Apró zavarok a Paradicsomban

A világ összes tájáról származó, egzotikus minták, hiphopritmusok és tökéletlenségek a Monster Rally letölthető lemezén. Poros afrikai minták és elektronikus hiphop Ausztriából.

Monster Rally, vagyis Ted Feighan kiadványairól minden alkalommal be fogok számolni (lásd Itt és itt), amíg fel nem lép a Sziget nagyszínpadán! A legutóbbi nagylemez, a Return To Paradise óceánkék vinylen jelent meg, pompás képekkel (van meztelen nő is!), valamint innen lehet letölteni szabadon választott összegért (ingyen, ha 0-t írunk az árhoz). Afrikától Hawaiion és Latin-Amerikán át a Távol-Keletig mindenféle "egzotikus" helyekről jött hangszerek, dallamok, illetve az exotica műfaj ismert megoldásai találkoznak itt laza instrumentális hiphoppal. Most a korábbiaknál egy kicsit erősebbek a ritmusok, úgy általában: egyértelműbben easy-nek tűnik a zene. Nem nehéz hozzáképzelni a tengerpartot, rekkenő hőséget, az árnyékban elfogyasztott koktélokat, no meg az ezeket felszolgáló egzotikus szépségeket stb.

Azonban ha csak egy kicsit is odafigyelünk, máris megtaláljuk a szokatlan vágásokat. Például rögtön a nyitó számban, az album slágerének számító Orchidsban kereknek tűnhet a fő dallam. Pontosabban van az első loop (a "kérdés"), ami feltűnően nyitott, és mintha a kelleténél eggyel-kettővel többször ismétlődne, ám aztán jön rá a lezárás ("válasz"). De ha jobban figyelünk, kiderül, hogy ennek meg pont a legvége marad le, talán csak egyetlen hang kéne még oda - és ettől egyrészt szabálytalanul nyitott marad a frázis, másrészt rögtön ráakaszkodik a következő ismétlésre. És általában is, egyszerre nyitott a zene: mennek az egymásba kapaszkodó loopok, amíg egyszer csak vége nem lesz a számnak; másrészt zárt: nincs üres hely az egyes ismétlődések között. Egyes számokban feltűnőbbek a furiságok (a címének megfelelően kissé kábán kavargó Dizzy; az apró részekből összehegesztett The Valley stb.), de az igazi az, amikor messziről nézve minden tökéletes, pontosabban az easy listening túlságosan tökéletes, zavarmentes világát mutatja, de közelebbről kiderül, hogy egyáltalán nem ilyen. Az egyértelmű, belefeledkezős vagy háttérhallgatás sima örömét a tökéletlenségeken - no meg az ezeket megalkotó nagy zenei fantázián és precíz megvalósításon - örömködő, kaján vigyorgás váltja.

A Dusty Crates bécsi beatmaker kollektíva. Az innen szabadon választott összegért letölthető új, Tafsiri című ep-n afrikai (etióp, szenegáli, namíbiai) lemezekről vesznek "poros hangmintákat", és elektronikus hiphopba fonják őket. Izgis ütősök, szakértők-biztos-tudják-a-nevét pengetős hangszerek, vokáldarabok találkoznak hagyományosabb és bass musichoz közelebbi hiphoppal. Utóbbi alatt csúszkáló és neonfényes szintihangokat, keményebben odacsapó, szaggatott dobgépritmusokat, középsúlyos basszusokat kell érteni. Az alkotók, STSK és simp célja az, hogy a "stílusokon túllépő" zene "megőrizzen valamit a mintázott afrikai zenészek zsenialitásából". Azt nem tudnám megmondani, hogy ez mennyire sikerült, mindenesetre elég jó lett az eredmény, még ha nem is egy Ethiopium. Szép találkozások jönnek létre az organikus eredetű hangminták és a mesterségességükkel olykor kifejezetten tüntető szintihangok között; a hangulatfestő és a hangsúlyt inkább a szellemes elektronikus megoldásokra helyező darabok egyaránt jók.