Itt ma nem lesz buli - ilyen volt a Veszprémi Utcazene Fesztivál

A Veszprémi Utcazene Fesztiválra kiválasztott húsz előadó mind a négy napon játszik, csak az előző naphoz képest mindig más színpadon. Többen is voltak olyanok, akik még az első napon hallottak egy fellépőt és annyira megtetszett nekik a zenéje, hogy a harmadik-negyedik napra már teljesen a szívükhöz nőtt. Fesztiválbeszámolónk első része.

Az egyik legjobb ilyen élményem a budapesti Mayberian Sanskülotts koncertje volt péntek délután. Üldögéltem a maroknyi közönség soraiban, mikor egy mellettem ülő helyi srác, Zoli, akit akkor ismertem meg megkérdezte, hogy ismerem-e ezt a bandát, amelyik most fog fellépni. Igen, vannak jó számaik – válaszoltam, mire elmesélte, hogy ő még csütörtökön nézett ki a fesztiválra, de úgy igazából nem ismerte egyik fellépőt sem. Aztán ahogy sétálgatott a haverjaival, meglátott egy szőke lányt fehér gitárral a kezében (Csordás Zitát), és rögtön érezte, hogy ezt hallania kell. Olyannyira tetszett neki a Mayberian Sanskülotts zenéje, hogy a telefonjával lefényképezte a plakáton a nevüket, mert képtelen lett volna megjegyezni és mikor hazament, rögtön meghallgatta az Aloneinkápmegyer lemezt.

Résztvevők a Veszprémi Utcazene Fesztiválon 2013. július 25-én Forrás: MTI/Mohai Balázs

És így, a harmadik napon már a színpad előtt ülve, mosolyogva hallgatta újdonsült kedvencei előadását, akik a többi fellépő napsütéses, bulizós zenéjéhez képest kicsit szomorkásabb dalokat játszottak. „Itt ma nem lesz buli" – mondta az egyik szám végén Zita kissé szerényen, de nem is éreztem, hogy ide most buli kéne, egy huszadikféle Don't Worry, Be Happy feldolgozás vagy bármi más. „Tudod, én csak miattuk jöttem ki. Szeretem az ilyen melankolikus dolgokat is, nekem igazából ez esik jól" – folytatta Zoli, miközben már javában ment a koncert. Előttünk két-hároméves kislányok táncoltak, mögöttünk pár idősebb hölgy kiabált, hogy „gyerünk Zita". Tényleg ez volt az egyik legkellemesebb része a fesztiválnak: hallgatni a mélabús popzenét az utcán ülve, és sörözgetni a harmincsok fokban.

A koncert után Zita elmondta, hogy ők igazából teljesen elfelejtették, hogy anno jelentkeztek erre a rendezvényre, de amúgy tök jó, hogy beválogatták őket, mert egészen más élmény úgy koncertezni, hogy nem a haverok jönnek le meghallgatni őket, hanem öreg néniktől kezdve a családokig mindenki.

Veszprémi Utcazene fesztivál, Mayberian Sanskülotts Forrás: Facebook/Mayberian Sanskülotts

Míg a Mayberian zenészei Veszprém szerény és bájos kedvencei lettek, addig Frederik Konradsen már-már helyi sztárrá nőtte ki magát a harmadik napra. A madagaszkári születésű, de amúgy dán, ám jelenleg Németországban élő énekes-gitáros a külföldi utcazenészek egyike, aki két-három saját száma mellett feldolgozásokat játszott. Azok közül is inkább a közönséget megmozgató, nyárias, fesztiválslágereket, olyanoktól mint Manu Chao vagy Michel Telo, szóval inkább ezt a latinosabb vonalat vitte. Frederik táncolt a színpadon, rövid, vicces sztorikat mesélt, énekeltette a közönséget, ami baromira bejött nekik. Teljesen megkedvelték a fiatal srácot, alig akarták leengedni a színpadról.

Veszprémi Utcazene fesztivál, Frederik Konradsen Forrás: Estrabladet.dk

A koncert végén még azt is alig hagyták, hogy feltegyek pár kérdést neki, egy csomóan vele akartak fényképezkedni, CD-t akartak tőle venni. De aztán csak tudott szakítani néhány percet rám a dán utcazenész, aki elmesélte, hogy nemrégiben járt egy olasz és egy osztrák utcazene fesztiválon is, de azok egészen mások voltak mint a veszprémi. Itt színpadon kell játszania és profi a hangosítás, nem magának kell megoldania a technikai részét a fellépésének, ami szerinte nagyon jó. De nemcsak ez volt szimpatikus Frederiknek, hanem hogy minden nap játszhatott és egyre többen gyűltek össze a koncertjére, pénteken már igazi tömeg énekelte vele együtt a jól ismert dalokat.

Ez a kis apróság az, ami miatt nagyon más tud lenni egy másik fesztiválhoz képest az Utcazene Fesztivál, így a szokásosnál egy kicsit intimebbnek tűnik a közönség és a fellépők viszonya. A közönségszavazást egyébként a Band of Streets nyerte (akiket még láttam is!), a szakmai díjat pedig a Tükezoo vihette haza (őket viszont már nem láttam sajnos).