Hova álljon az elnök a dívák harcában?

Mariah Carey és Nicki Minaj egymásnak esett, az ügyben maga Barack Obama is megszólalt. Nem lesz-e túl sok a flörtölés a popkultúrával?

Mariah Carey idén került be az American Idol zsűrijébe; majd az utolsó pillanatban kiderült, Nicki Minaj is ott fog ülni - pedig előbbinek állítólag azt ígérték, hogy ő lesz az egyetlen díva a tehetségkutató műsorban. Sokan borítékolták az összetűzést - bár Mariah Carey egy 2010-es klipjében még jól megvoltak egymással. Igaz, Nicki Minaj éppen akkoriban lett "feltörekvő" előadó, mostanra viszont már nemcsak a leghíresebb rappercsaj, hanem a legnagyobb amerikai popsztárok között is ott van.

És tényleg, október elején jött a botrány: Nicki Minaj olyanokat mondott, hogy "nem bírom elviselni a kibaszott méltóságos asszonyt", és állítólag azt is, hogy legszívesebben leütné Mariah Carey-t; aki pedig egy hároméveshez hasonlította vetélytársát. Később lett ebből olyan is, hogy Mariah környezetéből megvádolták Nickit, hogy azzal fenyegetőzött: ha lenne pisztolya, lelőné az énekesnőt; mire ő: "na persze, fekete rapper vagyok, mindenki tudja, hogy lövöldözök". Mindez ráadásul tényleg igazi, mármint nemcsak a nézettségnövelés miatt kitalált műhiszti: az American Idol producere azt nyilatkozta, semmi értelme nem lenne most, a műsor indulása előtt öt hónappal mesterséges botrányokat kelteni. (A veszekedésre a meghallgatások alatt került sor, amiket filmre vettek, de nem mutattak még be; egy kiszivárgott videóból értesült a világ az eseményekről.)

Az American Idol 2013-ban induló évadának zsűrije: balról jobbra Randy Jackson, Mariah Carey, Ryan Seacrest (műsorvezető), Nicki Minaj, Keith Urban

Magyarországról talán nem látszik, de az utóbbi időben ez volt az amerikai szórakoztatóipar egyik legfontosabb eseménye; annyira, hogy magát az elnököt, Barack Obamát is megkérdezte egy rádiós műsorvezető, mi a véleménye. Ő politikushoz méltó választ adott: "Biztos vagyok benne, hogy meg fogják oldani a problémát. Mindig is az volt számomra a legfontosabb, hogy összehozzam az embereket, hogy egy közös célért dolgozzunk. Szóval úgy gondolom, hogy mindkét kiemelkedő művésznő képes lesz rá, hogy előre tekintsen, ne visszafelé". Obama kitérően válaszolt arra a kérdésre, hogy a két díva közül melyik a kedvence: elmondta, Mariah Carey-t csodálatos hölgynek tartja, találkozott már vele és férjével különböző eseményeken; Nicki Minajt pedig nem ismeri személyesen, de a zenéje fent van az iPodján.

A felzúdulást nem maga a válasz tartalma keltette, hanem az, hogy Barack Obama egyáltalán válaszra méltatta a kérdést. "Elnök úr, nem kell ám minden kérdésre válaszolni" - írta a Wrap, feltéve a kérdést,elképzelhetőnek tartjuk-e, hogy szavazatokat hoz egy elnökjelöltnek, ha belefolyik egy ilyen "popkulturális nonszenszbe". Ezzel csak megerősíti azokat a republikánus véleményeket, amelyek szerint fontosabbnak tartja, hogy részese legyen a celebkultúrának, mint hogy a munkáját végezze - írta a lap.

Valóban, a Fox News össze is gyűjtött néhány ilyen megszólalást: "A komolyan gondolkodó szavazók annak örülnének, ha az elnök az olyan válságokkal foglalkozna, mint mondjuk a líbiai. De Obama nem a komoly szavazókra hajt, hanem néhány fogalmatlan fiatalra, akit jobban érdekel az American Idol, mint Amerika biztonsága. Talán ha az elnök többet törődne a gazdasággal, akkor azok az egyetemisták, akiket meg akar nyerni magának, nagyobb eséllyel találnának munkát, miután végeztek" - szól az egyik. Egy másik szerint "még a fiatalok sem vágynak arra, hogy az elnök ilyen ügyekben véleményt nyilvánítson, amikor volna komolyabb dolga is. Ugyanazon a napon jelent meg a Letterman Show-ban, amikor Izrael miniszterelnökével meg nem akart találkozni" - háborgott egy másik (bár nyilvánvalóan e kettő között nem az az összefüggés, hogy Obama a tévészereplés miatt utasította el a Netanjahuval való találkozást most szeptemberben.)

A New York Times véleménycikke általánosabb keretbe helyezi a történteket. Frank Bruni szerint a mostani elnökválasztási kampányban minden korábbinál többet flörtölnek a popkultúrával a jelöltek. Obama nemcsak a dívák harcához szólt hozzá, hanem kifejezetten nem politikai, hanem szórakoztató tévéműsoroknak, újságoknak adott interjúkat - nyáron például megszólalt a Glamour és a People magazinokban is, míg a komoly lapok nem jutottak interjúhoz. De Mitt Romney is bűnös, például azzal, hogy nyilvánosan lelkesedett az MTV Jersey Shore című valóságshow-jában szereplő Snookiért: lobbanékony és "egyszerűen szórakoztató" személyiségét dicsérte, valamint megjegyezte, hogy mennyit fogyott.

Frank Bruni egyáltalán nem lelkesedik e miatt a fejlemény miatt: "Valaha a politikusok igyekeztek minél komolyabb ember benyomását kelteni, azzal dicsekedtek, hogy mennyi könyvet olvastak. Ma viszont a hülyeségekre erősítenek rá, és azon versengenek, ki bandázik több sztárral." Ezért egyrészt a szaxofonozó Bill Clinton a felelős (akinek utódja, George W. Bush viszont látványosan tájékozatlan volt popkulturálisan: sosem látta a Titanicot, és fogalma sem volt, ki az a Leonardo DiCaprio; a Jóbarátokról pedig azt hitte, hogy egy mozifilm). Másrészt az is lehet, hogy nem (vagy nemcsak) a politikusokban van a hiba, hanem bennünk, a választókban is: "nem vagyok biztos benne, hogy mindez róluk vagy rólunk árul-e el többet" - fejeződik be a cikk.

A konzervatív National Review szerzője egy másik oldalról vizsgálja meg a popkultúrával való flörtölés kockázatait, elsősorban Obamára koncentrálva. "Persze, jó dolog menőnek lenni, a szórakoztató lapok imádatában fürdőzni - de figyelem: a popkultúrában egészen addig vagy menő, amíg egyszer csak, nos, nem leszel menő. És akkor ugyanez a kultúra pont olyan könyörtelen lesz veled, mint amennyire korábban rajongott érted." Az első elnökjelölti vita alatt például Obama egyáltalán nem tűnt "menőnek"; sokkal inkább vesztesnek, "és a veszteseket a mi popkultúránk még a konzervatívoknál is kevésbé szereti."