Végleg elsüllyed a Bárka Színház?

Interjú Seress Zoltánnal, a Bárka Színház igazgatójával. Az apropó a színház nehéz anyagi helyzete, és az új igazgatói pályázat körülményei. Újságíró: Pálos Máté

Pénz hiányában kénytelen volt a Bárka Színház lefújni az augusztus közepére tervezett BárkaNyár Fesztivált. A színház jelenleg a csőd szélén áll, az augusztus 27-i önkormányzati ülés döntésétől függ, el tudják-e kezdeni a következő évadot. Seress Zoltán színművésszel, a Bárka igazgatójával beszélgettünk.

A színház helyzete 2012 közepe óta egyre bizonytalanabb, akkor került szóba először, hogy az önkormányzat átadja a Bárkát az államnak, amiről végül csak 2013 decemberében született döntés.

Tavaly még úgy tűnt, a színház a Nemzeti Közszolgálati Egyetem részeként működhet tovább, vagyis a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium lesz a fenntartója. Az átadás-átvétel azóta is húzódik, az ígéretek ellenére egyelőre senki sem segít a színházon. Ugyanakkor egy július 29-i hír szerint a Darvasi Ilona által alapított Turay Ida Színház állandó játszóhelyet kapott a józsefvárosi Kálvária téren.

Interjú Seress Zoltánnal, a Bárka Színház igazgatójával Forrás: Origo

Tavaly rendezték meg először a BárkaNyár Fesztivált. Idén a jegyeladások megkezdése után kellett lefújni a programsorozatot. Miért kényszerültek erre?

Felelőtlenség lett volna tovább várni. A BárkaNyár összesen 1,5–2 millió forintba került volna a színháznak, de az összeg nem állt rendelkezésre. Bár a tavalyi tapasztalatok után szűkítettük a programkínálatot, a fesztivál így is meghaladta volna a lehetőségeinket. A színház technikai felszereltsége rettenetesen elavult, lényegében közel húsz éve nem történt komolyabb fejlesztés, tehát bérelnünk kellett volna eszközöket. Még raktárunk sincs, a díszleteink konténerekben vannak, amiért napidíjat fizetünk. Nem tudunk próbálni a Cseh Tamás-teremben, mert nincs fedezet a napi kétszeri átépítésre.

Nem úgy hangzik, mintha a Bárka el tudná kezdeni a következő színházi évadot.

Az önkormányzat augusztus 27-én hoz döntést a Bárka Színházról, elsősorban a további működéshez elengedhetetlen tőkepótlás kérdéséről.

Nincs az egy kicsit későn?

Ezzel kapcsolatban két jogszabály létezik. Az egyik úgy fogalmaz, hogy a tőkevesztésről és a tőkepótlásról szóló döntésre a tudomásszerzéstől számított 30 napon belül köteles reagálni az önkormányzat. A Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság a május 28-i ülésén elfogadta a színházról szóló könyvvizsgálói jelentést, tehát tudomást szereztek a helyzetről. Az önkormányzat azonban a másik törvényre hivatkozott, ami 90 napban határozza meg a döntési határidőt. Mi joggal vártuk a júniusi döntést, és így két hónapot vesztettünk. A tény viszont az, hogy az önkormányzat augusztus 27-én fogja kimondani a végső szót.

Az apropó a színház nehéz anyagi helyzete, és az új igazgatói pályázat körülményei Forrás: Origo

Úgy volt, hogy a Bárka üzemeltetése állami kézbe kerül.

Ez a kérdés több mint két éve húzódik. 2012 júniusában volt szó először arról, hogy az önkormányzat átadja a színházat az államnak, amely kijelöli a későbbi fenntartót. Akkor úgy tűnt, hogy ez a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium lesz, de nagyon lassú volt az egyeztetési folyamat. Közben volt a színháznál egy állami számvevőszéki vizsgálat, ami elvileg nem lassította az átadási folyamatot, hiszen az ÁSZ állásfoglalása szerint nem a jelenlegi állapotot vizsgálták, hanem a 2008–2012 közötti gazdálkodást. Mégis csúszott az átvétel, majd a választások után úgy szűnt meg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, hogy nem volt tisztázott, milyen szerv lesz a továbbiakban illetékes a Bárka ügyében. Később, miután létrejött az Igazságügyi Minisztérium, két kérdésről tárgyaltam a közigazgatási államtitkárral: az egyik a 2014-es költségvetés volt, mert annak egy része bennmaradt a KIM-nél. Ezt végül megkaptuk az államtitkár intézkedése után. A másik kérdés az volt, hogy van-e realitása annak, hogy a Bárka az Igazságügyi Minisztériumhoz kerüljön, amire azt a választ kaptam, hogy nincs felület a minisztériumom belül egy kulturális intézet számára. Az érvélés érthető, meglepett volna, ha más választ kapok. Hozzátartozik még mindehhez, hogy Kocsis Máté arról fog tárgyalni Lázár Jánossal, a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, hogy a Bárka a Miniszterelnökséghez kerülhet.

Ez a tárgyalás mikor lesz?

Ez jelenleg aktuális. Két emberrel tárgyalna Kocsis Máté a Bárkáról, Lázár Jánossal és L. Simon Lászlóval, a miniszterelnökség parlamenti államtitkárával. L. Simon korábban az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára volt, odatartoztak a színházi ügyek. Ez így logikusnak látszik, de ebben a pillanatban nincs információnk arról, hogy ezek a tárgyalások hol tartanak, és milyen fogadókészség van a Miniszterelnökség részéről. Az biztos, hogy az Emmihez kiemelt, de nem nemzeti besorolású intézményként nem tartozhatunk.

Úgy látszik, egyre kevesebb az esély arra, hogy a Bárka életben maradjon.

Több esély nincs. Ráadásul a kiemelt intézményi regisztrációval is problémák merültek fel. Az előadó-művészeti törvény szerint ehhez élő, működő közszolgáltatási szerződésnek kell lennie a színház és a kérelmet beadó fenntartó, vagyis az önkormányzat között. Ha az önkormányzat nem kezdeményezi ezt, akkor a színház nem jogosult támogatásra a központi költségvetésből. A júliusi határidőre a regisztráció nem teljesült, kérdés, hogy van-e türelmi idő ebben.

Forrás: Origo

Már ki kellett volna írni a pályázatot a színház igazgatói posztjáért is, hiszen rövidesen lejár a megbízatása.

A törvény szerint a mandátum lejárta előtt fél évvel ki kell írnia a pályázatot az önkormányzatnak, ez májusban lett volna esedékes. Ez sem történt meg. Arról nem akarok most fantáziálni, hogy erre mi lesz a megoldás. Nagy kérdés számomra, hogy maradnék-e.

Milyen a viszonya a társulattal?

Őszintén beszéltem a társulattal, szárazon közöltem velük a tényeket az általam fontosnak tartott tárgyalásokról. Mégis, lassan olyan lettem, mint egy középszerű, szószátyár író, úgyhogy egy bizonyos pont után a társulat előtt hitelemet vesztettem. Az a benyomás keletkezhetett sokakban, hogy csúsztatok, mert sokszor kényszerültem arra, hogy kijavítsam magam utólag. Egyesek szerint hazudtam, elhallgattam dolgokat, pedig csak azt adtam tovább, amit nekem ígértek. Mindenkit megértek, aki számára már nem voltam megbízható a kétéves huzavona során. Mostanra odáig jutott a helyzet, hogy döntést kell hozni, és meg kell tenni bizonyos lépéseket.

Elbocsátásokra gondol?

Az eltelt hat évben összesen kevesebb ember lépett ki a Bárka Színházból, mint márciustól június végéig – ezt tudom erre mondani. Ezek a számok magukért beszélnek. Ez ijesztő.

Közben arról is volt szó, hogy augusztus 1-jétől új munkatársak jönnének.

Mit mondanék nekik? Nem tudjuk beleírni a szerződésbe a fizetést, csak a munkaköri leírást. Ez komolytalan dolog.

Lehetséges, hogy ideológiai okok állnak a huzavona háttérében, vagy egyszerűen mindenki a Bárkán akar spórolni?

Félnék attól, hogy bármiféle ideológiai célzatosságot lássak ebben. Minden hatalmi gépezetnek kell, hogy legyen politikai és kulturális identitása. Meg kell határoznia a preferenciáit, és így kialakul egy kulturális tápláléklánc, amiben azok a fajok is nagyon fontosak, amelyek látszólag kiemelhetők a rendszerből.

Hol van a Bárka helye a fővárosi színházi életben?

Ha visszatekintek a ’96-os alapításra, a színház eddigi történetére, elmondhatom, hogy nem történt radikális irányváltás. A Bárka mindig is egy kockázatvállaló, merész műsortervvel dolgozott, ami természetesen a bevételben és a kommunikálhatóságban is megmutatkozott. De ennek a színháznak ez a feladata. 2008 óta csak kortárs magyar és kortárs külföldi szerző darabját játsszuk, többnek konkrétan mi kértük a megírását. Hiszem, hogy ez a Bárka küldetése, és nem szeretném ezt a bátorságot feladni.

Hogyan fogadják a diákok az olyan provokatívabb előadásokat, mint a Harmadik hullám, ami például köznevelési díjat kapott a kaposvári színházi biennálén.

Nagyon jól. 2008-ban Vidovszky Györggyel kezdtük el a fiatalokkal a drámafoglalkozásokat, amiknek a korábban megrendezett Pál utcai fiúk vagy A legyek ura voltak az előzményei. Az eltelt hat évben 12-13 ezer diák vett részt ilyen foglalkozásokon vagy az azokkal összefüggő előadásokon. Sok dologban kötöttem kompromisszumot, de ebben nem voltam hajlandó. A kulturális identitástudatot gimnáziumi korban kell kialakítani, a tapasztalatunk az, hogy a diákok nagyon nyitottak, együttműködőek.

Forrás: Origo

Terveznek egy bemutatót szeptember 27-re, A gyilkost. Mi lesz vele?

Nehéz helyzetben vagyok. Itt ül velem szemben az egyik legnagyobb hírportál újságírója, és én felhúzom a vállam. Ez kínos. Mi június 7-ig megcsináltuk a darabot, hat-hét próba után bemutatnánk szeptember végén. Az alkotókat értelemszerűen június 7-ig fizettük ki, a többi a premier után lenne esedékes, de erre per pillanat nincs fedezet. Az augusztusi 27-i döntés után lenne durván egy hónap a darabra és a helyzet rendezésére. Még elkezdhetnénk a bemutató promócióját, még ha nem is lenne túl szerencsés, hiszen hetekkel ezelőtt el kellett volna kezdeni. A gyilkossal kapcsolatban úgy érezzük magunkat, mint amikor a rajzfilmszereplő túlszalad a szakadék szélén, és egy pillanatra megáll a levegőben. Olyankor még van esély arra, hogy vissza tud kapaszkodni. Most akkor gondoljuk azt, hogy nekünk is van esélyünk elkapni a perem szélét. Csak az a baj, hogy ez nem egy rajzfilm.

Mennyi pénz kellene a színház életben maradásához?

A legutolsó könyvvizsgálói jelentés szerint egy 44 milliós tőkepótlásra lenne égető szükség. A színháznak vannak még 2013-as tartozásai, amiket nem lehet a 2014-es költségvetésből rendezni, úgyhogy hiába örültek sokan. Volt egy 288 milliós üzleti tervünk, amit még a KIM helyettes államtitkárával egyeztettünk, erről azt az ígéretet kaptuk, hogy elfogadják, de közbeszóltak a kormányzati átalakítások. Ahhoz, hogy a színház működhessen, ezt az üzleti tervet el kéne fogadnia valakinek. Ráadásul a 44 millió forintos hiány mostanra már több.

Akkor augusztus 27-én dől el, hogy lesz-e Bárka?

Igen. Természetesen a jogszabályokban sok minden van: lehet átalakulás, összeolvadás, jogutód nélküli megszűnés.

Az Állami Számvevőszék vizsgálatának eredménye nem minden részletében volt pozitív, felmerült a felelőtlen gazdálkodás is.

Így van, felmerült a felelőtlen gazdálkodás gyanúja az igazgató és a gazdasági vezető részéről, amire annyit tudok mondani, hogy állok elébe. Mi mindig is azt kommunikáltuk, hogy a Bárka megnyugtató működéséhez évi 250-260 millió forint szükséges. Ezt az összeget sem 2011-ben, sem 2012-ben, 2013-ban meg pláne nem értük el. Halmozódtak a hiányok. De ha mindig a konkrétan meglévő pénzekhez kötöm a színház működését, akkor el kellett volna küldenem egy csomó embert vagy bezárni a színházat. Ha így nézem, talán tényleg felelőtlen voltam. Ennek az autónak ennyi a fogyasztása, ha a munkavállalók számát nézzük, hasonló kategóriájú fővárosi színházak 110 millióval többet kaptak nálunk. Már mindent megpróbáltunk a költségek lefaragásában, az öt évvel ezelőtt bemutatott Dogville című produkciónk mindennel együtt összesen 6 millió forintba került. Legutolsó produkciónkat, az Odüsszeusz szemeteslapáton-t a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretei között mutattuk be, a Francia Intézettel és a Művészetek Palotájával együttműködve, összesen 3 millió forintot költöttünk.

Forrás: Origo

Ha a Bárkára nézve pozitív döntés születik 27-én, mennyi az esélye annak, hogy a színház kiszámíthatóbb körülmények között működik tovább az ön igazgatása alatt?

Hadd válaszoljak egy történettel, ami a De Sade pennája című előadásunkból van. Amikor a charentoni elmegyógyintézet szigorú igazgatója (az igazgatót Seress Zoltán alakította – a szerk.) és engedékenyebb beosztottja, az abbé már levágták Sade márki lábait és kezeit, hogy ne tudjon mozogni, a nyelvét, hogy ne tudjon beszélni, és mindent megtettek, hogy ne tudjon kommunikálni, akkor rájönnek arra, hogy az agya még működik, és ezt veszélyesnek találják. Úgyhogy levágják a fejét is. Amikor Sade-ból már csak egy húscsomó maradt, az akaratos igazgató cinikus módon megkérdezi az amúgy liberális humanista abbét arról, hogy most már jól fog-e aludni? Az abbé így válaszol: „Én azt hiszem, hogy soha többé az életemben nem fogok aludni. És ön, igazgató úr?” Annyit tudok mondani, hogy szeretnék már egy kicsit aludni. Persze abban a tudatban, hogy a Bárka működik, akár velem, akár mással. Az, hogy hogyan történt velem, hogy mit rontottam el, az a színháztörténet része, ez biztosan a helyére fog kerülni. De a Bárka Színház a majdnem húszéves történetével többet ér annál, hogy azt lehessen mondani, ez ennyi volt.