Biztos, hogy a Városligettel kell eladni Budapestet?

Neves szakemberek zúgolódnak a kormány által a Városligetbe tervezett múzeumi negyed miatt. A 150 milliárdos állami beruházás kritikusai szerint nem lenne szabad beépíteni a főváros maradék zöld területeit, miközben ráadásul egy sor lepusztult városrészt fel lehetne virágoztatni, ha inkább oda vinnék a kulturális és turisztikai célpontokat. A Ligetet mindenekelőtt meghagynák a pestiek pihenőhelyének, és azt sem értik, mi értelme van egy helyre sűríteni a múzeumokat. A miniszteri biztos szerint azonban nincs tökéletesebb hely a városban a múzeumok számára.

2016-ban lesz kétszáz éves a Városliget. Abban mindenki egyetért, hogy legkésőbb a jeles alkalomra jó lenne, ha az eleve közparknak tervezett lepukkant terület visszanyerné régi fényét. Ám nagyjából csak erről van konszenzus, több pontban ugyanis teljesen mást akar az állam, mint amit jó néhány városrendező, építész, tájépítész helyesnek ítél. A kormány múzeumi központot tervez a Ligetbe – a Városliget négy sarkában és az ’56-osok terén új múzeumi épületekkel –, egy neves szakemberekből álló csoport viszont szívesebben látna itt fákat és kikapcsolódó városlakókat, ezért összeállítottak egy Liget Budapest + nevű alternatív koncepciót.

A Városliget egy része és a Hősök tere a magasból Forrás: MTI/H. Szabó Sándor

Röviden az előzményekről: a kormány 150 milliárd forintot szavazott meg a Liget Budapest (korábban Múzeum Liget) projektre, amelynek élére Baán Lászlót nevezte ki miniszteri biztosként nem sokkal az után, hogy 2013 januárjában a Városligetet jelölte ki a projekt helyszínéül. (Az eredeti tervet Szőcs Géza hirdette meg kulturális államtitkárként, ám ő még Andrássy negyedben gondolkodott, és részben a villákat hasznosította volna újra.)

A tervek szerint 2017 végére, 2018 elejére elkészülő öt új épületbe költözne a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria modern anyagainak egyesítésével létrehozott Új Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Magyar Fotográfiai Múzeum, a Magyar Építészeti Múzeum, valamint az újonnan létrehozandó Magyar Zene Háza. Az épületek felépítésére nyílt, nemzetközi tervpályázatot írtak ki.

Egyeztettek a szakmával?

A beruházás ellenzői nehezményezik, hogy a döntést nem előzte meg valódi egyeztetés, és szerintük nem készültek szakszerű hatástanulmányok. Ráday Mihály művészettörténész például azt fájlalja cikkében, hogy a tervpályázat kiírását előkészítő munkába csak múzeumi szakembereket hívtak meg 2012–13-ban, urbanistát, építészt vagy műemlékvédőt viszont nem.

"Az úgynevezett egyeztetések inkább az elképzelések ismertetéséből álltak. Az elképzelésekkel kapcsolatos kritikák azonban nem épültek be a koncepcióba, nem tudták azokat jobb irányba terelni. Ezt én nem párbeszédnek, hanem inkább kinyilatkoztatásnak mondanám” – mondja Bardóczi Sándor tájépítész, egyetemi docens, a Városliget+ koncepció egyik kidolgozója (itt tudja megnézni Preziben, mire gondolnak).

Megkérdeztük Baán Lászlót is, akitől a sajtósán keresztül azt a választ kaptuk, hogy volt egyeztetés: „Az előkészítésben az érintett intézmények vezetői mellett részt vettek a múzeumi és építészszakmai szervezetek (Magyar Építész Kamara, a Magyar Építőművészek Szövetsége, az ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága és a Pulszky Társaság szakemberei), és érintett felsőoktatási intézmények delegáltjai is. Folyamatos egyeztetések zajlottak a Budapesti Közlekedési Központtal és a Főkerttel is” – írják. Mint megtudtuk, a beruházáshoz szükséges hatástanulmányok a Liget mestertervével párhuzamosan legkésőbb ez év végéig, a projekt ütemezése szerint készülnek majd el.

Újak egy helyen, vagy újrahasznosítottak szétszórva?

Az ellenzők két legfontosabb felvetése a következő: miért nem inkább a város régi ipari épületeit hasznosítják újra a beruházáshoz, illetve miért kell egy területre besűríteni a múzeumokat?
„A kormányzati szándék centralizál, de a város fejlődése más irányba megy, ami ellentmondás. Nem tudnék sok mindent említeni, miért jó a centralizáció. Sokkal több értelmét látnám annak, hogy városi alközpontokat fejlesszenek, ami megegyezik a város természetes fejlődésével, és egybevág a főváros fejlesztési koncepciójával” – mondja Székely Miklós művészettörténész, aki korábban cikksorozatban foglalkozott a témával.

A megjelent cikkekben és a munkacsoport tervében a Liget helyett több helyszínt is megneveznek alternatívaként. Korompay Katalin, a Budapest Világörökségéért Alapítvány főépítésze például ilyen mértékű állami beruházások egy része számára a Szent György teret tartaná ideális helyszínnek, ahol "a középkor óta soha egy centi beépítetlenség nem volt, korábban is állami intézmények álltak itt, de a világháborút követő bontások óta fél kilométer hosszban üresen áll, ami súlyos városszerkezeti megoldatlanság” – mondta az Origónak. A Magyar Zene Házát és a Fotográfiai Múzeumot jól el tudná képzelni a tér hegyek felőli oldalán.

Liget Budapest – a beépítettségi tervrajz Forrás: Liget Budapest

A barnamezős beruházást (azaz a leromlott állapotú, főleg ipari területek fejlesztését) ösztönző javaslatok között – a Népligettől keletre eső Északi Járműjavító hatalmas területétől egészen a Millenáris melletti M csarnokig – számos kallódó terület felmerült. (Ráday Mihály még egy sor alternatív helyszínjavaslatot említ a cikkében.)

Bardóczi Sándor szerint ráadásul épp az európai trendekkel megyünk szembe, ha új épületeket emelünk: „Míg a világ példaként emlegethető kulturális vagy éppenséggel sportcélú (lásd: londoni olimpia) városrehabilitációs projektjeinek közös jellemzője, hogy a rozsdából igyekeznek zöldet és élhetőt faragni, egyfajta multiplikátornak használva az építészeti és a funkcionális fejlesztéseket, addig Budapest, úgy tűnik, nem tud attól a félázsiai attitűdtől elszakadni, hogy meglévő zöldfelületeire tartalék építési területként tekintsen” – írta korábban az Építészfórum oldalán.

Baán hivatala azonban nem tartja jó ötletnek, hogy régi ipari létesítménybe kerüljenek a múzeumok, és mint írják, a megoldások egy barnamezős változat esetében drágábbak is lennének: „Például a terület rehabilitációja, a közlekedési hálózat kiépítése jelentősen megdrágítaná a beruházást. Ezen túlmenően a 2008-ban kirobbant pénzügyi és ingatlanpiaci válság következtében ma Budapesten – és ez belátható időn belül így marad – hiányzik a barnamezős beruházások egyik legfontosabb összetevője, a jelentős magántőke.”

Városrészek rehabilitációja

A másik sarkalatos pont a koncentráció, azaz, hogy miért kell egymás hegyén-hátán felhúzni a múzeumokat. Az ellenzők szerint ez az elgondolás a korszellemtől is idegen. De mit mond erre a múzeumügyekben jártas művészettörténész? „A 2008-as gazdasági válságnak olyan hatása is volt a múzeumépítészetre Európában, hogy visszatértek a léptékében kisebb, barnamezős beruházásokhoz, melynek során egy-egy városrészt rehabilitálnak. Ez a fajta szimbolikus építészet, amiről a Liget esetében szó van, leáldozóban van. Épp az ellenkezője a trend” – magyarázza Székely Miklós.

Országon belüli terjeszkedésre jó példa, hogy a párizsi Pompidou központ a kelet-franciaországi Metzben, a német, luxemburgi és belga határ közelében nyitotta meg új épületét, egy tipikus barnamezős városi rehabilitációs projektbe illesztve. A Louvre pedig az északkelet-franciaországi Lens-ban nyitott új fiókot.

Akkor miért pont a Ligetben?

Kérdésünkre, hogy tulajdonképpen miért pont a Városliget lett a beruházás helyszíne, egy hosszú választ kaptunk Baán Lászlóéktól, ebben azt hangsúlyozzák, hogy a Liget nem csupán egy zöldterület, sokkal összetettebb annál. „A történelmi fejlődés, a kulturális funkciókkal rendelkező közpark természetes kialakulása teszi alkalmassá a Városligetet arra, hogy zöldterület megújítása és növelése mellett további múzeumok is helyet a kapjanak itt. Ilyen történelmi tradíciókkal rendelkező, már meglévő intézményi hálóval és városi szövettel rendelkező komplex helyszín nincs még sem Budapesten, sem másutt Európában.”

Baán László, a projekt miniszteri biztosa, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója a Liget Budapest sajtótájékoztatóján a Szépművészeti Múzeumban Forrás: MTI/Kallos Bea

Most akkor több zöld lesz, vagy kevesebb?

A Liget egyfelől ugye Pest egyik tüdeje, és bár védett fák nincsenek a parkban – tudtuk meg a Főkerttől –, van pár kertészetileg érdekesebb faj, például a fehér eperfák. Kétszáz éves fából is akad néhány a városligeti tó keleti partján, ezeket még József nádor ajándékozta az alcsútdobozi arborétumából a Városligetnek – mondta Bardóczi.

Vajon csökkeni fog a magas épületek és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra miatt a zöldterületek aránya? Ez tűnik a beruházás talán legkényesebb kérdésének.

Míg Baán a legutóbbi sajtótájékoztatón leszögezte, hogy növekedni fog a Városligetben a zöld területek aránya, addig az ellenzők szkeptikusak. Szerintük a házak tetejére vetett fű vagy a zöldfalakkal ellátott oldalfalak nem ugyanazok, mint a fák alkotta zöldterületek. Ráadásul a statisztikán már önmagában az nagyot dob, ha az 5 hektárnyi felvonulási tér egy részét befüvesítik (az oda szánt múzeum körül). „Új épületeket lehetetlen fakivágás nélkül építeni” – hangoztatja az ellenzők egyik legfőbb érvét Bardóczi. „Lehet, hogy nagyobb lesz a zöldfelület, de az főleg fű lesz, és nem fa. Még valószínűbb egyébként, hogy nem lesz nagyobb a terület: ezt arra alapozzuk, hogy a sétány, a teraszok, éttermek növelik a burkolt területek nagyságát. Plusz ehhez jön még az anyagmozgatási igény, a mélygarázsigény, közműfektetés stb.” A beépítettség aránya az ellenzők szerint így a jelenlegi 5,7 százalékról 12-13 százalékra nőne.

És van még valami, ami a témában kivívta az alternatív munkacsoport ellenérzését: a négy épületből kettőnél (Új Nemzeti Galéria és Néprajzi Múzeum) a pályázat 40 méterben engedélyezi a maximális magasságot egy „esetleges építészeti jel esetében”, (összehasonlításként: egy átlagos tízemeletes panelház 32 méter magas). Az alapépületek magasságát valamennyi múzeum esetében 25 méterben szabták meg, a múzeumok összes nettó alapterülete 60 ezer négyzetméter.

Épületeket a föld alá!

Na de, ha már kiírták a tervpályázatot, az új épületek pedig a jelek szerint így is, úgy is felépülnek, mit lehet még tenni? Az alternatív terv létrehozói erre azt a választ adták, hogy az új épületek tömegének jó része kerüljön felszín alá. Felszín alatti múzeumbővítésre amúgy is van példa (már a Louvre-t is így bővítették, de a New York-i 9/11-es emlékmű kétharmada is a felszín alatt található). Ezt a megoldást részben az örökségvédelem miatt, részben pedig azért szeretik az építészek, mert a föld alatti tér a műtárgyak megóvása szempontjából is előnyös. A munkacsoport ugyanakkor azt is elfogadhatónak tartja, hogy egy-egy markáns épületelem megjelenjen a föld felett. Így pedig a kecske is jóllakna, és a káposzta is megmaradna.

Az építészeti tervpályázat nyitóoldala Forrás: Liget Budapest

Baánék szerint nem lenne helyes teljes mértékben a térszint alá süllyeszteni az épületeket. „Ennek megvalósítása a vízzáró réteg viszonylag talajközeli elhelyezkedése miatt gyakorlatilag lehetetlen volna, és az intézmények mindennapi célszerű használata is ellehetetlenülne (gondoljunk csak a múzeumokban mint bunkerekben dolgozó több száz múzeumi dolgozóra)” – válaszolták kérdésünkre. Mint írták, valamennyi épület esetében várható térszint alatti szintek megtervezése, de csak „a múzeumépületek működése szempontjából racionális arányban”.

Van olyan múzeumi anyag, amiért érdemes ide jönni?

A leendő múzeumokat egyfajta turistamágnesként képzelik el a pályázat kiírói, az ellenzők viszont nem értik, hogyan fogják az átrendezés által vonzóbbá tenni a magyar gyűjteményeket. Azt ugyanis nem látják reálisnak, hogy pusztán az épületek szomszédsága miatt majd ki-be mászkálnak a múzeumokba a látogatók: „Vajon hányan voltak a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok, a Mezőgazdasági Múzeum és a (…) Közlekedési Múzeum kiállításain, az Olof Palme-ház aktuális kiállításán ugyanazon a napon?” – teszi fel a kérdést Ráday Mihály a korábban említett cikkben.

A másik kérdés, hogy fel tud-e mutatni Budapest valóban világhírű alkotást vagy gyűjteményt. Nos, a helyzet a jelek szerint ennél azért árnyaltabb. Székely Miklós szerint a Szépművészeti Múzeum anyaga önmagában figyelemre méltó: „A középkor végétől a 19. század végéig be tud mutatni fontos alkotásokat, ha nem is a legfontosabbakat. Művészettörténeti oktatómúzeumként világszám, ilyen szempontból majdnemhogy hiánytalan gyűjtemény, mivel egymásra rakodó rétegként nagyon sok fontos iskola jelen van” – mondja. Szerinte emiatt már bőven érdemes Budapestre utazni, de legalább ilyen fontosnak tartja az Iparművészeti Múzeum századfordulós szecessziós gyűjteményét vagy a kecskeméti Fotográfiai Múzeumét. „A világ hozzáértő közönsége nem a nagy látogatószámra figyel, hanem arra, ami hosszú távon hatni tud, megkerülhetetlen lesz, és lassan bekerül a tankönyvekbe” – magyarázza.

Harmadannyiból is megszépülhetne a Liget

Nem mellékes kérdés a büdzsé sem. A múzeumok piszkálása nélkül a tervezetthez képest harmadennyi pénzből fel lehetne újítani a Városligetet – állítja Bardóczi Sándor. Néhány átalakítás elengedhetetlen, de arra szerinte elég lenne 50-60 milliárd.

A lebontásra ítélt Petőfi Csarnok 2014 márciusában Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Szerinte ebből az összegből ki kellene hozni a trolit a parkból, meghosszabbítani a földalattit, lebontani 13 ezer négyzetméternyi területet (élen a Petőfi Csarnokkal), aztán jönne a zöldfelületi rekonstrukció (például a magas cserjék közbiztonsági okokból nem valók a parkokba), az öntözőhálózat kialakítása, a tó rendbe hozása (hogy a Vajdahunyad várát ismét körbe lehessen csónakázni), a gyalogosburkolat cseréje, a Vágány utcát pedig megtennék közlekedési csomópontnak. Emellett a Kós Károly sétány autópályabevezető-jellegének kiiktatása, a Hősök tere burkolatának rendezése is a feladatok között lenne.

A jelenlegi múzeumok megmaradnak

És mi lesz a jelenleg a Városliget területén működő múzeumokkal (Műcsarnok, Szépművészeti Múzeum, Mezőgazdasági Múzeum és Közlekedési Múzeum)? Baán Lászlóék válasza szerint a múzeumok és kiállítóhelyek a Városliget megújítása után is a mostani helyükön és a mostani funkciókkal működnek majd. A Közlekedési Múzeumot a háborús pusztítás előtti formájában, az eredeti tervek szerint rekonstruálják, „és a projektnek köszönhetően a Szépművészeti Múzeum csaknem 70 éve bezárt Román csarnokának megújítására is sor kerülhet majd”.

Mi lesz a Városligetbe költöző múzeumok helyén?

• A Néprajzi Múzeum épületébe az eredeti állapotnak megfelelően a Kúria költözik.
• A Müpába, a Ludwig Múzeum épületszárnyába egy vagy több jelentős külföldi magángyűjtemény.
• A Magyar Nemzeti Galéria kiköltözése után megkezdődhet a Várpalota történeti rekonstrukciója.
• A Kecskeméten található Magyar Fotográfiai Múzeum nem zár be a Fotó Múzeum Budapest megnyitásával, „a gyűjtemény gazdagsága lehetővé teszi, hogy ott továbbra is működjön majd egy fotómúzeum” – tudtuk meg a Szépművészeti Múzeumtól.