Jön az államilag támogatott csápolás

Cseh Tamás Program néven indít új könnyűzenei programot az állam. A magyar zenei életre százmilliókat költő projekt sok mindenben hasonlít a pár éve megszüntetett PANKKK programra, amelyet a hibái ellenére is nagyra értékeltek a zenészek. Miért kellett megszűnnie a régi támogatási rendszernek, mennyiben más az új, és mit szólnak hozzá a nemrég még a jogdíjak elvonása miatt tiltakozó zenészek?

A május 12-én meghirdetett Cseh Tamás Program idén 400 millió, majd a következő két évben legalább 100-100 millió forintot fordít a könnyűzene támogatására a befolyó üres adathordozói díjakból. A program minden részletét még nem ismerjük, de a rendelkezésünkre álló információk alapján hasonló szerepet fog majd betölteni, mint a 2005-ben indult PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért), mely Bozóki András akkori kulturális miniszter nevéhez fűződött. A PANKKK működése alatt a részletek változtak, a programra egyre kevesebb pénz jutott, de végig megmaradt a vidéki klubok és az elsőlemezes zenekarok támogatása, a magyar zene külföldi népszerűsítése és a tehetségkutatók segítése.

Felpezsdítette a könnyűzenét, de kiherélték

A PANKKK-ot működése alatt ugyan számos kritika érte (leginkább azt kifogásolták, hogy az állam miért avatkozik be a piac működésébe), de abban a zeneipar különböző hazai szereplői közül a legtöbben egyetértettek, hogy voltak eredményei a programnak. „Ha nem kapunk négy éve elsőlemezes támogatást, akkor nem úgy és nem azokkal a feltételekkel készülhetett volna el a Csészényi tér című lemezünk" – mondta például 2009-ben a Quartnak Beck Zoltán, a 30Y frontembere, amikor az akkor negyedik éve működő PANKKK-ról kérdeztük.

Az akkor megkérdezett zenészek egyaránt azt mondták, hogy az első lemezre vonatkozó támogatás mindenképpen nagy segítség volt azoknak az előadóknak, akik részesültek benne (évente változó, de többnyire néhány milliós összeget osztottak szét a kezdő zenekarok között, 300-500 ezer forintos tételekben), míg a klubtámogatásról már inkább megoszlottak a vélemények, többek között azért, mert „trükközésre, kiskapukra is lehetőséget ad", és olyan támogatott zenész is volt, aki szerint „a klubok helyzete néhány kivételtől eltekintve siralmas" volt, a PANKKK sem tudott segíteni rajtuk. De azt senki sem vitatta, hogy a PANKKK felpezsdítette a magyar könnyűzenei életet, sok tehetséges zenekar juthatott általa olyan esélyhez, ami pénz hiányában egyébként nem adatott volna meg nekik.

A PANKKK végig erős ellenszélben működött, és folyamatosan apadt a program rendelkezésére álló összeg. Újfalusi Gábor, aki akkor az Oktatási és Kulturális Minisztérium főtanácsosaként vett részt a programban, most elmondta, hogy a PANKKK indításakor már volt egy megállapodás, mely szerint az induláskor 400 milliós állami szerepvállalás fokozatosan csökkent volna, miközben a zeneipari hozzájárulás ugyanolyan ütemben növekszik: „akkor azt gondoltuk, hogy az állam 100 milliós támogatásához a szakma az üres hanghordozói díjból 300-400 milliót tesz a projektbe, így állt volna össze az akkor ideálisnak tekintett 500 milliós forrás." Erre született is 2008-ban egy javaslat, de az ehhez szükséges zeneipari jóváhagyás hiányában ez nem lépett végül életbe, így a PANKKK csak az állami forrásból működött. Az viszont látszik ebből, hogy az üres hordozódíjak ilyen felhasználása nem új ötlet.

Mit tud a Cseh Tamás Program?

A 2010-es kormányváltás után a PANKKK sorsa még bizonytalanabbá vált, a programiroda még azon a nyáron határozatlan időre felfüggesztette a működését, és bár az LMP javaslatára végül a 2011-es költségvetésben a parlament megszavazott 104 millió forintot, ezt a következő év elején az első Matolcsy-csomag el is vitte. Innentől kezdve a könnyűzene állami támogatása szóba sem került egészen 2013 októberéig, amikor is az Artisjus helyett a Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA) került a magánmásolási jogdíjak 25 százaléka, ami azt jelentette, hogy a zenészek közös jogkezelő testülete helyett az NKA dönt majd a szétosztásukról. Akkor a magyar zenészek petícióban tiltakoztak a lépés ellen, Lovasi András pedig nyílt levélben kifogásolta, hogy a szerzők, előadók, kiadók testületei helyett az állam magához vonta a jogdíjak szétosztását, ráadásul „olyasmit akarnak tenni a popzene felvirágoztatására, amit már Önök előtt csináltak több-kevesebb sikerrel", utalva ezzel a PANKKK programra.

Az NKA által tavaly ősszel belengetett program végül jó fél évvel és egy választással később bontott zászlót, a Cseh Tamásról elnevezett kezdeményezés pedig valóban ugyanazon főbb elvek mentén épült fel, mint a szocialista kormány által meghirdetett elődje. Így mindkét program tartalmazta a kezdő zenekarok támogatását, a klubélet fellendítését, a zenei menedzserek és szakemberek képzését, és a magyar zene külföldi népszerűsítését. Mindez nem meglepő, hiszen Újfalusi Gábor szerint „mindkét projektben - szerencsére - a könnyűzenészek és zeneipari szervezetek képviselői alkották meg a támogatási célokat, pályázati témákat".

Fotó: Mudra László - Origo

Egybecseng ezzel az is, amint az NKA leköszönő alelnöke, L. Simon László is mondott a Quartnak, szerinte mintegy negyven zenésszel, fesztiválszervezővel, klubvezetővel, illetve jelentős szakmai szervezet képviselőivel egyeztettek. „Az egyeztetéseken egyértelműen kiderült, hogy sokuk valamilyen formában érintett volt a PANKKK-ban, avagy arról markáns véleménye van. Mindezek következtében óhatatlan, hogy a PANKKK tapasztalatait hasznosítottuk a Cseh Tamás Program kidolgozásakor" – mondta L. Simon László.

A PANKKK-hoz képest azért vannak különbségek is: a Cseh Tamás Programban csak a 300 főnél kisebb befogadóképességű vidéki klubok kapnak esélyt, míg a PANKKK idejében sok, többezres egyetemi klub is élhetett a támogatással, noha Újfalusi Gábor szerint azoknak erre nem volt okvetlenül szükségük. Ugyancsak új elem a hazai pop-rock történetének archiválása, digitalizálása, és az ezzel kapcsolatos kiadványok megjelentetése, ám az általunk megkérdezett zeneipari szereplők egyhangúlag hiányolják a programból a könnyűzene oktatásának beemelését az iskolai ének-zene oktatásba (bár az egri Music Hungary konferencián Doncsev András ígéretet tett rá, hogy a mindennapos zeneoktatás mögé áll). Fontos különbség még, hogy a PANKKK pályázatait minden témakörben külön szakmai testületek bírálták, míg most mind a hét témában az NKA Zenei Kollégiuma fog dönteni. A kollégiumnak nyolc tagja van, elnöke Popa Péter, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének főtitkára, és a tagok között megtalálható Póka Egon, Kisszabó Gábor és Zsoldos Béla zeneszerző is.

Élmény és kreatív munka

A hasonlóságok miatt is felmerül tehát a kérdés, hogy miért nem a PANKKK-ot folytatták tovább, ahelyett, hogy egy teljesen új programot indítottak? L. Simon László szerint egyszerűen „nem lett volna értelme egy programot úgy folytatni, hogy teljesen bizonytalan a finanszírozása, ráadásul a könnyűzene támogatása nem igazítható költségvetési évhez, hiszen ezen a területen sok mindenhez évek kellenek."

A politikus szerint az új helyzet „lehetőséget teremt arra, hogy hosszabb távban gondolkodjunk. Évek teltek el a PANKKK program befejezése óta az új finanszírozási lehetőség megteremtődéséig. Ezért gondoltuk úgy, hogy az új lehetőségekhez igazítva, a korábbi tapasztalatokat is hasznosítva, több ponton új elemeket is beépítve indítjuk el a Cseh Tamás Programot."

És hogy milyen a program visszhangja? Újfalusi Gábor úgy gondolja, összességében örülni kell, mert „újra lesz lehetőség a populáris műfaj széleskörű támogatására, amellyel sok ezer fiatal hozzájuthat az élőzenei élményhez, sok fiatal végezhet kreatív, alkotó tevékenységet, és kiszámítható feltételekkel lehet ezt a piacot is fejleszteni." Óvatosabban bár, de az Artisjus kommunikációs igazgatója, Tóth Péter Benjamin is bizakodik, elismerve, hogy a programot „az Artisjus által képviselt szerzők érdeklődéssel figyelik, mivel előzetes egyeztetés nélkül vonták el az üres adathordozói díj 25 százalékát".

Az általunk most megkérdezett zenészek még nem akartak állást foglalni, de a tavalyi petíció után továbbra sem veszik jó néven, hogy kivették a döntést a szakmai testületek kezéből, noha magát a tényt, hogy a könnyűzenét újra támogatni fogja a kormány, pozitívumként értékelik. Május 15-én, az Egerben rendezett Music Hungary konferencián a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületét is képviselő Czutor Zoltán azért felhívta a figyelmet arra, hogy míg a PANKKK állami pénzből működött, addig a Cseh Tamás Program forrása valójában iparági hozzájárulás.

Tóth Péter Benjamin szerint fontos még, hogy az Artisjus, Mahasz, EJI részéről befolyó pénz könnyűzenére eső része 800-850 millió forintot tett ki, ami több, mint a most megállapított 400 millió. "Igaz, nem tudjuk pontosan a kormányzat terveit, és ezért az sincs kizárva, hogy a különbséget jelentő 400-450 millió forintot is valamilyen formában a könnyűzene támogatására fordítják majd." Azt mindenesetre kiemelte, hogy „a felosztás arányára vonatkozó ígéret (a különböző műfajok között megmarad a jogdíjaknál megszokott arány, így a könnyűzenére sem juthat az eddiginél kevesebb) mindenesetre megnyugtató, de ez egyébként az EU-tagságunkból fakadó kötelezettség is."

Megkérdeztük ezért L. Simon Lászlót arról is, mi a tervük a Cseh Tamás Programra szánt 400 millió forinton felüli összeggel. „A szerzői jogi törvény módosítása értelmében a program fedezetén felül várhatóan befolyó összeg – további 500 millió forint – kollégiumok közötti elosztásáról az NKA Bizottsága dönt. A pluszforrások ismeretében pedig a kollégiumok döntenek a rájuk eső keret, pályázatok útján történő felhasználásáról. Ennek megfelelően az Artisjustól az NKA-hoz átkerülő, üres adathordozók után járó jogdíjakból nemcsak a könnyűzene, de a komolyzene, a zenei kutatók és szakírók, illetve az irodalom támogatására is jut." Az egri konferencián pedig már azt is hozzátette, hogy mivel a jogdíjbevétel a várakozásokat meghaladja, nem látja akadályát annak, hogy 400 millió forintnál nagyobb összeggel induljon el a Cseh Tamás-program, és erre javaslatot is tesz majd Balog Zoltán miniszternek.