Nem fürödtünk, és ennek híre ment - Szasza a Quartnak

Vágólapra másolva!

Szendrey Zsolt dobosként kezdte a pályáját, de aztán inkább énekesként és Szasza néven csinált karriert, az F.O. Systemtől a Sex Action, az Action és a Kartel érintésével jutott a Zorallig. Megkérdeztük a szombaton az ötvenedik születésnapját ünneplő Szexführert, hogy miért jó büdösnek lenni, miért tartja magát hitelesnek, és hogyan lett a Fradi hangulatfelelőse.

Inkei Bence,

Pálinkás Szűts Róbert

Vágólapra másolva!

Szasza

Óbudai gyerekként szükségszerűen csúsztál be az ottani punkszíntérbe?

Három választás volt: vagy narkós lesz az ember, vagy sportoló, vagy zenész. Először én sportoló voltam, bringáztam a Fradiban, és '85-ben, amikor a feleségem született, tizenkettedik lettem a tiszántúli körversenyen. Ennél sokkal többet nem értem el, de legalább ez megvolt.

És a biciklizés mellett vagy helyett kezdtél zenélni?

Ez egy tipikus óbudai történet volt, mert a bringázás miatt egy nyári hetünk úgy nézett ki, hogy volt tizennégy edzés, ami marhára nem volt jó. Aztán jött a literes Kőbányai, és rájöttünk, hogy az finom, aztán érettségizni kellett, és az edzőm hiába ígérte, nem csinált nekem edzéstervet, és végül a Jerabek Csabi barátom mondta, hogy csináljunk inkább zenekart. Ebből lett az F.O. System, de még '85-86-ban, katonakoromban kiszúrt magának Delhusa Gjon is, és az ő zenekarában is doboltam egy ideig.

Ilyen könnyen feladtad az élsportot a zenélésért?

Hát azért az a rengeteg edzés és a kevés szabadidő hamar elhozta annak a lehetőségét, hogy valami mást csináljunk, és jól jött, hogy csak próbákra kell járni, meg később már fellépésekre is. Először csak iskolákba, aztán egyre több helyre, az Almássy téren és az Ifjúsági Parkban is játszottunk, ezek hatalmas élmények voltak. Mi nem a punk vonalon voltunk, hanem inkább az új hullám jött be, papagájzöld nadrágban nyomtuk, feketére festett hajjal, és később kezdtünk darkosodni. Tinédzserként amúgy is könnyű beleesni abba, hogy mindenki feketében jár, bár mi inkább ezt az Alien Sex Fiend-féle vonalat nyomtuk, festettük és koszoltuk magunkat, már akkor sem a szépségre mentünk.

Te hogy láttad, mi volt az óbudai skinhead-punk ellentét oka?

Elsősorban a politikai ellentét volt ott a lényeg. Meg az óbudaiak végigverték egész Budapestet, aztán lehet, hogy már nem volt kit befenyíteni, ezért egymást kezdték befenyíteni, és így kezdődött. Akkoriban úgy ment, hogy ha lementünk a New Wave klubba, addig el sem kezdődött a buli, amíg valaki nem kapott három-négy pofont. Ha pedig ez megvolt, utána már mindenki szórakozott, csak az volt a kérdés, hogy ki futott bele a pofonba. Életveszély volt akkoriban szórakozni járni, de hát mentünk, mert nem volt más.

Te is belefutottál pár pofonba?

Kétszer talán, de nem többször. Akkor is már főleg a csajokat néztem, és valószínűleg nem jó ember nőjét szemeltem ki, erre tudok gondolni utólag. A szórakozás nagyjából három-négy klubot jelentett – Kassai klub, New Wave klub a Somogyi Béla utcában, aztán a Petőfi Csarnok, majd később a Fekete Lyuk. Az F.O. Systemben először doboltam, de párhuzamosan a Beri Ary zenekarában is benne voltam. A Jerabek szerint egész jó dobos voltam, és ki is akadt, hogy egy jó dobos miért kezd el óbégatni.

Beri Ary egy időben a legnagyobb sztárok egyike volt, abban a korszakban játszottál vele?

Ez nem a filmbeli zenekara volt, én akkor ismerkedtem meg az Attilával, amikor a Szerelem második vériget forgatta. Mi lettünk a Pillangók zenekar, Attila zseniális szövegeket írt, és előfordult, hogy mondjuk lementünk Szolnokra a helyi sportcsarnokba háromezer lánynak játszani, akik úgy sikoltoztak, mint régen a Beatlesnek. De az ő számai is elég elborultak voltak: hol a Smiths, hol a korai Depeche Mode, hol a Cure hatott a stílusára. Ő aztán annyira súrlódott a filmes karaktere és az igazi Berencsi Attila között, hogy ebben végül fölőrlődött.

Hogyan lett belőled elborult gruftiból mocskos rockzenész?

Úgy '88 felé kezdett bejönni a rockzene: Guns N' Roses, LA Guns, visszajött a Born to Be Wild, meg ezek. Aztán megjelent a Cult, ami mindenkire hatással volt, és mi is kezdtünk rockosodni. Nekünk bejött ez a rock and roll feeling, míg a metál már megvolt, de azt nem értettük, és ki is kacagtuk annak idején, hogy lovagló germán metál. Amikor viszont egyszer csak megjelent egy Zodiac Mindwarp nevű csávó, aki olyan koszosan jelent meg a videoklipben, hogy még a körme is tiszta dzsuva volt, az iszonyúan tetszett. Akárcsak az LA Guns Sex Action című klipje, amiben jó csajok voltak és igazi, dögös rockzene, aminek az alapja azért a Led Zeppelin.

És hogy lett a Sex Action egy zenekar neve is?

Akkoriban a Beri Ary zenekara már nem volt, és az F.O. Systemben sem játszottam, de visszamentem nekik roadolni, mert annyira szerettem őket, hogy mindenképpen együtt akartam lenni velük. Közben mondogattam a Mátyás Attilának, hogy csináljunk már valamit mi is, és mivel neki is tetszett ez a vonal, mondta, hogy oké, szervezzem meg. Hallottam, hogy a Kézi Chopinben van egy iszonyú jóképű basszusgitáros, aki nagyon sokat tud inni, ő volt a Somlyay Miksa. Tényleg borzalmas berúgás lett a vége a megismerkedésünknek, és igent is mondott, dobosnak pedig a Zana Zoli már adott volt. Először csak arról volt szó, hogy csak pár számot játszunk a Lyukban – ez 1990. március 16-án volt –, és szerintem a Pál Utcai Fiúk közönsége még ma is ott áll leesett állal azok után, amit mi ott hullarészegen műveltünk a színpadon. Két évvel később már a Beatrice és a Sing Sing előzenekara voltunk, ősszel pedig már saját turnéra mentünk.

Dirty rocknak neveztétek a zenéteket. Miben különbözött ez az összes többitől?

Abban, hogy nem fürödtünk, és ennek híre is ment. Mi a western csizmát a nadrágon belülre húztuk, és addig volt rajtunk, amíg le nem kopott rólunk. Hozzáteszem, hogy azon a turnén ti sem fürödtetek volna, mert azokon a vasutas szállásokon, ahol aludtunk, ezt nem is lehetett kivitelezni. '93-ban már szagolgattak bennünket az emberek, ami nem is csoda, mert velem is előfordult, hogy két hónapig nem mostam hajat.

De ebben mi a jó, hogy az ember büdös?

Figyelj, mi a hitelességre mentünk, ez volt az alapja az egésznek. Zana Zoli találta ezt ki, hogy hosszú haj, dzsuvás-westernes kinézet, ez volt az alap. De nem ám a John Wayne-féle westernhős, aki végiglovagolja a prérit, és frissen borotválva, brillantinos hajjal száll le a lóról, hanem ott voltak az olasz spagetti-westernek, és azokban a legkoszosabb arcokat néztük ki. Mi emellett még direkt koszoltuk is magunkat. Először azt találtuk ki, hogy lisztezzük magunkat, de attól túl fehérek voltunk, úgyhogy utána jött az építési törmelék. És ezt mi halálosan komolyan vettük, és ilyen melegben is, mint most, pamutkesztyűben, hosszú fekete kabátban jártunk.

És a csajoknak ez bejött?

Hát be kellett, hogy jöjjön. '93-ra már egy elég szűk női réteg maradt meg a zenekar mellett, miközben a Sing Sing elég komoly női brigádot tudott felmutatni, mert ők voltak az aranyos fiúk, akik arról meséltek, hogy „sírni csak a győztesnek szabad". Mi meg odamentünk, és letaroltunk mindent, úgyhogy csak a kemény mag maradt.

Ki volt a legnagyobb nőfaló magyar rockzenész? Révész Sándor, az állítólagos ezredes? Komár László?

Én ismerek már háromezredest is, de azt nem árulhatom el, hogy ki az. Ő tényleg a mai napig ezt űzi, hogy ha beszáll a liftbe, akkor a félemeletnél már cummantani fog. De bennünket se kellett félteni. A Sex Action feloldotta a szexuális gátlásokat. Addig ilyen nyíltan a szexualitásról még senki nem beszélt, a Sex Action szövegvilága meg eléggé erről szólt. Egyszer Korda Gyuri kérdezte, hogy milyen szövegeink vannak, és amikor elmondtam neki, hogy „a fegyverem csövét vedd a szádba, legyél öngyilkos velem az ágyban stb.", teljesen belelkesült, hogy „Ó, hát milyen jó, Klárika, hallod ezt? Nekem meg azt kell énekelnem, hogy Lady Carneval." De láttam olyan is, hogy koncerten a csávó állt a csaja mögött, akinek befogta a fülét, hogy ne hallja, miről énekelünk.

Mondhatjuk azt, hogy ezekkel a fajta szövegekkel aztán Zana Zoli csinált nagy karriert a Kartellel?

Azért elmondható ugyanez a Tankcsapdáról is, az elején elég nagy hatással voltunk egymásra. A Voltam már bajban című számuk szövegében az, hogy „a tengerparton állunk, a srácok meg én, a legrohadtabb arcok az északi féltekén", azok mi vagyunk ám. A Zoli olyan '93 körül kezdte fordítva hordani a baseballsapkát, az egyik turnén még kockás flanelingben volt, a következőn pedig már felvette a Los Angeles Raiders mezt, miután meglátta az LL Cool J Mama Said Knocked You Out című száma klipjét. Ekkor tört föl a benne lakozó rapper, de az az igazság, hogy ránk is hatással volt ez a dolog akkor, jött a Faith No More, a Red Hot Chili, nem lehetett nem szeretni. Csakhogy a kiadónk, az EMI győzködött, hogy márpedig mi western lemezt csináltunk, hagyjuk ezt a rap dolgot, mi viszont akkor még mondhattuk, hogy leszarjuk, hogy mit gondoltok. Amikor aztán Action néven folytattuk, sokkal durvább, hardcore-osabb zenével, az nagyon nem tetszett nekik. És amilyen széles rétegnek jött be a Sex Action, jóval kevesebben haraptak rá erre a fajta zenére, nagyjából a tizenöt ezres táborból csináltunk hirtelen egy jó ezerötszázasat. De végül bejött a lemez, és akkor már a kiadó sem ellenkezett.

Ganxsta Zolee-val végül mi volt a közvetlen oka a szakításnak?

Az, hogy a Kartel fel tudott lépni olyan helyeken is, ahol nem kellett élőben játszani, és így be is sűrűsödtek a fellépések. Többször is játszottunk úgy az Actionnel, hogy a Zoli már ott toporgott, hogy na, siessünk, nyomjuk, mert nekem mindjárt mennem kell. Akkoriban, '95 táján indult be, hogy diszkókba kezdték hordani a fellépőket, akik három számért nagyobb gázsit kaptak, mint az Action egy rendes koncert után. Nem kellett cucc hozzá, csak beülni a kocsiba, egy este három-négy helyre is elmentek, kaptak négy mikrofont, néha még azt sem, aztán nyomták. De nekik ez már a Sex Action idején is megvolt, mert a koncertek után mi leültünk inni a Miksával a rajongókkal, ők pedig bementek páváskodni a diszkóba, és nézegették magukat a tükörben.

Eleinte te is benne voltál a Kartelben, miért nem maradtál ott?

Alapító tag voltam, de végül úgy döntöttem, hogy inkább az Actiont választom. Röhögtünk is nemrég a Zolival ezen, hogy nagyjából utána indult be igazán a karrierjük, miután én kiléptem a Kartelből, mert utána jött a Helldorado lemez. Én totál hiteles lettem, ők keresték a nagy lóvét, én meg a kis szart. [nevet]

Sportolni már nyilván nem sportoltatok addigra egyáltalán.

Dehogynem, az mindig kellett. Valamikor kevesebbet, valamikor többet. Amikor a rockandroll nagyon rányomta a bélyegét az életemre, akkor kevésbé ültem föl a biciklire, de amúgy mind a mai napig, ha bármiféle pszichés-mentális problémám van, tekerek egy jó nagyot, aztán kibékülök a világgal. 2012 óta ezerháromszáz kilométert mentem, tavaly a Kékesre is felmentem, idén a Dobogókőt néztem ki magamnak. A többiek '93 körül elkezdték ezt a gyúrás dolgot is, az nekem már nem volt szimpatikus, úgyhogy nekem az kimaradt. De a sportot nézni legalább ennyire szerettük, főleg a focit, bár akkor még nem volt minden kocsmában tévé, és ha volt, azon is jó esetben a magyar adók jöttek be. A '90-es vébé elődöntőjénél is az volt, hogy Siófokon játszottunk, és húsz perc után mondtuk, hogy bocs, de most mennünk kell meccset nézni, amit ráadásul tizenegyesek döntöttek el, tehát jó későn lett vége. Utána visszamentünk, hogy még játszunk, ha kell, de nem kellett. Többet nem is hívtak bennünket, nem is értjük, miért. Akkor jött az első Playstation, amit betettünk a buszba egy fekete-fehér Junoszty tévével, az is jó volt.

Hogy lett vége az Actionnek?

Először átalakultunk, a Zoli elment, Matyi sem volt már, és akkor jött az önpusztítás magasiskolája. Baromi jól éreztük magunkat, azt se vettük észre, hogy már egyre kevesebb ember jár a koncertjeinkre, mert a zenei élményhez nem sokat tudtunk hozzátenni. Csak mentünk fejjel a falnak, gondolkodni nem gondolkodtunk. És szerencsére nekem mindig megvolt az a kattanásom, hogy amikor éreztem, hogy nagyon gáz kezdek lenni, akkor felültem a kerékpárra, és abból, hogy az első piros lámpánál már hányingerem volt, éreztem, hogy ez így nem oké. Aztán 2002-ben volt egy koncert, ami után leültem a színpadra, és azt mondtam, hogy most vagy beledöglünk, vagy vége. Utána keresett meg Barbaro Attila, hogy van ez a Zorall nevű zenekar, nézzem meg. Kérdeztem, hogy mit fogunk játszani, mire mondta, hogy Uhrin Benedeket meg Zámbó Jimmyt, figyeld meg, hogy jó lesz.

Hogyan lett belőled a Fradi hangulatfelelőse?

Ez olyan volt, mint egy mese. Két éve csörgött a telefon, Üllői út 129., én meg tudom, mi az, mert idejárok '91 óta rendszeresen meccsekre. Mondták, hogy beszélni szeretnének velem, és arra gondoltak, hogy én legyek a szpíker a pályán. A Zoli ugye mindenhol népszerűsítette az Újpestet, és arra gondoltak, hogy egy hasonló típusú ember kéne nekik is, aki viszont Fradi-szurkoló, és így jutottak el hozzám. Én nagyon élvezem, de nem mindenki van így, mert most már a négy MLSZ-ellenőrből három figyeli a B-közepet, egy pedig engem. Volt olyan, hogy kikaptunk otthon a Honvédtól, kint volt nyolcezer ember, mindenki rosszkedvű volt, 2-0-ra égtünk, és a háromszáz kispesti elkezdte énekelni, hogy nincsen hangotok. Én meg ott álltam a kezemben egy mikrofonnal, és erre elkezdtem énekelni a „Mert mi akkor is bajnokok leszünk" kezdetű nótát, mire több ezer ember úgy kezdett énekelni, hogy ilyet még nem láttam vesztes meccsen.

Nyáron lesz időd vébét nézni?

Nagyon be vagyok táblázva, mert a Zorall ilyenkor kezd beindulni, lesz olyan nap, hogy három buli is lesz. Van közben Action is, négy fiatal zenésszel, két gitárral, zeneileg jobbak vagyunk, mint annak idején, de ugyanolyan hitelesek. Mátyás Attilával meg úgy volt a dolog, hogy sokáig nem akart Sex Actiont, meg én sem, de aztán 2012 decemberében újra leültünk beszélni, hogy spongyát a régi sérelmekre, és csináljunk évente újra három-négy Sex Action-bulit. Nem kell nagy ügyet csinálni, csak széles terpesz, rockandroll, és kész. Már csak a Kartelbe kéne visszamennem, mondtam a múltkor a Ganxstának. [nevet]

Többször is használtad a hiteles szót, mit értesz ezalatt?

Azt, hogy mi tényleg megjártuk ezt az utat. Nem azért beszéltünk a kábítószerről, mert valaki elmesélte, hogy milyen volt, hanem mert tudjuk, hogy milyen. Az alkoholról vagy szexről is tudjuk, hogy milyen. A Sex Actionnél ráadásul a zene is olyan, ahogy azt annak idején Mátyás Attila kitalálta: ne az legyen, hogy pocsolyarészegen tántorgó hülyék legyünk, akik nem tudnak zenélni, hanem legyen nagyon profi zene, és akkor lehet nagy a pofánk. Miközben még a Nagy Feró is emlegeti azokat a szexuális orgiákat, amiket műveltünk a Beatrice turnéján. Az teszi hitelessé az embert, hogy arról beszél, amit tényleg átélt.

Nem okozott törést, hogy családos emberként fel kellett adnod az addigi életmódodat?

Nem adtam én fel semmit, ugyanúgy élek, mint ahogy eddig. Drogozni mondjuk nem drogozok, de inni szoktam, csak oda kell figyelni. Teljesen rockandroll-életet élünk, hiszen a feleségem, Dóri a Zorallban tűzfújó. Amikor először láttam, hatméteres lángokat fújt. De semmi olyan nincs az életemben, ami azt mutatná, hogy beszürkültem volna. Ha egy hétvégén nincs koncertünk, akkor elvonási tüneteim lesznek, és elviselhetetlen leszek.