Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Meghalt Avar István Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze - közölte a Nemzeti Színház. Számos díjjal kitüntették. Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, de kapott SZOT-díjat, kiváló művész elismerést, Greguss-díjat. Erőteljes, szép orgánuma, eszköztelen játékstílusa hozta meg számára a szakmai és a közönségsikert – írja róla a Színház.hu. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.
Életrajza szerint 1931-ben született, többgenerációs bányászcsaládba a Heves megyei Egercsehiben, de Dorogon nőtt fel. Édesapját a háborúban munkaszolgálatra hurcolták, ezért rá hárult a család fenntartása, bányamunkásként dolgozott. Nem készült színi pályára, a papi hivatás vonzotta, bár a helyi amatőr színjátszó körben szívesen szavalt.
"Hároméves voltam, és még nem ismertem a pénzt. Az utcán megállítottak – apámat hívták Nagy Bimbónak, engem pedig ő utána Kis Bimbónak – azzal: Na, Kis Bimbó, mondj egy verset! – Ha pénzt kapok – mondtam. Mindig egy fillért adtak, amit én fekete pénznek hívtam, mert azok olyan fekete színűek voltak. Így kezdtem el a verselést."
Amikor az apja 1948-ban hazatért a fogságból, színjátszó köri társainak biztatására Pestre utazott, hogy felvételizzen a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Elsőre felvették, tanulmányait a szakérettségi letétele után kezdhette meg. 1954-ben végzett.
Első szerződése a pécsi társulathoz kötötte, nyilatkozataiban többször hangoztatta, hogy az itt töltött hat év élete legszebb, sikerekben és élményekben leggazdagabb időszaka volt.
Mindent játszhatott: operett- és zenés vígjátéki szerepeket, drámai hősöket, tragédiát, a rengeteg színházi munka mellett pedig rendszeresen feljárt Budapestre, első filmjeinek forgatására.
Már 1958-ban hívták a Nemzeti Színházhoz, de akkor még nem állt kötélnek. Két évvel később a Madách Színház meghívását fogadta el. 1966 és 1985 között a Nemzeti Színház, 1985-től nyugdíjazásáig ismét a Madách Színház vezető művésze volt, aztán a Pesti Magyar Színház előadásain lépett fel.
Erőteljes, szép orgánuma, természetes játékstílusa igazi szakmai és közönségsikert hozott Avar Istvánnak. Pályafutása során a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszhatta el, igazi színészóriások társaságában hatalmas sikerű előadások résztvevője lehetett.
Emlékezetes volt mint Ruy Blas (Victor Hugo: A királyasszony lovagja), Stanley (Tennessee Williams: A vágy villamosa), Postamester (Gogol: A revizor), Shakespeare (G.B. Shaw: A szonettek fekete hölgye), Bolingbroke (Shakespeare: II. Richárd), Luther (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja), Ferenc császár (Edmond Rostand: A sasfiók) vagy mint Henrik (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek).
Számos magyar film és tévéjáték főszereplője volt (Vasvirág, Két emelet boldogság, Párbeszéd, A fekete város, Mocorgó, Égi bárány, Álmatlan évek, Hamis a baba).
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán színpadi beszédet tanított, 1987-től egyetemi tanárként, 1988-tól tanszékvezetőként. 1973 és 1990 között – pártonkívüliként – országgyűlési képviselő volt, a parlament kulturális bizottságának tagja.
Művészi munkáját 1963-ban és 1969-ben Jászai Mari-díjjal, 1975-ben Kossuth-díjjal ismerték el. A kiváló művész címet 1980-ban nyerte el, 2001-ben, Sinkovits Imre halála után a nemzet színészévé választották. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal 2007-ben kapta meg. 2010-ben a Táncsics Alapítvány életműdíját vehette át, 2011-ben Kállai Ferenc-életmű díjat kapott.
Amióta régi színésztársai meghaltak, már kevés fellépést vállalt. Ennek egészségi okai is voltak: kétszer volt szívrohama, kapott gyomorvérzést, átesett szív- és gyomorműtéten is. Több mint öt évtizedes harmonikus házasságából egy fiúgyermek született.
