A szuper nevű Owlface, vagyis Shawn Jackinsky And still the ground is frozen című, a Headphonica netlabeltől letölthető lemeze a kérlelhetetlenül közelítő télről szól és egy rémálomból való felébredésről. Vagy legalábbis ilyesmiket ír maga az alkotó, de igazából a negyven perces lemeznek nincsen szüksége arra, hogy megmondják, miről szól: parádés módon, lassan, de biztosan építkezve meséli el a maga történetét, elektronikával és néhány akusztikus hangszerrel: finom fúvósokkal, vibrafonnal, egyebekkel. Az első tíz perc ténylegesen fagyos ambient, előbb néhány lomha akusztikus hangszerrel és elektronikával, aztán főleg jéghideg elektronikus hangok töltik be a teret. A harmadik számmal indul az olvadás tétova, lassú dallamokkal és valahonnan a zene túloldaláról érkező, fojtott, szégyellős énekkel. Még ezután is csak egészen fokozatosan haladunk, de úgy, hogy az ember szinte csak utólag veszi észre: nahát, milyen szép folkos-keleties dallamok ezek, vajon mikor szólalhattak meg? Majd kicsit vissza a fagyba, de már nincs olyan hideg; lezárásként pedig a legegyenesebb majdnem popzenéhez érkezünk, mondjuk egy melankolikus, de egyben reményteljes folkdalhoz (vagy folktronica, ha precízek akarunk lenni). Türelmes zene, ami a hallgatótól is türelmet vár, de nagyon is meghálálja.