"A számítógépes zene túl hideg" - Gilb'R a Quartnak

Gilb'R a francia elektronikus zene egyik központi alakja zenészként, dj-ként és a Versatile kiadó vezetőjeként. Március 22-én az I-Cube-bal közös Château Flight formáció képviseletében járt az A38-on. A buli előtt beszélgettünk a francia house-életről és arról, hogy milyen hatással van a zenére a számítógép előtti görnyedés.

A house ismét hódít, pedig évekig nagyon underground volt. Párizs pedig központi szerepet töltött be ennek a zenének az átformálásában. Milyen ott most a klubélet?

A párizsi szcéna nagy változásokon megy most keresztül. A belvárosban olyan drágák a klubok, hogy ha el akarsz menni bulizni, akkor kifizetsz a belépőre 10-20 eurót. Ha még inni is akarsz, egy nagyon pici vodka 12 euro. Ha a barátnőddel mész, akár 100 euróba is belekerülhet egy éjszaka, ezt pedig a fiatalok nem engedhetik meg maguknak. Ezért a rave-ek kezdenek megint nagyon feljönni. De nem a kemény techno dominál, mint régen, hanem a house - house rave-ek vannak [nevet]. A legmenőbb párizsi buli most a Concrete, ami egy afterparty: vasárnap reggel 7-kor kezdődik, és akár másnapig is eltarthat. Ráadásul nagyon jó dj-ket hoznak el a szervezők, mint mondjuk Theo Parrish, vagy a Rush Hour kiadó zenészei. Minket mondjuk még nem hívtak játszani, nem tudom, miért [nevet].

Pedig azt hittem, te központi szerepet töltesz be a párizsi house világában...

Nehéz egy szcénáról beszélni, főleg, ha ilyen régóta benne vagy. De pl. nemrég volt az Ed Banger kiadó születésnapi bulija, ahol én is játszottam, és ott nagyon meleg fogadtatásban részesültem. De mivel már több mint 17 éve létezik a kiadóm, ezért egyfajta keresztapa vagyok a szcénában [nevet], na persze egy vicces keresztapa! Ezért ismerem is a legtöbb arcot. Például most az egyik legfelkapottabb arc a Gesaffelstein: ő odajött egyszer hozzám egy buliban, és nagyon határozottan mondta, hogy szívesen csinálna nekem valamit. [Később megjelentetett egy remixet a kiadónál.] Nagyjából mindenkivel kapcsolatban vagyok azért.

A párizsi sound könnyen beazonosítható az elektronikus zenében. Kik azok manapság, akiket szeretsz, vagy szerinted meghatározó figurái ennek a zenei világnak? Illetve kik az új és érdekes arcok?

Pépé Bradock természetesen az egyik legkülönlegesebb figura, bár ő nem új arc. Vele nagyon jó barátságban is vagyunk. A fiatalabbak közül nagyon várom már az új Jackson And His Computer Band-albumot. Neki nagyon nagy hatása volt az egész Ed Banger hangzásra, tehát a Justice-ra is, ezért ő a fiatalabb generáció egyik legmeghatározóbb egyénisége. Az új lemezén is több évet dolgozott, nagyon komplex zenéket csinál. De az igazán új generációból őszintén szólva nem igazán tudnék kiemelni bárkit is. A zenekészítés manapság nagyon megváltozott azáltal, hogy bárki csinálhat zenét egyetlen számítógéppel. Ez egy nagyon jó dolog is, mert úgymond demokratizálja a zenekészítés lehetőségét; de egyben rossz is, mert mindenki nagyon egyforma számokat készít, és mindenki egyformán szól. Sőt, ahogy zenét készítesz, az is megváltozott. Egy monitorra bámulsz egész nap, egy helyben görnyedsz, és ez hatással van magára a zenére. Etienne Jaumet például mostanában állva írja a számait, és már én is így csinálom.

És még miben változott a zenekészítés módja nálad?

A számítógépen csak rögzítjük és vágjuk a hangokat, és egyébként igyekszünk mindent máshogy megoldani; sok analóg szintetizátort és effektet használunk.

Miket?

Bármilyen kis kütyüt, amire csak rá tudjuk tenni a kezünket: szintiket, effekteket, dobgépeket, bármit. Ezekkel a gépekkel megcsinálhatod, hogy jammelsz mondjuk 20 percet, felveszed a gépre, és aztán csinálsz belőle egy rövidebb, vágott verziót. Számítógéppel ez már sokkal bonyolultabb. És a hangzás is túlságosan tökéletes, amitől számomra kicsit hideg lesz a zene.

Melyik a kedvenc szintetizátorod?

A Juno 60; már megjelenése óta van nekem egy, és szinte minden zenénkben használtuk. De manapság is nagyon sok érdekes kütyü jelenik meg, pl a Korg kis furi szintijei, mint a monotribe és testvérei. Legutóbbi Versatile-megjelenésünkön, a Kounkán is hallható az egyik. Lehetetlen játszani azokon a kis billentyűkön, igy csak egy hangot nyomkodtam végig.

A Versatile egy rendhagyó kiadó az elektronikus tánczene világában. Indulása idején főként a house-ra koncentrált, az utóbbi időben pedig élő zenéket is ad ki. Hogy látod te a labelt tizenhét év után? Van valamilyen irány, amibe el szeretnéd vinni? [A Versatile újabb kiadványai fent vannak a Bandcampen, így a honlapon mindegyik végighallgatható.]

Mindig is különleges kiadó voltunk, de pont emiatt elég marginálisak. Azért hívják Versatile-nek [a francia szó jelentése: állhatatlan, ingatag], mert az emberek sosem tudhatják, hogy mit várhatnak tőlünk, mit fogunk megjelentetni. A meglepetésekről vagyunk ismertek. Mikor el akartam indítani a kiadót, kaptam egy kazettát I:Cube-tól, volt rajta nagyon sok furi zene, techno, downtempo, sőt, ambient is - de az összkép pontosan olyan volt, mint amilyet a Versatile-lel elképzeltem. Az első három megjelenésünk klasszikus house, disco house zene volt, bár már a harmadik is kicsit más volt. Ezek egyből óriási slágerek lettek ezekben a körökben, ezért elég nagy volt a nyomás rajtunk. De már akkor úgy döntöttem, hogy bár könnyű lenne ezt folytatni, de mégsem fogom! Ha ezen az úton haladtam volna tovább, akkor ma nem lennék itt. Fontos volt nekem, hogy megmutassuk, hogy nem csak egyetlen stílusra koncentrálunk, és hogy szeretünk kockázatot vállalni. De igazából sosem gondolkodtam rajta, hogy milyen pozíciót tölt be a Versatile az elektronikus tánczene világában.

Ez a fajta sokszínűség a dj-szettjeidre is igen jellemző.

Igen. Dj-ként is nagyon sokfajta zenét játszom, akár bass musicot, Martynt például, vagy német technót, diszkót, és ahogy mondtam, ez jellemző a labelre is. Ha mondjuk holnap ambient 12"-eseket akarnék megjelentetni, akkor megtenném; vagy ha látnék egy nagyon érdekes együttest, akik számomra különlegesek, az ő zenéjüket is kiadnám.

Jelentettetek meg élő zenét is, ez nagyon ritka ebben a szcénában. Ez hogy jött?

A Zombie Zombie-t nagyjából öt éve szerződtettem le. Egész véletlenül láttam őket egy buliban, ahol a koncertjük után beszéltem velük, hogy nagyon tetszettek a zenéik, és szívesen dolgoznék velük. De minden ilyen döntés nagyon nehéz. Akikkel addig együtt dolgoztam, sokban különböznek a Zombie-tól, de mindenkiben közös a különleges zenék iránti kíváncsiság, ezért ez szinte teljesen természetes lépés volt. A lényeg az érzés, és az, hogy nincsenek szabályok, mindenkinek megvan a maga stílusa, és nyitott mindenféle hangzásra. Az új arcok pedig beépítik saját világukat a többiek életébe és egyúttal a zenéikbe. Zombie-éknak például fogalma sem volt az elektronikus zenéről. Etienne Jaumet [a Zombie Zombie egyik fele] albumának Carl Craig volt a producere, akiről ő azt sem tudta, hogy kicsoda!

A borítók dizájnja is meghatározó eleme volt a kiadónak, de ez sajnos mára már eltűnt. Miért van ez?

Sajnos egyre kevesebb bakelit lemez fogy mostanában, ezért bizonyos szinten nekünk is alkalmazkodnunk kell, különben éhen halunk. Az első nyomáson sokáig volt azért még szép design, de az újranyomásokra már nagyon drága lenne újra kinyomtattatni ezt. Végül úgy döntöttünk, hogy csak a lemez közepére nyomunk egy kis artworköt. Sok grafikussal dolgozunk, de leginkább egy angol sráccal, aki a legutóbbi Muse-lemeznek a grafikáját is csinálta. Ő nagy zenerajongó, ezért nagyon jól együtt lehet vele dolgozni. És bár a 12"-esekről eltűnt a grafika, azért az albumok külsejére még mindig nagy gondot fordítunk!