Berlini űrséta - a Moderat a Millenárison

A Moderat a berlini Columbiahalle koncertteremben

Először lépett fel Budapesten a berlini Moderat, a Modeselektor két tagjából és Apparatból álló szupergrup. 2013-as, második lemezükkel turnéznak, amely az év egyik legnagyobb dobása volt az okos elektronikában. A zenére így elvileg nem lehetne panasz, az együttes ráadásul híres arról, hogy látványos koncerteket ad. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy a legtöbbet kihozzák egy álmos vasárnap estéből.

Hoppá! Meglepően erőtlenül kezdődött a fellépés. A nyitószám, ahogy minden állomáson, ezúttal is a This Time volt, ami pedig tökéletesnek tűnt ahhoz, hogy belobbantsa a hangulatot, ugyanis végig hatalmas csúcspontok sorozatából áll, amiket általában ügyesen kimért gerjedés és zúgás kísér. Viszont a zajfelhő, ami aztán beszippanthatná az embereket, valahogy csak nem akart leereszkedni, és ekkor a vetítéssel is meglehetősen visszafogottan bánt még a Pfadfinderei kollektíva: fehér füstoszlopszerűség kúszott a kivetítő közepén, a csúcspontok környékén pedig hirtelen melegebb, vörös fényeket villantottak fel.

A későbbiekben szerencsére változott a helyzet, egy-két számos távolságra követték egymást az olyan slágerek, mint a New Error, a Rusty Nails vagy a Bad Kingdom. Ahogy haladt a koncert, a vizuálosok is egyre inkább rákapcsoltak. A vége felé időnként már olyan volt a színpadkép, mintha egy űrhajó fedélzetéről követnénk, ahogy aszteroidák száguldanak el egy bolygó mellett, vagy mintha a Gravitáció című film elevenedne meg. Millió irányból világították meg a színpadon álló paravánszerűségeket, és még a plafonra felnézve is azt lehetett hinni, mintha a csillagos ég alatt tartották volna a koncertet. A Bad Kingdom alatt - amit közönség a leglelkesebben fogadott - persze tökéletesen hozták a klipben is bemutatott képregényes látványvilágot.

Aztán ahogy a Bad Kingdomnak nagyjából a rendes koncertidő kétharmadánál vége lett, kicsit megint elveszett a Moderat. Különösebb probléma nem volt, csak nagyon úgy tűnt, mintha már inkább a zene lenne a vetítésért és nem fordítva. A fennmaradó Moderat-számok mintha csak ahhoz lennének elegek, hogy háttérzeneként szóljanak mondjuk villamosozáshoz vagy, mint kiderült, vetítéshez, önmagukban nem biztos, hogy megállnának a lábukon, ahhoz túlságosan lágyak. Ehhez a vetítéshez foghatót persze ritkán látni, úgyhogy általában simán le tudta kötni az embert, de ha sokkal tovább tartott volna a koncert, akkor szörnyen unalmassá válhatott volna.

Úgy tűnik, ezzel a moderatosok is tökéletesen tisztában voltak, úgyhogy a legjobbkor ért véget a fellépés. A ráadásra pedig olyan számokkal jöttek vissza, mint például a Therapy, ami bár kevésbé slágeres, mint a Bad Kingdom, mégis a második lemez egyik, ha nem a legerősebb száma. A vetítésből itt megint kicsit vissza lehetett venni, ekkor úgy nézett ki a színpad, mintha valami végtelen labirintusban bolyongott volna az ember.

A berliniek a magyar közönségnek is elmondták, hogy mennyire királyak, és hogy hihetetlen, hogy ennyien eljöttek, miközben minden más normális ember a tévé előtt döglik. A vasárnap estét nekik sem sikerült átértelmezniük, de ennél sokkal jobb programot sem lehetett volna találni, ha már kitette az ember a lábát a lakásból. B+