Frankie Knuckles szűkebb értelemben a chicagói house keresztapja, hiszen miután a house-nak kezdtek nevezni gyakorlatilag minden, a technónál lassabb 4/4-es elektronikus tánczenét, szükség lett erre a megkülönböztetésre. Ám nem Chicagóban, hanem Bronxban született 1955-ben. Gyerekkori barátja volt Larry Levan, akit bízvást nevezhetünk az első, mai értelemben vett DJ-nek. Miután Knuckles 1972-ben, vagyis még tiniként megkapta első DJ-munkáját, Levan vette a szárnyai alá. "Egész délutánokat töltöttünk azzal, hogy kitaláljuk, hogyan lehet egyes lemezeket úgy lejátszani, hogy az emberek újfajta módon hallják őket, újra beléjük szeressenek. Számunkra ez a művészet egy formája volt" - idézi visszaemlékezését a Chicago Tribune nagy nekrológja. Egy másik interjúban ezt mondta 1992-ben elhunyt barátjáról: "Larry adta meg az alaphangot. Lerakta a remixelés művészetének alapját, a Paradise Garage pedig a klubok számára nyújtott mintát világszerte." (A legendás klubról és Larry Levan bulijairól a Quarton itt olvasható egy szemtanú beszámolója.)
Amikor Larry Levant meghívták Chicagóba, ő inkább maradni akart az éppen felfutóban lévő klubjában, így ment helyette Frankie Knuckles. 1977-ben lett a főleg fekete és meleg közönséget vonzó Warehouse klub rezidens DJ-je, és a városban ő kezdte el először a New Yorkban kifejlesztett módon játszani a soul- és diszkószámokat. Vagyis remixelve, illetve mai szóval megvágva (edit). Ez azt jelenti, hogy a legtáncolhatóbb részeket kiemelte és elnyújtotta, hozzáadott dobgéppel kihangsúlyozta a ritmust, illetve átvezetésekhez saját beateket is írt.
Hatással volt rá az Európából érkező új szintis zene is, de egyben a diszkó folytatásának is tekinthető az, amit játszott. Ott volt ő is 1979-ben a chicagói Comiskey Parkban, amikor "a diszkó halálának" jelszavával nagy halom diszkólemezt égettek el. "Ez az egész számomra és a közönségem számára nem jelentett semmit. A lemezcégek viszont berezeltek, és nem szerződtettek diszkózenészeket, nem adtak ki lemezeket. Úgyhogy mi Chicagóban létrehoztuk a saját zenénket, hogy kitöltsük az űrt" - mondta Knuckles. Mivel nem voltak újabb zenék, a régi klasszikusokból hoztak létre új verziókat - írta 2007-ben; ezért a house-t "a diszkó bosszújának" nevezte. (További kapcsolat egy másik műfajjal, hogy a Chicago Tribune szerint Knuckles első dobgépét Derrick Maytől, a techno egyik alapítójától vásárolta, aki többször elutazott Detroitból Chicagóba csak azért, hogy megnézze őt. Máshol azt is lehet olvasni, hogy csak kölcsönkapta tőle a gépet.)
Bár később jelentek meg remixei és saját számai is, elsősorban DJ volt, aki még abban a korban indult, amikor egyetlen ember vezényelt le egy egész bulit, mégpedig éjszakától akár másnap délig is. Így a szettek felépítésében nagy kreativitásra volt szükség. "Volt olyan, hogy leoltottuk az összes lámpát, és felraktam egy lemezt, aminek olyan hangja volt, mintha éppen egy vonat rohanna bele a klubba. Az emberek megőrültek." És persze sok fiatal zenészt ő mutatott be a közönségnek. E minőségében is meghatározó volt; a mára szintén a műfaj nagyjai között számon tartott Farley "Jackmaster" Funk például így emlékezett pályakezdésére: "amikor DJ-zni kezdtem, nem csináltam semmi mást, csak megnéztem, hogy mit játszik Frankie, és azt hasznosítottam újra."
Jamie Principle Your Love című számát is Frankie Knuckles játszotta először, mégpedig szalagról. Az 1986-ban megjelent, amúgy a DJ-pultban, egy négysávos keverőn összerakott Frankie Knuckles-féle verzió a house egyik legnagyobb klasszikusa. Nemcsak az egyik első megjelent house-szám (azt, hogy melyik a legelső, maguk a színtér legnagyobbjai sem tudják, mint egy nemrég készült szórakoztató videóból kiderül), hanem sokak szerint a műfaj egyik legjobbja. "Benne van a soul spiritualitása, de van egy sötétebb oldala is, és közben nagyon szexi" - így próbálta megragadni a BBC DJ-je a szám nagyságát; a Mixmag szerkesztője szerint pedig "a szintiarpeggiótól a sűrű, zsíros analóg basszusig" minden elemében "az acid house szelleme" testesül meg. Ezért jelent máig inspirációt sok producer számára a műfajon belül és kívül (például az Animal Collective is hangmintázta). Candi Staton You Got The Love című száma alá pedig a The Source keverte be, és ez a verzió sláger lett Nagy-Britanniában. Feldolgozta a Florence & The Machine, The xx, mi több, még a Grand Theft Auto: San Andreas rádiójában és Szex és New York fináléjában is előkerült. Szintén a house klasszikusai közé számít a Jamie Principle-lel közös Baby Wants To Ride, a Robert Owens és Satoshi Tomiie társaságában felvett Tears, kicsit későbbről a Whistle Song, ami a legnagyobb slágere volt.
A house műfajnév a Warehouse klub nevéből jött: ha egy klub olyan zenét játszott, vagy valaki olyasmit kért a DJ-től, mint ami Frankie Knuckles bulijain szólt, akkor egyszerűen így utalt rá: "house music". A Warehouse-rezidenciának 1982-ben lett vége, ezután Knuckles saját klubot nyitott Power Plant néven, majd 1987-ben ezt is bezárta, mert emellett már nem volt elég ideje arra, hogy a zenével foglalkozzon, és "talán túl fiatal és túl naiv voltam, hogy klubot vezessek", mint később mondta. Ezután egy időre visszatért New Yorkba, ahol a house egy másik nagyságával, Def Moralesszel együtt alapították Def Mix producercsapatot. Hamarosan a popzene legnagyobb neveinek kértek tőlük remixet: Michael Jackson, Whitney Houston, Diana Ross, Chaka Khan, En Vogue stb. (Grammy-díjat is remixerként kapott, 1997-ben.) Viszonylag későn, 1991-ben kapott lehetőséget nagylemez készítésére, és bár az említett Whistle Songot is tartalmazó Beyond The Mix után még két albuma megjelent, nem ezekről ismert igazán.
Mi több, Amerikában még mindig, halála után is el lehetett mondani, hogy nem becsülték meg eléggé. Igazából Európában nagyobb sztár volt. A Your Love a rave-kultúra már-már mitikus kezdőpontjának, az 1989-es Summer Of Love-nek egyik nagy himnusza lett. A Chicago Tribune szerint gyakran viccelt azzal, hogy Chicago utcáin nyugodtan sétálgathatott, míg Európában a rajongók kivonultak elé a reptérre, hogy üdvözöljék. Idővel azért az otthoni elismerést is megkapta: 2004-ben Chicagóban Frankie Knuckles Nappá nevezték ki augusztus 25-ét, és Frankie Knuckles Way lett az utca, ahol annak idején a Warehouse volt. Barack Obama szenátorként döntő szerepet játszott ebben.
Bár egy 2009-es kritika úgy fogalmazott, hogy Frankie Knucklest egyáltalán nem izgatja, hogy cool legyen, az utóbbi években a megbízható minőséget szállító nagy öregből ismét menő lett. Általában a chicagói house is fontos hivatkozási alap lett, válogatások, újrakiadások érik egymást, és fiatal zenészek, DJ-k hivatkoznak rá ihlető forrásként (nálunk például az egyre több külföldi megjelenéssel bíró Route 8, illetve a hétvégén lesz egy buli Sound Of Chicago címmel). De nem kizárólag a régi számai miatt lett fontos Frankie Knuckles. 2008-ban például a szupermenő Hercules & Love Affair Blind című slágeréből készített egy nagy sikert arató remixet. Pedig a DFA kiadó komoly kockázatot látott ebben: azon aggódtak - mint kiderült, fölöslegesen -, hogy vajon meg fogja-e érteni, hogy ez egy undergroundabb dolog, mint amikkel ő foglalkozni szokott. Fellépett a szintén a legaktuálisabbakat felsorakoztató Boiler Roomban, nemrég pedig az Xlr8r kért tőle mixet - egy 1990-es szettet ásott elő a meghatározó elektronikus zenei magazin kedvéért.
Bár büszke volt arra, hogy a house keresztapjaként emlegetik, egy tavalyi interjúban azt mondta, hogy manapság az e néven megjelenő zenék túlnyomó része eldobható, és ez már szinte a műfaj létét fenyegeti. "A mai fiatalok azt hiszik, hogy a house kizárólag 4/4, 130 BPM, kezeket-a-magasba zene. De valójában nem ez, hanem sokféle zene széles metszete" - mondta. 2012-ben ezeket a mai fiatalokat arra emlékeztette, hogy "a hetvenes években főként azért aratott annyira a tánczene, a diszkó, mert nagyszerű számokat írtak, és nagyszerű zenészek játszották el ezeket. Manapság a tánczene a DJ-kre alapul. A szövegek nem fontosak, főként hangmintákból állnak", és azt javasolta, hogy a DJ-k kezdjenek dalszerzőkkel, szövegírókkal együtt dolgozni.
Az egész tánczenei színtér, és azon kívül is rengeteg ember gyászolja. Talán a legjobb módja az emlékezésnek, ha ezt a régi mixeket tartalmazó hatalmas archívumot böngésszük.