A magyarok nem olvasnak kortárs verseket

A legnagyobb közösségi oldal pár napig a versekről szólt. De milyen a magyar költészet online marketingje, és mennyire van helye az irodalomnak a Facebookon?

A közösségi játék szabálya pofonegyszerű volt: másold be és oszd meg kedvenc versedet, és kérd meg erre tíz további ismerősödet. A láncnak köszönhetően a költészet nem várt mértékű burjánzásnak indult a Facabookon, sok ezren vettek részt az akcióban, többen megindokolták választásukat vagy mások verseihez fűztek kommenteket. A merítés nem szolgált nagy meglepetéssel: Arany János, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, József Attila és Radnóti Miklós volt a leggyakrabban megosztott szerző, kortárs költők nevei sokkal ritkábban tűntek fel.

Nem kockáztatunk sokat, ha kijelentjük: olyanok olvastak verseket, akik maguktól nem feltétlenül érdeklődnek a költészet iránt. Azonban amilyen lelkes volt a Facebook-közösség az első napokban, olyan gyorsan fogalmazódtak meg kritikák is a verslánccal szemben, amelyek szerint a jelenség olyan múló hóbort, amely mögött nincs valódi érdeklődés, és a semmiből hirtelen felbukkant divathullám csak arra mutat rá, hogy a magyarok általában ritkán vagy egyáltalán nem olvasnak verseket.

Rászorulnak a versek a népszerűsítésre?

A versláncot Szabó Balázs, irodalmár, az ELTE BTK Amerikanisztika Tanszékének oktatója indította el. Szabó az Index megkeresésére elmondta: azért indította el a láncot, mert szerinte „sajnos még az olyan csodának is, mint a magyar költészet, szüksége van marketingre.”

De korántsem a Szabó által elindított versmegosztás-őrület formálja az egyetlen olyan Facebook-közösséget, amit a versek szeretetén kívül az az igény is mozgat, hogy a magyar költészetnek jobb legyen a marketingje a közösségi médiában.

Az InstaVerset például négy lány, a költő, szerkesztő, egyetemista Kele Dóri és Borda Réka, Szabó Imola Julianna költő és Vadkerti-Tóth Réka reklámszövegíró hozta létre idén a költészet napján. A koncepció az, hogy dizájnos, modern vizuális körítést adjanak egy-egy emlékezetes verssorhoz. A gondosan kiválasztott, majd kinyomtatott sort feldíszítik fűszerekkel, ékszerekkel, majd a fotót ellátják egy Instagram-szűrővel.

Forrás: InstaVers / Fodor Ákos

Az oldal ötletgazdája, Kele Dóri szerint hatalmas szükség van a költészet népszerűsítésére, popularizálására. „Esetünkben a popularizálás az, amikor egy magasművészeti formát átültetünk a populáris kultúra nyelvére, azzal a céllal, hogy az értékéből nem veszítve több emberhez eljusson.” Az oldalnak közel 3 000 követője van, legnépszerűbb megosztásuk Fodor Ákos „instaverse” volt, ami körülbelül 500 like-ot gyűjtött eddig össze.

Minden napra egy kortárs

A Mindennapi kortárs magyar vers már évek óta működik, elődjét Turbuly Lilla író hozta létre még 2010-ben, jelenleg az ő és Szigeti Júlia nyelvtanár, kritikus segítségével Ignácz Krisztián szerkeszti. Céljuk: „népszerűsíteni a költészetet, és megmutatni a sokszínűségét”, mondta el e-mailben feltett kérdésünkre Ignácz. A 6 500 követővel rendelkező oldal rengeteg pozitív visszajelzést kapott, egy szerző volt csak, aki azt kérte, hogy vegyék le a versét.

„Fontos, hogy a kortárs költészetről lehulljanak azok a jelzők, amik nehezítik a kibontakozását” – mondja Ignácz. A versek kiválogatásánál nem érvényesítenek szigorú elveket. Azokat a verseket osztják meg, melyek „újat mondanak, kizökkentenek, térdre kényszerítenek, mozgósítják a lelket. Hogy ezt egy Kossuth-díjas vagy egy teljesen ismeretlen költő teszi meg, másodlagos.” Ennek megfelelően náluk könnyen megfér egymás mellett Tandori Dezső, Szabó T. Anna, Kiss Judit és Lovasi András, akinek Ints az időnek, hadd menjen, folyjon című költeménye 246 like-ot kapott.

Ignácz Krisztián szerint ugyanakkor a Facebook a rengeteg inger miatt „nem a legjobb közvetítő.” A versmegosztós játék szerinte „alapvetően jó ötlet, de ha nem a versek szeretete a gyújtózsinór, csak a kirakatig jutunk el, és az olvasás felszínessé válik.”

A poéták búsak

A Búspoéták nevű mikroblog február óta működik, azóta Borda Réka bő 100 költő humoros portréját rajzolta meg Pilinszky Jánostól Kosztolányi Dezsőn át Závada Péterig. A rajzokat a szerző kommentárokkal, egysoros poénokkal is ellátja, Weöres portréja alatt például ezt olvashatjuk: „wöeres sándor nem biztos benne, de mintha egy csipkés bugyit látna a járdán”, de a Kukorelly Endre rajzához fűzött képaláírás sem visszafogottabb: „kukorelly endre kipiszkálja jobb füléből maradék szarkazmusát.”

Forrás: Búspoéták / Borda Réka

A fiatal, kötettel még nem rendelkező költő, az ELTE volt és a MOME jelenlegi hallgatója napi szinten foglalkozik designnal és irodalommal, az oldallal elsősorban a kortárs költészet népszerűsítése volt a célja, mert szerinte „itthon az a foglalkozás, hogy költő, szinte megmosolyogtatja az embereket, ráadásul legtöbbjüket már a kortárs szótól is kirázza a hideg.

"radnóti miklós szemüvegkeretet próbál az optikában" Forrás: Búspoéták / Borda Réka

A legnagyobb probléma Borda Réka szerint az, hogy „a magyar irodalom oktatása ennyire megdöbbentően le van ragadva egy-egy Arany- vagy Vörösmarty-vers heteken keresztül történő elemzésénél. Ez egyrészt elveszi a kedvet az irodalomtól, másrészt el sem jutnak a tananyagban a kortársakig.”

Ebben a helyzetben „az irodalmat ilyen-olyan fiatalos kezdeményezésekkel lehet fogyaszthatóbbá tenni.” A Búspoéták sikerét mutatja, hogy az idei ünnepi könyvhéten a József Attila Kör internetes szavazást rendezett arról, hogy melyik bús poétát nyomják pólóra.

Facebook-költészet? Ez a hajó elment!

A leggyakrabban az a kérdés merül fel az ilyen kezdeményezésekkel kapcsolatban, hogy vajon mennyire alkalmasak a közösségi oldalak az elmélyült befogadásra, versolvasásra, a klasszikus vagy a kortárs irodalmi kánon közvetítésére.

Természetesen a Facebook-versláncok nem képesek kulturális forradalmat indítani, de arra mindenképpen rávilágíthatnak, hogy az a berögződés, miszerint a verseknek könyvekben, a könyveknek a polcon a helyük, a múlté. Ahogy Borda Réka is kiemelte kérdésünkre, a közösségi oldalak alkalmasak a költészet közvetítésére: „csak jól kell tudni használni őket.”

A művészek már használják a közösségi médiát

Szabó Balázs úgy nyilatkozatozott az Indexnek, hogy szerinte már akkor megérte ez az egész, ha páran emiatt vesznek a kezükbe egy-egy kötetet. Azonban ennél egy lépéssel még tovább mehetünk, hiszen a közösségi média nemcsak népszerűsítésre, hanem a versek közvetítésére is alkalmas lehet, akár új műfajokat is életre hívva.

Ilyen angol nyelven évek óta létező új műfaj az úgynevezett mikroköltészet, ami elsősorban tweethosszúságú, tehát 140 karakter alatti költeményeket jelent. Ezeket a műveket gyakran a haiku és a tweet szavakat összeolvasva tweetkunak nevezik. A jelenségről már tavaly nyáron hosszú cikkeket írtak az angolszász sajtóban, megvannak a műfaj virtuózai és elismert mesterei. De a költők nemcsak a twitteren aktívak: a Rio Jones álnéven alkotó művész a közelmúltban például Instagramon tett szert népszerűségre írógéppel írt verseinek fotóival.

Mindemellett egyre több angol nyelvű mobilalkalmazást adnak ki, amelyek aktuális hangulatunkhoz illő verseket jelenítenek meg vagy játékosan bevezetnek a versírás kreatív folyamatába. Ezek sokszor nem alulról jövő, fiatalos, kísérleti kezdeményezések – van olyan alkalmazás, amelyik mögött a chicagói székhelyű, független szervezet, a Poetry Foundation és az általa kiadott költészeti magazin, Poetry áll.

A Facebook segítheti az irodalomtanulást

Márciusban szervezték meg harmadik alkalommal a Digitális Nemzedék Konferenciát, aminek idén kiemelt témája volt a digitális generáció és az újmédiás eszközök viszonya és a különböző infokommunikációs eszközök megnövekedett használata a fiatalok körében. A konferencia célja többek között az volt, hogy példákat hozzanak a digitális eszközök pozitív alkalmazására.

Ilyen példát mesélt el Vajda Éva, a VII. kerületi Madách Imre Gimnázium tanára, aki a reformkor irodalmát foglalta össze nem szokványos módszerrel: a diákoknak létre kellet hozniuk Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi Facebook-profilját, olyan módon, hogy azok minden elemükben passzoljanak a költők személyiségéhez és munkásságához. Csobánka Zsuzsa egy korábbi konferencián számolt be hasonló módszerről. A költő, író és tanár a Semmi című dán regényt dolgozta fel gimnazistákkal úgy, hogy a diákok a szereplőknek hoztak létre Facebook-profilt.

Mivel Magyarországon az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent az olvasás iránti lelkesedés, az utóbbi években pedig nő a közösségi hálózatokon töltött idő, az irodalom, és ezen belül a kortárs költészet online népszerűsítése, valamint az újmédiás eszközök használata az oktatásban elengedhetetlen és szükségszerű lépés.

Valójában a kérdés már nem az, hogy a költészet a közösségi média vagy mobilos applikációkra való-e – hiszen már régen ott van, és ezt a trendet már senki sem fogja tudni megfordítani. A valódi kérdés már csak az, hogy a költők, írók, magyartanárok, könyvkiadók, kulturális szervezetek képesek-e a közösségi média adta lehetőségeket saját céljaikra fordítani.