A popzenének nem kell butának lennie

A tizenhat éves Lorde egy unalmas új-zélandi városban jár gimnáziumba, és írt egy slágert, amely a világ egyik felét már meghódította. Tényleg ő képviseli az alternatívát a megcsinált popzenével szemben, és a világ megunja a gazdagságukkal menőző sztárokat?

"Ami igazán megfogott a mai slágerszövegekben, az a nevetséges, felfoghatatlan és elérhetetlen gazdagság, amely végigkíséri őket. Lana Del Rey folyton a legelitebb nyaralókörnyékről énekel, vagy arról, hogy Bugatti Veyront vezet, miközben mi a barátainkkal azon aggódunk, hogyan jutunk haza a házibuliból, mert nincs pénzünk taxira" - mondja egy tizenhat éves, új-zélandi lány, aki nem mellesleg írt is erről egy számot, amely jelenleg is a harmadik helyen áll az amerikai slágerlistán, csak Miley Cyrus és Katy Perry slágerei előzik meg, míg a vert mezőnyben ott van Avicii és Lady Gaga aktuális sikerdala is. Ráadásul a Lorde művésznéven éneklő lány nemcsak egyslágeres csoda, a héten nagy érdeklődés mellett jelent meg az első albuma, és csak idő kérdése, hogy Európában is befusson.

Bár már az sem akármilyen sztori, hogy egy aucklandi gimnazista megír és elénekel egy világslágert, de ami Lorde történetét különösen érdekessé teszi, az az, ahogy beviszi a szociális szempontokat is a realitásokkal semennyire sem törődő mainstream popzenébe. Mert Lorde ugyan a saját számait írja, és igyekeznek alternatív énekes-dalszerzőnőként pozícionálni, ettől még rádiókba való, színtiszta popzene, amit csinál, slágerlistás rekordokat dönt, és mindezekkel együtt több érdekes kérdést is felvet.

Forrás: Facebook/Lorde Brasil

Lorde az egyáltalán nem távoli 1996 novemberében született Ella Yelich-O'Connor néven, szerb és ír származású szülőktől, ő maga jugoszlávnak mondja a családját. Tizenkét éves volt, amikor egy iskolai tehetségkutatón felfedezte egy Scott McLachlan nevű menedzser, és le is szerződtette a Universalhoz: "Minden megvolt benne, ami egy magamfajta keres: intelligencia, karizma, tehetség, énekhang, önbizalom, alázat" - emlékezett vissza McLachlan, aki ma is az énekesnő menedzsere, noha ő is bevallja, hogy semmi sem úgy alakult, ahogy eltervezte: "Az ötletem az volt, hogy járjuk a hagyományos utat, vagyis a remek énekhanghoz tegyünk jó dalszerzőket, és meg is vagyunk. Hát ebből nem lett semmi." Az énekesnő ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy a saját útját járja, és egyelőre a történtek őt igazolják.

Yelich-O'Connornak évekbe telt, míg kitanulta a dalszerzést annyira, hogy írjon egy olyan számot, amelyet meg mer mutatni másoknak is. Ez volt a Royals, amelyről a cikk elején esett szó, és amely egyből lenyűgözte a kiadót, ám az énekesnő velük szemben is kiharcolta, hogy szabad kezet kapjon mindenben. Így még abban is, hogy első dalait ingyenesen letölthetővé tegye. A kiadó nem támogatta az ötlet, de a húzás bejött, a Soundcloud oldalán egyre nagyobb lett a forgalom, és mire a Royals idén tavasszal hivatalosan is megjelent, már akkora volt az érdeklődés, hogy pénzért is venni kezdték a kislemezt, sőt, ez lett a legkelendőbb single egész Új-Zélandon.

Elegem van abból, hogy a magasba kéne emelnem a kezem

"Sose láttam még gyémántot a saját szememmel" - ezzel indul a Royals, amely rendkívül fülbemászó és egyszerű dal. Az ének egy kicsit emlékeztet Adele-re, Ellie Gouldingra és a már említett Lana Del Reyre is, vagyis passzol a ma divatos énekesnői vonalhoz, ám velük ellentétben itt a szövegnek is legalább akkora szerepe van, mint a zenének. Lorde (akinek már az ironikus művészneve is az arisztokráciával és az uralkodó osztállyal kapcsolatos megszállottságára utal) lényegében írt egy slágert azoknak, akik úgy érzik, hogy korunk popzenéje nem nekik szól. "Sokan azt hiszik, hogy a tizenévesek állandóan úgy élnek, mint a Skinsben, pedig nagyrészt csak játszadozunk egy öngyújtóval, vagy várakozunk valami lerobbant megállóban" - írja a Royals videoklipjéhez szánt magyarázatban Lorde, és sokakat már csak ezzel is sikerült megszólítania.

A dal beszól a szállodai szobákat összetörő, aranyfogú, luxusautóval menőző popsztároknak, mondván, hogy bennünket ez nem érdekel (sem a szerelmi életetek!), mi csak álmainkban vezetünk Cadillacet, és soha nem fogunk közétek tartozni. És ezzel Lorde nemcsak az olyan hedonista popsztároktól távolítja el magát, mint Rihanna, hanem az olyanoktól is, akiknek a pasik és a magánéletük a legfontosabb témájuk: "Próbálok nem folyton a fiúkról beszélni, arra ott van Taylor Swift" - mondta egy interjúban, egy másikban pedig kijelentette, hogy csak valós dolgokról akar énekelni. "Szerintem azért vagyok más, mert a zeném könnyen befogadható, ugyanakkor okos is, és ez a kettő gyakran nem fér össze a zenében" - foglalta össze mindezt a Huffington Postnak.

És miközben még a világ nagyobbik része még meg sem emésztette a Royalst, máris itt a következő sláger, a Tennis Court, amely annak ellenére szólt a BBC wimbledoni közvetítése alatt, hogy csak áttételesen szól a teniszről. A dal kicsit szikárabb és elektropoposabb, mint a Royals volt, de ennek mondanivalóját is ugyanúgy átérezhetik az átlagostól eltérni kívánó fiatalok. A jövő héten megjelenő lemez, a Pure Heroine minimalista alapjai ráadásul passzolnak az olyan divatos és elismert előadókhoz is, mint az XX vagy James Blake, és abszolút alkalmas arra, hogy Lorde-ból világszerte ünnepelt énekesnőt csináljon. És ehhez még csak nem is lesz szüksége olyan exhibicionista eszközökhöz, mint a vetélytársainak.

Lorde és a mainstream pop viszonya azért ellentmondásosabb annál, mint ami eddig kirajzolódhatott. Amellett, hogy a Royalsban kritizálja őket, a legtöbb mai popsztárral semmi baja, sőt: Kanye Westnek énekelte már számát koncerten, Miley Cyrus slágerében csak a szöveget nem szereti, rajong Drake-ért és Justin Timberlake-ért, miközben fontosnak tart olyan énekesnőket is, mint Nicki Minaj. Ehhez képest a harmadik kislemezes számában, a Teamben ugyanúgy nekimegy a sztároknak ("Kicsit elegem van abból, hogy mindig a magasba kéne emelnem a kezem"), és elég magabiztos elképzelése van arról, milyennek kéne lennie a popzenének: "A popzenének nem kell szükségszerűen butának lennie, mint ahogy az alternatív zenének sem unalmasnak" - mondta erről az MTV-nek. "Simán összekeverheted a kettőt, és csinálhatsz valami menőt."

Parancsolgató tizenhat éves

Az énekesnő láthatóan igyekszik két lábbal a földön maradni: összes eddigi nyilvános szereplésekor és videoklipjében visszafogott és természetes megjelenésű lányt mutat, aki hiába fotogén, ugyanúgy öltözik, mint egy átlagos tinédzser - a Tennis Court klipjében látható gótos smink már extrém is hozzá képest. Ennek ellenére az üzenet megáll: Lorde ugyanolyan normális ember, mint a kedves olvasó. A Royals eredeti klipjében alig látható (az amerikai verzióban már inkább), és a klipben szereplő hétköznapi srácok történetesen Lorde barátai. Amikor Katy Perry felkérte, hogy legyen vendég a turnéján, gond nélkül nemet mondott. Továbbra is iskolába jár, és természetesen a szüleivel lakik egy unalmas kertvárosi negyedben, de igyekszik fenntartani a magánélete rejtélyességét, és nem posztol ki mindent a Twitterre vagy a Facebookra.

Ezekből is látszik, hogy Lorde elképesztően tudatosan csinál mindent, és lehetőség szerint igyekszik a lehető legtöbb ügyben saját maga dönteni. "Hihetetlen control freak vagyok, muszáj minden szituációban nekem döntenem, amit fontosnak érzek. Az emberek körülöttem már kezdik megszokni, hogy egy tizenhat éves parancsolgat nekik. Elég kemény tudok lenni, ha arról van szó" - mondja saját magáról, ami lehet, hogy elsőre ellenszenvesnek tűnik, de valójában teljesen logikus, ha az ember a saját elképzeléseit akarja érvényesíteni a showbusinessben.

Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy meddig lehet ezt úgy csinálni, ha egyszer Lorde tényleg nagyon népszerű lesz? Kezdetben például egyáltalán nem lehetett képeket találni róla, csak a dalokat lehetett meghallgatni (akárcsak Weeknd vagy Burial esetében), ám ezt a rejtélyes üzemmódot nem tarthatta fenn sokáig, kénytelen volt beadni a derekát, és feltett néhány képet magáról a netre. Ehhez hasonló kompromisszumokra pedig fel kell készülnie a jövőben, mert egyre kevésbé élheti a tinédzserek unalmas életét, ami pedig végső soron híressé tette.

Ráadásul egyre több híres rajongója van: Selena Gomez feldolgozta a Royalst (bár azt nem tudni, hogy a szövegét is megértette-e), Vanessa Hudgens Jimmy Fallon műsorában népszerűsítette, a Backstreet Boys vele szeretne dolgozni, és ez nyilván csak a sor eleje. Most ugyanis pont az történik, amiről a Royalsban még csak álomként énekelt, és hamar kiderül, képes lesz-e megállni, hogy márkás pezsgőt iszogasson a többi világsztárral a Grammy-gálán, vagy továbbra is az a lány maradjon, aki azoknak és azokról énekel, akikről más nem nagyon szokott.