Ez persze teljesen beleillet a róla kialakult képembe; a fent említett személyiség nagyjából a dél-londoni klubokból és terekből építkezik, ahol őt egy ilyen a ghettoblasterből szóló alapokra ráéneklő "mindenki Katyjének" képzelem, akinek valahogy összejött a jósors. Félreértés ne essék, nincs ezzel semmi baj, sőt. Csak éppen én e képem alapján egy kifejezetten klubhangulatú fellépésre számítottam, ehelyett az igazán jó dalait leszámítva néhol unalmasra, néhol pedig sajnálatosan lakodalmas jellegűre sikeredett a koncert
Ez utóbbi talán köszönhető annak is, hogy 2011-es bemutatkozó lemeze elég rosszul öregszik, köszönhetően annak, hogy az azon hallható popstep, illetve urbánus popzene szépen beszivárgott az amerikai EDM irányzatba - és innen talán már nem is kell tovább fejtegetnem az okokat. Egyébként a két idei single (What Love is Made Of, 5 AM) pontosan ezt az irányt erősíti, szóval vélhetően ki lett tűzve Amerika meghódítása a managerek táblájára.
Szuperrészegen biztos nagy bulit lehetett csapni - főleg egy utolsó napon - erre a fellépésre, én viszont enyhe spiccel csak kimelkedőbb számok alatt (Aaliyah, Lights On, vagy a megváltásként érkező Katy On A Mission) tudtam pár percig aránylag jól érezni magam. Aztán mindig jött az újabb unalomtenger, mint például a két Aaliyah-feldolgozás. Ugyan ez is beleillik a fenti képbe, de ettől jobb nem lett a dolog.
Ráadásul gyanúsan fél-playback a produkció, amibe még így is többször hamiskás felhangok kerültek, köszönhetően a fránya kertésznadrágnak, ami csak nem hagyta békén a fülhallgató zsinórját. Szóval rejtély, hogy ez a tribute közjáték minek volt; pláne, ha idevesszük a 20 perces késést és azt, hogy az abszolút partikompatibilis What You Came For ki is maradt. Little Bootsszal ellentétben a zenekar is inkább biodíszletként funkcionál, egy olyan dobossal, aki bárcsak ne lenne. Szóval hiába kellemesebb, bájosabb jelenség Katy B, mint például volt osztálytársa, Jessie J, de ezen az estén nekem nem bizonyított semmit. Simán kihagyható buli volt. C+