Igaz, hogy vonattal jöttetek?
Elias: Igen, most csináltunk először ilyet, Görögországtól Macedónián és Szerbián át jöttünk vonattal, ami kicsit rázós volt az elején, nem volt vizünk, se kajánk, viszont az jó volt, hogy lehetett cigizni, miután a kalauzt megvesztegettük egy csomag cigivel.
Johan: De Magyarországon már nem tudtunk, nálatok eléggé komolyan veszik ezt. Hallottuk, hogy nemrég a cigarettavásárlást is megszigorították.
Láttalak titeket tavaly a Primavera fesztiválon, ahol nem úgy tűnt, hogy jól éreztétek volna magatokat a színpadon.
Elias: Ez nem véletlen, mert az tényleg nem volt egy jó koncert. Elszállt az erősítőnk előtte, mindenféle technikai zűrjeink voltak, nem szívesen emlékszünk vissza rá.
Johan: A fesztiválból nem is láttunk semmit, megérkeztünk Barcelonába, felléptünk, aztán mennünk is Amerikába.
Elias: De ez nem baj, mert nem szeretem a fesztiválokat annyira.
Nem is játszottatok túl hosszú ideig, ha jól emlékszem.
Johan: Hát az a szokásosnál is rövidebb volt az előbb említett okok miatt.
Elias: De az ilyesmi nem ritka egy fesztiválon, valami tönkremegy, és kész.
Azért mondtam ezt, mert ha jól tudom, Belgrádban problémátok volt amiatt, hogy valaki kevesellte a játékidőt.
Jakob: Igen, egy csávó úgy érezte, hogy nem játszottunk eleget, ezért balhézni kezdett és megütötte az énekesünket, aztán elrohant.
Elias: Kint cigiztem a koncert után, amikor odajött és megütött, ráadásul gyűrű volt rajta. De hát mindig ennyit játszunk, ezt mondtam neki is előtte. Ő meg követelte vissza a pénzét.
Johan: Hozzám is odajött, hogy kéri vissza a pénzét, de mondtam, hogy én nem tudok pénzt adni neki, és odairányítottam a helyi koncertszervezőhöz, aki meg nem törődött vele, amúgy is eléggé szét volt csúszva.
Elias: Olyan volt, mint egy junkie.
Dan: De ezt leszámítva tök jól éreztük magunkat Belgrádban, az a lényeg.
Gyakran történnek veletek ilyenek? A koncertjeitekről az a hír járja, hogy nem ritka ott az erőszak.
Elias: Ilyenek azért nem. A koncert az más, ott néha tényleg előfordul ez-az, de ez a belgrádi eset új volt.
Odahaza Koppenhágában jóval többen járnak már a koncertjeitekre, mint mondjuk két-három éve?
Elias: Nem nagyon, körülbelül ugyanannyian. Nem vagyunk sztárzenekar otthon.
Johan: Az emberek azért ismerik a nevünket, hogy ez az a zenekar, amely sikeres Amerikában, de ettől még nincsenek tömegek a koncertjeinken.
Nagyon meglepődtetek, hogy az első lemezeteknek ekkora nemzetközi visszhangja lett?
Elias: Hát legalábbis nem számítottunk rá.
Volt bármilyen nyomás rajtatok emiatt a második lemeznél?
Johan: Nyomás maximum akkor lett volna, ha mi kreáljuk magunknak, és a saját sztenderdjeinknek nem tudunk megfelelni. Mások elvárásai nem érdekelnek bennünket, mi pedig elégedettek vagyunk a lemezzel.
Hogy érzitek, beárnyékolta az új album megjelenését az, hogy az interjúitokban mindenki azt kérdezte, hogy most akkor nácik vagytok-e?
Elias: Nem mondanám, hogy a lemez fogadtatását ez befolyásolta volna, inkább csak bosszantó volt. Intelligens ember amúgy sem törődött ezzel, egy hülye ügy volt, sokszor elmondtuk, hogy semmi közünk a szélsőjobbhoz.
A You're Nothingon az tükröződik, hogy már másfajta zenéket hallgattok, mint korábban?
Johan: Nem mondanám, inkább idősebbek lettünk, a zenénken pedig hallatszik, hogy nyitottabbak is vagyunk. Nem arról van szó, hogy egy bizonyos fajta zenét hallgattunk volna, amúgy is sok mindent szeretünk kezdettől fogva. És már jobban tisztában vagyunk a saját képességeinkkel is.