Hogyan lett Lovasi András hasbeszélő?

Lovasi András énekel a Kispál és a Borz együttes koncertjén a Fishing On Orfű fesztivál első napján, 2014. június 18-án.

A szlovákiai bemelegítő koncert után újra megnéztük a Kispál és a Borz zenekar életművének első, Bräutigam Gábor dobos távozásáig tartó első szakaszát. Pár új észrevétel mellett kiderül az is, hogyan lett Lovasi Andrásból hasbeszélő. És akkor most egy évig megint nem lesz Kispál.

„Három napig tart itt ez a kornyikálás. Buli, buli hátán – jönnek ezek a zenészek meg énekesek. Ha itt van együttes, akkor ide kell jönni, nem kukoricát törni” – magyarázta szó szerint így a Fishing On Orfű fesztivál Kispál-napja után a buszmegállóban egy 74 éves horgászbotos asszony újsütetű 80 körüli férfiismerősének. Az életkorát azért tudom pontosan, mert később azt is felfedte továbbá Sztallin haláláról is megemlékezett.

Ezt a kis történetet csak azért meséltem el, hogy lássuk: a nyári fesztiválok értelmezésére jóval több lehetőség nyílik, mint azt gondolnánk, plusz mert egy olyan cikk következik, melynek klónját egyszer, hat hete már megírtam. Normális esetben teljesen értelmetlen lenne ennyi időn belül ugyanarról a jelenségről cikket írni. Ám a legutóbbi, hat héttel ezelőtti szlovákiai Kispál koncert óta oly sok minden történt. Csak hogy a két leglényegesebbet említsük: a Kispál és a Borz zenekar továbbra sem létezik, és közben már a Quart sem nagyon, amiben az említett cikk megjelent. Álljon hát itt egy rövid megemlékezés egy voltaképp már nem létező zenekarról egy voltaképp már nem létező újságban.

Forrás: MTI/Sóki Tamás

A Kispál és a Borz most ugye azt csinálja, hogy évente egyszer összeáll egy-egy korszakának emléket állítva. Iyenkor kb. az eredeti felállásban eljátszák az adott korszak számait, majd alszanak rá egy évet és jön a következő korszak. Hároméves távlatban gondolkoznak, lépdelünk majd előre a múltban, aztán ki tudja, mi lesz. A produkciófutam központi helyszíne Orfű, biztos, hazai pálya, de előtte mindig van/lesz pár bemelegítő koncert a határon túl. Így volt ez idén is, felléptek egyebek mellett Bátorkeszin, ahol a koncerttudósításon túl sok szó esett a nosztalgia természetéről és arról is, hogy tulajdonképp szabad örülni ennek az egésznek négy évvel a – most már csak átmenetinek mondható - feloszlás után

Nagyjából minden hasonlóan zajlott az orfűi főkoncerten, mint a Felvidéken, csak kicsit nagyobb a közönség, hazai a pálya, Kispál András pedig fiatalodott húsz évet, és fodrásznál is járt. Nem is fárasztok senkit az elmélkedős részletekkel, a számokról tett megállapítással stb. , a korábbi beszámoló nagy része a mostani koncertre is érvényes.

Forrás: MTI/Sóki Tamás

Az, hogy ki hogy játszik egy ilyen eseményen, voltaképpen édesmindegy. A zenekar fesztelen, úgy tűnik, élvezi, amit csinál, van egy csomó viccezés („Nem szabad olyan dolgokat írni, amikben évszámok vannak, mert elvesztik az aktualitásukat” - Lovasi),kiegészülve focilabdával (vb van végülis), strandlabdával és színpadi akrobatikával. Meg valami olyanfajta lazasággal, amit az utolsó korszakában már nem tudott a Kispál és a Borz, mondok egy példát: hiába volt teltház, a koncertnek több intim, családias pillanata is volt. Valamint sok olyan ellazult résszel, amire jobb szó nem jutott eszembe, mint a dzsemmelés. Ami pedig már Bátorkeszin is feltűnt, hogy a zenekar, és különösen Lovasi András kevésbé viszonyul önironikus módon régi számaihoz, több alázat érezhető benne saját munkássága iránt, mint a feloszlás előtti utolsó hónapokban. Ugyanakkor pátoszba sem hajlott a több mint kétórás koncert, önünneplésbe meg legfeljebb csak éppen hogy. A szlovák koncert számomra megrázó erejű volt, az orfűi pedig nagyon kellemes. Csak azt nem értem, hová tűnt a Bátorkeszin még több számban is közreműködő, ráadásul alapító tag Ózdi Rezső?

Forrás: MTI/Sóki Tamás

És még egy apróság: Lovasi Andrásból átmenetileg hasbeszélő lett. Hogyan? Úgy, hogy mielőtt gitár nélkül, hajlongva, heves gesztusokkal énekelni kezdett, nem ellenőrizte ingje gombsorát, ami történetesen pont a hasán nyílt ki, a rés mozgása pedig pont olyan volt, mintha a hasa vele énekelé a számokat. Így.