemben a zene. Úgy nőttem fel, hogy rengeteg hiphop szólt otthon; a nagybátyáim, unokatestvéreim között több dj is volt és mindig ezt nyomták. Az anyukám pedig a reggae-be volt belezúgva, úgyhogy ez meg gyakorlatilag a születésemtől fogva szólt körülöttem. Mások pedig soult hallgattak a családban. Szóval rengeteg fajta zenével voltam körülvéve, és mindegyikből felszedtem ezt-azt, és én egyszerűen így fejezem ki magamat.

Sok megkeresést kapsz, hogy számokban szerepelj?

Igen, sokat, és ez nagyon hízelgő. Főleg, hogy ennyi ideig nem zenéltem, és aztán visszatértem, és ennyi megkeresést kapok. Őszintén szólva ha rajtam múlna... mármint rajtam múlik, tehát ha úgy múlna rajtam, hogy nem kellene semmi mást tekintetbe vennem, akkor mindenkivel csinálnék közös számot. Imádom ezt, imádom az energiáját, azt, hogy másokkal együtt felépítünk valamit. De közben az is van, hogy körültekintőnek kell lennem, gondolnom kell a saját karrieremre. Úgyhogy akármennyire szeretnék, mindenkivel azért nem tudok számot csinálni [nevet].

Az ilyen számokba mennyire szólsz bele?

Én írom az összes szövegemet és a dallamot, amit éneklek. Mostanában úgy van, hogy a produceri munkába nem szólok bele azoknál a számoknál, amikben vendégeskedem: kapok egy kész alapot a dj-től vagy producertől. Régebben azért jobban beleszóltam a produceri munkába: a hangszerelésbe, a számok felépítésébe, a felhasznált hangmintákba - szeretem mindenen rajta tartani a kezemet. De mostanában nem nagyon csináltam saját számokat, csak vendég voltam másokéban. De ez is nagyon jó.

Forrás: Csatári Gergely

Tavaly arról volt szó, hogy a harmadik lemezed idén megjelenik.

Hát, ha realistán nézem, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy idén nem, de jövőre biztos megjelenik. Két dolog játszott ebben közre. Az egyik a személyes életem. Meg kellett találnom az egyensúlyt egyfelől a személyes életem, az anyaság, másfelől a zenélés között: hogy minden hétvégén van fellépés, gyakran hétközben is, sokszor külföldön. Így kell megadnom a fiamnak azt az időt és törődést, amit igényel. De közben nagyon szeretem is, amit csinálok. Úgyhogy az elején azt gondoltam, hogy mindez együtt belefér az életembe, ráadásul még az is, hogy számokat írok és stúdiózok. "Á, könnyű lesz" - gondoltam, de nehéz volt. Egyszerűen nincs elegendő óra egy napban. Mondjuk van egy fellépésem Nagy-Britanniában, amihez négy órát kell autózni; aztán ugyanennyit vissza is, mert mindig hazamegyek, hiszen reggel el kell vinnem a fiam a suliba, akármi is történt előző este. Aztán egy óra alvás és irány a stúdió. Aztán az egész kezdődik elölről. Eleinte meg tudtam csinálni, hogy napi két-három órát aludtam, meg egy kicsit szundítottam napközben - és azt gondoltam: "ó, hát ez menni fog". De kiderült, hogy nem, hogy ennek megvannak a komoly következményei, úgyhogy realistábban kell hozzáállnom az időbeosztásomhoz.

A másik oldala meg pont az, amiről az előbb beszéltünk: hogy rappelek, énekelek, raggázok. Úgy áltam neki a lemeznek, hogy akkor legyen most ez - most meg ez - most meg ez. Aztán megpróbáltam az egészet egymáshoz passzítani, és rájöttem, hogy ez így nem jó. Az elmúlt egy évet gyakorlatilag azzal töltöttem, hogy mindhárom területen elindultam, aztán megálltam, elindultam, megálltam. De most úgy érzem, hogy sikerült létrehoznom a megfelelő fúziót, ami nem hangzik erőltetettnek, és nagyjából egyenlő arányban szerepel benne rap, ragga, ének. Nagyon fontosnak tartottam, hogy teljesen természetesnek tűnjön a stílus. Szóval az 100 százalék, hogy jövőre megjelenik a lemez, remélem, hogy inkább az év elején.