Szimfonikus diszkó - Szimfonik Live 4.0

Kéri András és Papp Szabolcs

Egy könnyűzenei előadó mindig megtiszteltetésnek veszi, ha felkérik egy szimfonikus produkcióra. A Szimfonik Live 4.0 idei fellépői mind nagyon szerették a projektet és élvezték is a koncert minden pillanatát, akárcsak az MR Szimfonikusok. Balogh Sándor karmester egy kölcsönösen gyümölcsöző dolognak tartja, és ugyanúgy örültek a Cseh Tamás-feldolgozásnak, mint Orsi Ha lemegya nap-jának. Vagyis zenei oldalról minden adott volt egy kiváló bulihoz... csak a helyszín választás nem sikerült túl jól.

Problémás helyszín

Kettős érzésekkel nézhette végig a közönség a Szimfonik Live 4.0 koncertet. Hiába a sok jó előadó és a még jobb dalok, a rossz helyszínválasztás nagyon sokat elvett az élményből. Érthetetlen okból a koncert átkerült a Millenárisból a Mammut 2 külső parkolójába, ami valóban nagyobb terület, csak nem alkalmas koncertezésre. A parkolóban álló óriási fák sajnos nem segítették az egybegyűltek felhőtlen szórakozását, hiába helyeztek el LED-falakat a színpadtól távol, sokak számára az esemény inkább hatott egy közös tévénézésnek, mint egy jó fesztiválhangulatú zenei eseménynek. Megkérdeztük az MTVA Kommunikációs Igazgatóságát, hogy miért kellett egy ekkora koncertet egy erre teljesen alkalmatlan helyen megtartani:

"A koncert szerves része a Közmédia napjának, ezért esett a választás a szomszédos parkoló területére, ahol nagyságrendekkel többen férnek el, mint a Millenáris területén elhelyezett színpad előtt. A szervezőknek azonban több szempontot is figyelembe kellett venniük, melyek közül kiemelten fontos volt a biztonság. Így a volt minisztériumi területen folyó bontási munkálatokkal is számolni kellett; csak olyan helyre lehetett tervezni a rendezvényt, amely maximálisan megfelel a biztonsági követelményeknek.

A fákat a helyhez tartozó adottságként vették figyelembe a rendezők. Bizonyára egyetért abban, hogy felelősen gondolkodva szóba sem jöhetett a kivágásuk. Természetesen egyetértünk Önnel abban, hogy a kilátásban a közönség egy részét mindez zavarhatta, ezért helyeztek el a szervezők öt kivetítőt, hogy a zene és a látvány együttesen juthasson el mindenkihez. Ezt a technológiát egyébként más, csak koncertekre szakosodott rendezvények is alkalmazzák, több évtizedes hagyományai vannak."

Az, hogy a Szimfonik Live szerves része a Közmédia napjának, nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy egy arra alkalmas területen szervezzék meg a koncertet. A Millenáris park valóban ideális terep a délelőtti és a délutáni programoknak, de az év legnagyobb rádiós szabadtéri eseményét nem szabad(na) alkalmatlan körülmények közé szorítani.

Szimfonik Live koncert a Millenárison Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Érdekes párosok, még érdekesebb dalokkal

A Szimfonik Live az idén kizárólag magyar dalokról szólt. A Petőfi rádión sikeres előadók egymás dalait dolgozták fel, és aztán az így kialakult párosok közösen előadtak egy nagy hazai slágert. A néha meglepő párosítások ritka zenei produkciókkal gazdagították az estét.

Elsőként Pásztor Anna (Anna and the Barbies) és a Mistery Gang lépett a színpadra. Zenei világukban nem feltétlen állnak messze egymástól, ahogy ők mondják „a rock és a rockabilly kistesók, ezért sem volt túl nehéz nekünk ez a feladat, ellentétben a Karády-nótával. Na, attól azért izgulunk rendesen, de megpróbálunk felnőni a feladathoz, még van néhány percünk.”

Pásztor Anna extrém színpadi megjelenése minden koncerten garantálható elem, ez alkalommal magához képest visszafogottan elegánsan és csinosan adta elő a Megőrülök érted című Mistery Gang-számot. Ezek után a rockabilly trió 4kézláb feldolgozása melegítette be a közönséget. Közös dalként visszanyúltak egészen a 40-es évekig, és Karády Katalin Mindig az a perc című klasszikusával zárták a koncert első blokkját.

Pásztor Anna és Egri Péter (Mystery Gang) Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

További képeinkért kattins a fotóra!

Görénypuszta és Csiklóbánya

Ligeti György Odett párja volt, aki egy fantasztikusan jól sikerült átirattal emelte még inkább a Petőfi rádió klasszikusai közé Odett Éjszaka című slágerét. A produkció egyetlen pontja volt fura, mi több érthetetlen. Miközben Ligeti Gyuri a legnagyobb átéléssel énekelt, a kivetítőn induló és érkező vonatok menetrendjét gondolta helyesnek a vizuálért felelős szakember, méghozzá olyan vonatokét, melyek Görénypusztára és Csiklóbányára mennek, illetve aztán jöttek… Nagyon kíváncsi lennék arra, hol sikerült párhuzamot találnia a felelősnek Odett dala és a vonatok között!

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Polgár Odett Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Ezek után még a gémes mikrofonállvány is önállósította magát, és a gitárszóló közben egészen az énekes derekáig konyult. A rutinos zenész profi módon oldotta meg a bakit, guggolva folytatta a dalt, és a segítségére igyekvő technikus sem igazított az állványon, mert az egész végül így volt jó. Komoly fordulópontot hozott a koncerten a duó közös dala, a Szerelem elő vérig klasszikus mozifilmből ismert Bery Ari és Gombóc duettje. Behúzott függöny előtt egy-egy fejgéppel megvilágítva és a környező épületekre vetített animációkkal megtámasztva élvezhették a jelenlévők a dalt. A két énekes némi színjátékkal gazdagította az előadást, Odett pedig énekhangja egy teljesen új oldalát mutatta meg, ami egyértelműen igazolta helyét a mai élvonal szereplői között.

Szimfonikus diszkó, Illés és Cseh Tamás

Ezek után három nagyon izgalmas párosítás következett: Balkan Fanatik – Deniz, ByeAlex – Szabó Balázs és Bocskor Bíborka (Magashegyi Underground) – Marsalkó Dáviddal és Járai Márkkal (Halott Pénz).

Az Illés halhatatlan slágerét adta elő a Balkan Fanatik és Deniz. Jorgosz hangja nagyon jót tett a dalnak, mert így igazán népdalossá vált az Utcán. A koncepció valószínűleg az volt, hogy összehozza a generációkat, nos ebben az előadói és zenei újraértelmezésben ez sikerült is.

A ByeAlex–Szabó Balázs duó Cseh Tamástól a Csönded vagyok című dalt énekelte. A közös dalt Balázs választotta: „Én kötöttem az ebet a karóhoz, de azt gondolom, hogy ez a dal egy olyan közös metszet Alex és én köztem, ami koronája lehet egy ennyire rendhagyó és egyedülálló estének. Remélem, nem ültette le nagyon az este hangulatát, de nagyon boldog vagyok, hogy be tudtuk csempészni a Tamás dalát és ezzel Tamást is ide.

Ők is a közös dalt érezték a legnehezebb feladatnak, de nagy felelősségként élte meg Szabó Balázs azt is, hogy Alex dala neki túl testhez álló: „A Zaj olyan egy kicsit, mint egy népdal. Ezért én annyiban voltam nagyon szerencsés, hogy nem kellett kibújnom a bőrömből, és nem kellett átvedlenem mondjuk egy musicalénekessé vagy bármi más érdekes dologgá. Ugyanakkor meg pont ez volt a félelmetes ebben, hogyha már ennyire passzol nekem ez dal, akkor el ne szúrjam. Igyekeztem mindent kihozni belőle, amit beleláttam, beleéreztem vagy belegondoltam.” Viszont ByeAlexről is kiderült, hogy tényleg tud énekelni, ha jól fekszik neki a dal. És Az én rózsám jól feküdt neki.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara (MTVA) és Bocskor Bíborka Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

A Magashegyi Underground énekesnőjének, Bochkor Bíborkának és Halott Pénzék duójának sikerült egy további 20 éves rádiós játszást biztosítani Orsi és Ganxsta Zolee Ha lemegy a Nap című „remekművének”. „Nagyon hosszú procedúra volt, mire kiválasztottuk ezt a dalt. Gondolkodtunk kortársban is, de azt a koncepció nem engedte, végül a Fekete Vonat és ez a dal maradt, és Orsi lett a közös nevező. Szerintem elég meglepő kis feldolgozás lett, groove-os az egész. Ha valaki nekem öt éve azt mondja, hogy szimfonikus aláfestéssel Ganxsta Zoleet fogok rapelni, akkor biztos kiröhögöm” – mesélte Marsalkó Dávid még a koncert előtt. A közönség az elejétől a végéig énekelte a dalt, és lelkesen táncolt a szemerkélő esőben. És akár tetszik, akár nem, „Vörös Haj” és Bíborka az MR Szimfonikusokkal karöltve igényes diszkót csinált a dalból.

Kamának és Prieger Fanninak sokkal könnyebb dolga volt, mert az LGT állandóan aktuális Elfelejtett szó című számát nem lehet megunni és ebben az új köntösben, szimfonikusokkal is bizonyította a dal, hogy egyszerűen jó. Bérczesi Robit jó volt látni újra színpadon, a párja Lovasi András volt. Nem voltak merészek a dalválasztásaik, viszont a Kex dal nagyon jól állt nekik. Szép pillanatok voltak, de talán túl komolyak ahhoz képest, hogy egy széles tömeget célzó, ingyenes tömegrendezvényen hangzottak el.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és ByeAlex Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Operett, drum and bass és rock zárta a bulit

A koncertet záró párost, a napjaink tagadhatatlanul legsikeresebb frontemberei közé tartozó MC Columbo (Irie Maffia, Brains) és Papp Szabi (Supernem) alkotta.

A rádióban már hetekkel ezelőtt bemutatták a Brains Blazing című slágerének első magyar nyelvű átiratát, melyet most Papp Szabi élőben is előadott. „Én annyira biztos vagyok magamban és ebben a dalban, hogy tudtam, hogy ebből egy nagyon kerek, egész dolog születik” – mesélte Szabi.

Az utolsó előtti záróakkordnak tökéletes Supernem-dal, az Egy a millióból kiváló vetítést kapott, és óriási kontrasztalap volt az este lezárására szánt Jamaicai trombitásnak, ami Columbo ötlete volt: „A szülők és a család miatt én elég komolyan képben vagyok a hazai operettekkel, mint a Csárdáskirálynő, a Mágnás Miska és hasonlók, és mivel a két dal, amit előtte énekeltünk, elég erőszakos és hangos, gondoltam, hogy tök jó dolog lenne valami félkomollyal zárni az estét. A Jamaicai trombitásra pedig mindenki rábólintott.”

Kéri András és Papp Szabolcs Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

A szimfonikusok egy rang

A Szimfonik Live azonban nemcsak a könnyűzenészeknek rangos esemény, hanem az MR Szimfonikusoknak is. A zeneszerző-karmester Balogh Sándor arról mesélt, hogy ők ugyan mindannyian tudnak kottát olvasni, ezért kevesebb próbával is összeáll a produkció, de át kell állítaniuk az agyukat, takjelezni kell, és figyelembe kell venni az eredeti előadó stílusát, a zenekar hagyományait, mert egy ilyen vegyes produkcióban nem elég, ha jól eljátsszák a dalokat. „A szimfonikus koncertek kölcsönösen gyümölcsöző dolognak számítanak mindkét fél esetében. Amikor egy 40-50 fős kamarazenekar felsorakozik a népszerű könnyűzenészek mögött, az már önmagában egy sokkal magasabb rangra emeli az eseményt, színesebbé teszi a produkciót, és igényesebbé. Nem a könnyűzenésznek kell kivetkőznie magából, hanem nekünk kell őt segíteni, és nagyon remélem, hogy ez sikerült is.”

A zenékkel, az előadással tényleg nem is volt probléma, a mély gondolatoktól a tingli-tangli diszkóig minden előkerült. A szimfonikus koncertek iránt – legyen az akár Sting vagy egy magyar zenekar – mindig óriási az érdeklődés, de biztosan elégedettebben távozott volna a tömeg, ha nem egy közös LED-fal-nézésre érkezik, hanem a színpadból is lát valamit.