Savas puttyogás, szellemes sziréna

Letölthető arcbamászó tánczenék: szórakoztató zombis-latinos kaszabolás, az acid újraértelmezése.

David Heartbreak nagyjából mindenhol ott van, annyira, hogy még Budapesten is járt. Leginkább a moombahton műfaj népszerűsítésében, a moombahsoul alműfaj kialakításában szerzett elévülhetetlen érdemei miatt ismerjük; de ha kell, Skrillexet remixel, ha kell, hát trapet csinál, és ha tényleg beüt a keringőláz, akkor abból sem fog kimaradni. Közben viszont senki nem vádolja azzal, hogy gátlástalanul ugrálna vonatról vonatra, mert egyszerűen a legjobb mai producerek között van. (Hitvallása: "ha sokféle zenét hallgatsz, akkor csinálj is sokféle zenét".)

Legújabb, október végén megjelent kiadványa nemes egyszerűséggel az ACID címre hallgat. Az innen letölthető válogatáson bő félórában hét szám hallható; a jellegzetes acides puttyogásokat különféle műfaji környezetekbe helyezik ismert és ismeretlen producerek. Van sötétebb és viszonylag hagyományos darab, de több az olyan, ami aktuális hangzású dobokkal, basszusokal, a mai tánczenében kötelező felpörgetésekkel ereszti össze a TB-303 összetéveszthetetlen hangját. Azok, akiknek a savas buggyogás megdobogtatja a szívét - és hát kinek nem?! -, melegen ajánlott. A legjobb David Heartbreak és Simon Sayz közös száma, ami a fenti lejátszóból külön is letölthető. Csuda szórakoztató arcbamászás, Skrillex, Kill The Noise és mások is gyilkolták vele a táncteret.

DJ Oriont még 2010-ben szerettük meg, amikor a moombahton, a vartyogó Dutch house, a mexikói tribal guarachero és néhány egyéb stílus összekeverésével létrehozta a boombahchero nevű al-alstílust - ami gyakorlatilag fokozhatatlanul arcbamászó módon szirénázott és döngölt, ennek megfelelően roppant szórakoztató volt, legalábbis egy darabig mindenképpen. OG Series címmel ő indított ingyen letölthető ep-sorozatot még tavaly, Guapo Feo nevű társával, Moombahcore & Boombahchero alcímmel (előbbi a moombahton durvító változata). A harmadik, zombis borítójú részt halloween alkalmából tették letölthetővé, és ez eddig a legjobb. (Itt az első, itt a második.)

Itt is van szirénázás, vartyogás, egetverő basszusok, döngölő dobok a moombahton viszonylag lassú, reggaetonos-latinos képleteivel; de az arcbamászás egészen szellemes ötletekkel párosul. Az alapvetően sötét ("sötét") hangulatba bőven beleférnek kacsintgatós hülyülések, idiótán csiripelő nyolcbites szintik, kiabáló latino férfiak és gyerekdalokat énekelgető nénik, hiphopos beütések. A másik oldalon ott vannak például a horzsoló zajokból vagy apró zörrenésekből összerakott kiegészítő ritmusok és egyéb izgis hangok; még a szirénázásból is sikerült érdekes színeket kihozni. Amilyen egyszerű kaszabolásnak tűnik első hallásra, annál meglepőbb, hogy hosszabb távon is mennyire élvezetes.