Pintér Béla és Társulata az Átrium Film-Színházzal karöltve készül közös bemutatóra, ami azt jelenti: idén sem maradunk új Pintér-előadás nélkül. A Bárkibármikor természetesen, mint minden Pintér-opus, ősbemutató is egyben, melyben ezúttal – ha hinni lehet a színlapon közölt rövid részletnek – az ÉLET névre keresztelt dizájnerdrog kerül terítékre:
„- ÉLET-nek hívják azt a cuccot, amit most tol.
- Életnek? Pont életnek?
- Igen. Csupa nagybetűvel.
- Ez egy olyan új dizájnerdrog, mint a Kati, a Zene vagy a Remény?
- Hát, nem olyan drága, meg nem olyan tiszta, mint a Remény, de szerintem sokkal jobb, mert benne van minden. A Kati, a Zene, a Remény, a Jövő... Minden! Mint az életben! Ez a legjobb.
- Aha! És ez eredetileg műtrágya vagy fürdősó?
- Nem, ez rovarirtó.
- Rovarirtó?
- Hát amennyire én tudom, ez ilyen bolhapor, amit macskákra meg tengerimalacokra lehet szórni.
- Jézus Máriám! És ezt képesek vagytok lenyelni?"
Noha az idézett passzus alapján még korai volna következtetéseket levonni, az már a fenti sorokból is látszik, hogy Pintér Béla drámái nem véletlenül jelentek meg nyomtatásban. Ha azonban a páratlan szöveghez hozzávesszük a társulatra jellemző, precizitást és zsigeri jelenlétet, egyszerre megkövetelő színészi játékot, akkor a várakozás már nem is tűnik annyira elhamarkodottnak. Csákányi Eszter, Friedenthal Zoltán, Roszik Hella és Szamosi Zsófia ugyanis nem csupán eljátssza a szerepét – Pintér Béla eleve rájuk írta a figurákat. A Bárkibármikor bemutatója október 9-én lesz az Átrium Film-Színházban.
Bulgakov világhírű regényének feldolgozása komoly hagyományokkal bír, ennek ellenére lehetetlen vállalkozás színpadra állítani. A Vígszínház előadásához a színpadi változatot Michal Dočekal és Iva Klestilova készítette, de Michal Dočekal rendezésének még így is számtalan kérdésre kell választ adnia.
Mit kezd a több szálon futó történettel, hogyan kezeli a regény különböző rétegeit, és főként hová helyezi a hangsúlyt? Kit választ az előadás főszereplőjéül, a Mestert vagy Margaritát? Miként jeleníti meg a Jézus szenvedéstörténetéről szóló, Mester által írt kéziratot? Egyáltalán: kísérletet tesz A Mester és Margarita egészének feldolgozására, kiragad egy-egy jellemző részletet vagy a regény kapcsán valami egészen másról beszél, s annak legfeljebb csak az atmoszféráját próbálja meg visszaadni?
Ha a rendezőnek vannak is válaszai, az előadás kénytelen a közönség előismereteire támaszkodni, ami az adaptációk egyik alapvető ellentmondása – ez ugyanis egyetlen nézőtől sem várható el. A Mester és Margarita bemutatója október 12-én lesz a Vígszínházban.
Az egyik legnagyobb várakozás talán a Katona József Színház első idei bemutatóját övezi. Dömötör András rendező betegsége miatt elmaradt az M/S tavaszi bemutatója, márpedig az idő alighanem jót tett az előadásnak, ez abból is sejthető, hogy az M/S szeptember 6-i nyílt próbájára az előzetes regisztráció alapján minden hely elkelt.
Az M/S két főszerepét Fekete Ernő és Kovács Lehel játssza, Jordán Adél és Tasnádi Bence kikiáltóit énekesekként is feltünteti a színlap, bennük a gyanakvó néző akár az Ed is On zenekar frontemberére és vokalistájára ismerhet. A dalszövegeket Térey János jegyzi, a díszlet- és jelmeztervért Kálmán Eszter munkája szavatol, sőt lesz itt mozgókép is, mert az előadásnak Taskovics Éva és Balogh Balázs személyében még mozgóképtervezői is vannak.
Az M/S egyébként annyit tesz, Marat/Sade, ami az eredeti cím rövidítése: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, a charentoni elmegyógyintézet színjátszó csoportjának előadásában, De Sade úr irányítása alatt. Az M/S bemutatója október 16-án lesz a Kamrában.
A budapesti közönség tavasszal a Jurányiban találkozhatott a k2 Színházzal és a Mielőtt az éj leszáll! című zseniális Brecht-adaptációjukkal, a mostani választásukkal pedig éppen ott folytatják, ahol abbahagyták. Nem azért, mert Bulgakov Színházi regénye hasonlóan fajsúlyos alapanyag, mint A szecsuáni jólélek címen is ismert Jó embert keresünk (egyébként az), hanem azért, mert a legújabb bemutatójuk a saját életükre rímel: akkor a jövőjüket féltették, most, állandó társulattá szerveződve a színházi világban próbálnak érvényesülni. Akárcsak Bulgakov alteregója a Színházi regény-ben.
Bulgakov egyébként a Képmutatók cselszövésé-t szerette volna bemutatni a Moszkvai Művész Színházban, ami itt és most azért érdekes, mert két évvel ezelőtt a Képmutatók cselszövésé-t ugyanúgy a Szkéné Színház tűzte műsorára, ahogyan most a k2 Színház Bulgakov-feldolgozását. A Züfec bemutatója október 24-én lesz a Szkénében.
A történetben van minden, ami egy családi drámához kell: öngyilkos apa, hisztérikus, gyógyszerfüggő anya, három egymástól gyökeresen különböző nővér, és persze hűtlenség, élethazugságok, titkok és tányértörés. A kaposvári Csiky Gergely Színházban Guelmino Sándor állítja színpadra a darabot, főszerepben egy meghívott művésszel, Udvaros Dorottyával, aki a következőket írja az előadásról a színház honlapján: „Láttam a filmet, és Meryl Streep alakításától el vagyok ájulva – mint mindig. Bármikor látom, padlón vagyok. Csodálatos! Egy zseni. Boldoggá és izgatottá tesz, hogy én is megküzdhetek egy olyan szereppel, amiben ő ekkorát alakított.”
A kortárs amerikai dráma- és forgatókönyvíró, Tracy Letts három felvonásos feketekomédiája az utóbbi években szabályosan meghódította a világot: 2007-es chicagói őspremierje óta játszották a Broadway-n, a londoni Nemzeti Színházban, és megkapta a legjobb drámának járó Pulitzer-díjat. A Vígszínházban Eszenyi Enikő állította színpadra a darabot, tavaly John Wells Meryl Streep és Julia Roberts főszereplésével készített belőle nagyszerű filmet, ami hazai moziforgalmazásba is került.
A többek között a Szégyen-ről ismert, Mundruczó Kornélhoz köthető Proton Színház új előadását Rába Roland rendezi, most első alkalommal. A kísérletező kedvű csoport ezúttal Ionesco Rincéroszok című darabjából indult ki, majd a színészek improvizációjának felhasználásával egy új művet hoztak létre: míg a Rincéroszok-ban egy teljesen hétköznapi kisváros lakói kezdenek el különös tüneteket érzékelni magukon, majd szép sorban orrszarvúvá változnak, addig az Utolsó-ban egy bevásárlóközpontban alakul ki totális pánik, amikor egy ismeretlen eredetű vírus elkezdi szedni áldozatait.
A társadalomkritikus zombi filmeket idéző, a Trafóval (bemutató szeptember 11-én) közösen színpadra állított darabot az alkotók a következő szavakkal ajánlják: „Létezik félelmetesebb, fenyegetőbb, pusztítóbb erő az embertömegnél? Világméretű járvány, szökőár, tűzvész vagy földrengés – egyik sem hasonlítható ahhoz a morális romboláshoz, amit az emberiség okozhat saját magának.”
A Radnóti Színházban Horváth Csaba rendezi Euripidész Oresztész című darabját, Martinovics Dorina és Rétfalvi Tamás főszereplésével, Khell Zsolt díszletei között. Az anyagyilkos testvérpár horrorisztikus, ám komikus szöveghelyeket sem nélkülöző színdarabja Karsai György és Térey János modern szövegváltozatában kerül előadásra. A neves rendező-koreográfus a közelmúltban A nagy füzet-feldolgozásával hívta fel magára a figyelmet, az Irtás pedig a legjobb független színházi előadás kategóriájában esélyes a Színikritikusok Díjára.
Hogy Horváth Csabát miért foglalkoztatja az Oresztész, az alighanem csak az előadás láttán derül ki, arra viszont, hogy a dráma miért emelkedik ki a görög tragédiák sorából, Karsai György esszéje igen pontosan rávilágít.
Ekkorra már túl vagyunk a Trójából hazatérő Agamemnón halálán, és túl vagyunk az Elektra történésein is, hiszen Oresztész már bosszút állt anyján apja elvesztéséért, a testvérpár tehát valamiféle ítéletre vagy feloldozásra vár, de a „dráma cselekményének alakulásából Euripidész majdnem teljesen kiiktatta az isteni jelenlétet; számára mintha nem a sorscsapásoktól sújtott családtörténet, hanem az istenektől megfosztott világban cselekvő emberek jellemvonásainak, kapcsolatainak alakulása lett volna a fontos.” Az Oresztész bemutatója október 5-én lesz a Radnóti Színházban.
A legsikeresebb kortárs német drámaíró, Roland Schimmelpfennig tíz évvel ezelőtt íródott darabja egyszerre brutálisan egyszerű és szürreálisan bonyolult. Az Európa szerte nagy népszerűségnek örvendő szerző összehasonlíthatatlanul egyedi stílusú műveiben a valószínűtlen találkozik a banálissal, az abszurd a hétköznapival, és ezekben a labirintusszerű tükörvilágokban a fogalmak feloldódnak valamiféle általános relativizmusban.
A Nő a múltból egyszerű alaphelyzetből indul ki: bőröndök és dobozok bepakolva, remény úszik a levegőben, egy család költözni készül, amikor hirtelen kopognak az ajtón. A családfővel évtizedekkel ezelőtti első szerelme néz szembe, és az alábbi súlyos mondatokat szegezi neki: "Én tizenhét voltam, te húsz, és megesküdtél nekem, hogy mindig szeretni fogsz. Most azért jöttem, hogy emlékeztesselek." A darabot Szabó Máté rendezi, a három főbb szerepben: Varga Zoltán, Györgyi Anna és Ullmann Mónika lesz látható. A bemutató szeptember 27-én lesz a Miskolci Nemzeti Színházban.
A Nemzeti Színház évadát megnyitó bemutató egy igazi zenés-táncos operett – de az operett ebben az esetben nem a darab műfaja, hiszen ez a darab maga az operett. Gombrowicz műve csak látszólag szól a Himaláj hercegék kastélyában szövődő ármányról, az elméleti vitákról és a forradalomról – sokkal inkább magát az abszurdig menő túlzást és a tragikussá fuvalkodott iróniát mint világszemléletet viszi színre.
Gombrowicz így beszélt darabjáról: „...az operett monumentális idiotizmusa, mely a történelem monumentális pátoszával párosul, az operettmaszk, mely mögött az emberiség nevetséges, fájdalomtól eltorzult arca vérzik – ez lenne talán az Operett legjobb megvalósulása a színpadon.”
Andrzej Bubien rendezésében Trill Zsolt, Incze József és Bánsági Ildikó játsszák a főszerepet, a szemet gyönyörködtető plakát Orosz István, Kossuth-díjas grafikusművész munkája. A darabhoz kapcsolódóan Gombrowiczról és munkáiról kiállítás is nyílt a színház előcsarnokában. Premier szeptember 5-én.
A Mohácsi-testvérek munkásságát alighanem egyetlen színházkedvelőnek sem kell bemutatni, nem véletlenül kérdezi a Magyar Dráma Napjára időzített Átrium-beli beszélgetés cinkosan: Mohácsiékkal mindent el lehet adni? Ha mindent nem is, de az olyan, meghatározó előadásokat, mint amilyen a Vidéki Színházak Fesztiválja fődíját elnyerő kecskeméti Buborékok vagy az Örkény Színházban két éve sikerrel futó Liliomfi, mindenképpen el lehet.
Az E föld befogad, avagy nincsen számodra hely annyiban különbözik az említettektől, hogy nem egy sikerdarab még sikeresebb átirata, hanem Mohácsi István és Mohácsi János eredeti szövege.
Az E föld befogad témájában nem áll távol az Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című Mohácsi-darabtól, de emeli a tétet: néhány, Szibériába hurcolt fiatal helyett a Magyarországról halálba küldött zsidóság történetének egyik szégyenteljes fejezetét dolgozza fel. „Nem lehet pontosan megállapítani, hogy a kamenyec-podolszki vérfürdőben mennyien lelték halálukat. Jaeckeln [...] 23 600-ra teszi a számukat, s a végleges megoldás programjában ez volt az első állomás, amikor az áldozatokat ötjegyű számmal lehetett csak kifejezni. Körülbelül 16-18 000 volt közöttük magyarországi zsidó, a többiek helybeliek.” Az E föld befogad, avagy nincsen számodra hely bemutatója október 3-án lesz az Örkény Színházban.