Donald Byrd jazztrombitás 1932-ben született. Már középiskolás korában együtt játszott az úttörő vibrafonossal, Lionel Hamptonnel. A katonai szolgálat után egyetemen tanult zenét, de már ennek elvégzése előtt bevette Art Blakey a Jazz Messengers zenekarba, ahol Byrd példaképe, Clifford Brown korábbi pozícióját töltötte be. Miután 1956-ban kiszállt a hard bop (vagyis a bebop rhythm and blueszal, gospellel, blueszal kevert változata) úttörő együtteséből, többek között John Coltrane, Sonny Rollins, Max Roach mellett zenélt. 1958-ban kötött exkluzív szerződést a Blue Note-tal, zenekarvezetőként számos albumot jelentetett meg a legendás kiadónál.
A hatvanas évek második felében egyrészt az afrikai zenét tanulmányozta, másrészt nagy hatással voltak rá Miles Davis fúziós kísérletei. Zenéjének ez az új iránya akkor lett igazán sikeres, amikor 1972-ben összeállt a Mizell testvérekkel (Larry és Fonce), akik producerként és szerzőként is dolgoztak mellette. A velük készített, nem egyszer soulos elemeket is beépítő jazz-funk lemezei igen népszerűek voltak. Donald Byrd kislemezre kimásolt dalai rendre felkerültek az R&B-lista élére, nem még egy a popslágerlistán is jól szerepelt.
Bár - mint az All Music Guide életrajza írja - ezt a korszakát a keményvonalas jazzrajongók gyakran lenézik, számos új, elkötelezett rajongót szerzett. Míg a hard bopban inkább mint egy tisztán és dallamosan játszó, ügyes stilisztát tartották számon, a jazz-funkban ő számít az egyik legnagyobbnak. A hiphopban és az acid jazzben Donald Byrd az egyik legtöbbet hangmintázott alkotó, illetve a legfontosabb példakép. Számaiból vett részletek hallhatók többek között 2Pac, Ice Cube, Nas, a Public Enemy, J Dilla, A Tribe Called Quest, Madlib, The Pharcyde, Pete Rock & C.L. Smooth, a Us3, ; de az említett műfajokon kívül például Theo Parrish, Dimitri From Paris, Erykah Badu vagy éppen a Destiny's Child is kölcsönzött tőle. (Itt található erről egy bőséges lista; alább meghallgatható egyik legtöbbet mintázott száma.)
A nyolcvanas években egy ideig egészségügyi okokból nem készített lemezeket; később néhány album erejéig visszatért gyökereihez, a hard bophoz, illetve Guru jazz-hiphop szupergrupjában, a Jazzmatazzban is játszott. Életét végigkísérte a tanítás; sokat tett azért, hogy a jazz az amerikai egyetemek zenei tanszékén oktatásra és tanulmányozásra méltó, komoly tárgy legyen. Blackbyrds nevű kísérőzenekarába bevette legtehetségesebb tanítványait.
Donald Byrd nyolcvanéves korában hunyt el. Halálhíréről először pletykák keringtek az interneten, majd unokaöccse, a zenész Alex Bugnon erősítette meg a hírt; mint írta, a családban néhányan el akarták ezt hallgatni. Halálának oka egyelőre ismeretlen.