Sztárok tiltakoznak a jogdíj elvétele miatt

Több száz zenész, köztük nagy sztárok, valamint írók, filmesek tiltakoznak a szerzői jogi törvényhez az utolsó pillanatban, megkérdezésük nélkül benyújtott módosító javaslat ellen. Ez mintegy 700 millió forintot, a üres CD-k, pendrive-ok stb. után fizetendő ún. üreshordozó díj 25 százalékát venné el tőlük, és utalná át a Nemzeti Kulturális Alaphoz, ahol a szétosztásába az alkotóknak nem lenne beleszólásuk.

Október 4-én reggelig több mint 450 zenész írta alá a petíciót; azóta újabb támogatók érkeztek, és lehet még csatlakozni. Az aláírók között vannak írók, filmesek, valamint a magyar zenei életből rengetegen: komoly- és könnyűzenészek, nagy öregek, a kereskedelmi rádiókban hallható popsztárok, underground metálosok, népszerű rapperek stb., többek között Balázs Fecó, Beck Zoltán, Demjén Ferenc, Dunai Tamás, Geszti Péter, Gryllus Dániel, Keresztes Ildikó, Kiss Tibor, Koncz Zsuzsa, Lovasi András, Müller Péter Sziámi, Németh Alajos, Palya Bea, Pély Barnabás, Sebő Ferenc, Szalóki Ági, Szikora Róbert, Tövisházi Ambrus és Zsédenyi Adrienn.

A módosító javaslat, amelyet itt lehet elolvasni, bővítené a befolyt jogdíjakból a Nemzeti Kulturális Alap számára átutalandó, az NKA által szétosztott összeget. Már eddig is ide ment az összes jogdíj 10 százaléka; ehhez kéne a javaslat szerint hozzáadni a "magáncélú másolás kompenzációjaként szolgáló üreshordozó díjból és reprográfiai díjból származó jogdíjbevételek 25%-át". Az üres CD-k, pendrive-ok, mp3-lejátszók, illetve a fénymásolás stb. után fizetendő átalánydíjról van szó. Ez a 25 százalék a nyilvános adatok szerint az elmúlt években nagyjából 700 millió forint körüli összeg volt.

A petíció szövege sérelmezi, hogy nem egyeztetett az érintett alkotókkal senki az "utolsó pillanatban", vagyis az október 7-re, hétfőre kiírt végszavazás előtt egy héttel benyújtott módosító javaslatról. (A benyújtó az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság.) A szöveg szerint "a jogdíj a szerzők, előadók fizetése. Egyedül a mi jogunk, hogy döntsünk e pénzek sorsa felől. Visszautasítjuk ezt a beavatkozást a magánautonómiánkba, és elvárjuk, hogy bármilyen rendszerszintű módosítás előtt az alkotmányos véleményezési jogunkkal élhessünk." Tiltakoznak továbbá az ellen is, hogy az NKA teljesen saját hatáskörben, vagyis az érintett alkotók nélkül döntene e pénz kulturális célú felhasználásáról.

Korábban az említett 10 százalékot a Artisjus Alapítvány osztotta szét. Bár a döntések gyakran váltottak ki kritikát (lásd e cikkünket), tény, hogy a szerzők egyesülete maga döntött, és mint Victor Máté, az Artisjus elnöke fogalmazott tavalyi interjúnkban, "10-15 fős bizottságok voltak, kötelező rotációval, automatikusan lejárt a tagság. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ez néhány ember mutyija lett volna."

Interjúnkban arról is bőven szó esett, hogy a jogdíj tulajdonképpen a szerzők magánjövedelme. A szerzői jogdíj nem adó, és ezt beszedő Artisjus nem hatóság; az egész működésnek legalábbis az az alapelve, hogy mivel a szerzők külön-külön nem tudnák behajtani az őket megillető jövedelmet, ezért összefognak és az egyesült által közösen lépnek fel.