Nem kell ide-oda futni, bárhová el lehet jutni - Szalóki Ági: Körforgás

Szalóki Ági

Szalóki Ági 2009-es lemezéről, a Gingallóról azt írtam, hogy nemcsak "a szülők is élvezhetik" típusú gyereklemez, hanem mindenféle ürügy nélkül is ajánlható felnőtteknek. A Körforgásra ugyanez igaz, sőt, még a nagyszerű Gingallónál is jobb.

Szalóki ÁgiKolibri / Tom-Tom2014

Viszont sokkal inkább gyereklemeznek néz ki, mert gyerekkönyv CD-mellékleteként jelent meg, de ez ne tévesszen meg minket. A Körforgásban a legjobb az összkép, összhangzás, egész egyszerűen nagyon jó hallgatni: elképesztően kedves, nyugtató, simogató zene, belemerülésre csábít, és áthatja valami olyasmi könnyed lebegés, amit leginkább pszichedelikusnak nevezhetnénk. (Még akkor is, ha ezt tényleg fura ún. gyereklemezről leírni. De nem kéne ebből túl nagy ügyet csinálni, hiszen tudjuk a Quart listájáról, hogy a hetvenes évek legjobb magyar száma is lebegő-álomszerű, noha Halász Juditnak és Bródy Jánosnak köszönhetjük.)

Pedig amúgy összetevőiből nem ez következne: nép- és világzene, némi jazz, rock, pop, kuplé. Látszólag illeszkedik tehát a nagy és szép magyar versfeldolgozós, világzenés gyerek-/nem-csak-gyerekzene hagyományba, de ezt - és ez az összkép mellett a másik nagy erénye - rengeteg apró, nem tolakodó ötlettel gazdagítja és újítja meg a két zeneszerző, Szalóki Ági és Fenyvesi Márton (utóbbi gitározik, énekel és zenei rendező is; játszik a Modern Art Orchestrában és a Jónás Vera Experimentben). Eleve ott van az, hogy milyen szépen, sorjamentesen dolgoznak bele nemcsak indiai, hanem afrikai hatásokat, amelyek pedig ritkaságnak számítnak e hagyományban. Valamint sok-sok olyan megoldás, amelyek közül csak egyet-kettőt emelnék ki, pedig sokkal többet lehetne.

A Percben egy meglepően rockos gitárszóló hallható, de nem az jut az eszébe róla a hallgatónak, hogy rock, hanem a József Attila-versben daloló madársereg. A Kongó-bolt és a Pulaku poliritmikus kísérete is annyira természetesnek hat, hogy fel sem merül az a bornírtság, hogy "gyerekeknek ilyen bonyolult dolgot nem szabad játszani". Az Esődal finom csettegései és a középrészben tétován kalandozó gitárja avantgárd megoldásnak tűnhetne, de pompásan illik Tamkó Sirató Károly szövegéhez ("Sik a ső / Sik a ső / mindig esik az eső"). A Tél utca harmincnyolc alig leplezetten végtelenül szomorú szövegét (Gáti István) indázó-kanyargó dallammal énekli Szalóki Ági, jazzes szaxofon tekergi körül őt. A legfeltűnőbb, látványosan "ez milyen nagy ötlet" típusú ötlet amúgy inkább Garaczi Lászlóé, aki népiesre írta Zsolti, a számítógépszerelő című versét, de ettől még nagyon vicces álparasztasszonyos kórustól hallani, hogy "újrahúzza a gépemet a Zsolti, a Zsolti".

A csúcspont pedig a Négyeshatos: a legjobb pszichedelikus szám, amit mostanában hallottam. Pedig nem annak indul: egy ereszkedő dallam elektromos gitáron, bluesos lépegető alap, Szalóki Ági egy kislánnyal mondja Erdős Virág versét a budapesti tömegközlekedésről és a dinka utasokról (e cikk címe ebből egy idézet). Aztán egyre dúsul a hangzás, egyre több zengetés kerül a gitárra, az alap ismétlődése is kicsit mániákus felhangot kap, de legalábbis egyre pszichedelikusabb hatású lesz. Szépen lassan visz befelé-felfelé a szám, megjelenik egy-két "aha, aha-aha-aha" és "pam-parampam", majd a háttérben lebegő, kissé keleties hatású, megzengetett ének. Mindez végig izgalmas, játékos kontrasztban áll Erdős Virág a mindennapi valóságra rácsodálkozó, azt mókásan versbe foglaló szövegével. Egészen bravúros, ám bravúrjait a hatás kedvéért elrejtő darab. A pszichedelikus csengés-bongás-zengetés amúgy a lemez végén is visszatér, a "Most viszik, most viszik" kezdető közismert gyerekdal ("bíborba, bársonyba" stb.) több rétegben egymásra torlódik, a többszólamú kórusok ismerős megoldását új dimenzióba átemelve.

Nem volt szó eddig Szalóki Ági énekéről, de hát azt kell a legkevesebbet ragozni: persze szép és ügyes, de a legfontosabb, hogy lenyűgözően kedves. (Hang alapján az összes gyerekeknek éneklő előadó közül őrá bíznám leginkább a gyerekeimet. Amúgy a valóságban is olyan, mint a lemezről, a színpadról tűnik, nagy interjúnk itt olvasható.) És naná, a zenekar is pompás: Fenyvesi Márton mellett Dés András, Szalai Péter, Kovács Zoltán plusz vendégek; és most érdemes említeni, hogy Nyíri Sándor keverte a lemezt.

Talán más is úgy van vele, aki szokott gyerekekkel zenét hallgatni, mint én: legyen akármilyen jó egy előadó, azért van valami ódzkodás bennem, kb. "mi lesz, ha ezt ezerszer kell meghallgatni, akkor tuti meg fogom utálni". Nos, a Gingalló után a Körforgást kifejezetten izgalommal bontottam ki, és aztán sokszor úgy is meghallgattam, hogy egyetlen kiskorú sem volt a közelben. Eleinte mondhattam magamnak, hogy a munkám miatt, de aztán már csak a színtiszta öröm kedvéért: hiszen ez egy kiemelkedően jó lemez. A