Segíteni szeretnék az új dalaimmal – Bérczesi Róbert a Quartnak

bérczesi róbert,hiperkarma

A Hiperkarma frontembere egy nagyon komoly harcon van túl, de még mindig nem számít gyógyultnak. Az új lemezét segítségnyújtásnak tekinti a hasonló problémákkal küzdő embereknek és egyfajta önigazolásnak, hogy nem volt elvesztegetett az a 12 év, amit drogozással töltött. Otthonában beszélgettünk Bérczesi Róberttel.

Túl vagytok a „főpróbán”, a veszprémi koncerten. Hogy érezted magad? Hogy sikerült?

B.R.: Tipikus izgulós, feszült bejátszóbuli volt, amit a zenekar úgy igyekezett ellensúlyozni, hogy a fellépés előtt kicsit többet ittunk a kelleténél. A koncertterem feletti helyiségben egy színházi előadás zajlott, emiatt nekünk korán, a koncert előtt 4 és fél órával kellett megérkeznünk a hangbeállásra - mi ezt az időt pedig iszogatással töltöttük ki. Végül úgy álltunk neki, mintha csak a próbán lennénk, ahol már minden rendben ment; lejátszottuk ugyanazt a műsort, amit majd a pecsában is fogunk. A színpadon a hangerőviszonyok kissé még szokatlanok voltak mindannyiunk számára, én például túl sok gitárt kértem a kontrollba, emiatt alig hallottam a dobot. A bejátszóbulik pont erre jók, hogy a hiányosságok ott derüljenek ki, ne a nagyobb színpadon.

Bérczesi Róbert - Hiperkarma Fotó: Bielik István - Origo

Ezek szerint jobban izgultál, mint korábban? Milyen érzések kavarognak benned most, a pecsás koncert előtt, ami merőben másnak ígérkezik, mint az eddigi fellépések?

B.R.: A pecsás koncert nekem halloween, lemezbemutató és rehabilitáció is egyben. Egy kissé nosztalgikus érzés volt a régi számokat próbálni, az új dalokat pedig a közönség nagy része még nem ismerheti, hiszen pont a koncert napján fog megjelenni az új Hiperkarma-lemez. Olyannyira az utolsó pillanatig dolgozunk rajta, hogy a kiadónk emberei 30-án utaznak ki érte Pozsonyba. A koncert dalait igyekeztem úgy sorrendbe tenni, hogy az új lemez számai ne ültessék le a hangulatot. Lemezbemutató ide vagy oda, tisztában vagyunk vele, hogy a közönség a régi dalokat ismeri, és ezeket szereti. A buli egyébként nagyjából 2,5 órás lesz, 29 dallal és vendégművészekkel, mint Halott Pénz, Fluor Tomi, Müller Péter Sziámi vagy Szekeres András. Előttünk két zenekar, a Patikadomb és a Bermuda játszik majd.

Az új dalra kifejezetten pozitív visszajelzések érkeztek, amit a Petőfi Rádióban igen sokat hallani.

B.R.: Igen, az új dal második helyre került a Petőfi Rádió lejátszási listáján, ilyen sikert korábban nem értünk el. A Senkitöbbet hangulatában és hangszerelésében is jellemzi a lemez egészét: első hallgatásra talán kevésbé tűnik kidolgozottnak, de ha az ember veszi a fáradságot, és többször is meghallgatja, akkor előbb-utóbb felfedezi benne a zenei finomságokat, amiket belepakolgattunk.

A Pont jelent meg legelőször erről a lemezről, ami már nem is számít új dalnak...

B.R.: A dalszöveg 2006 környéki, kisebb változtatásokkal már akkor is játszottam, de most egy másik zenei alapra próbáltam helyezni. Valójában az összes dal így alakult: jöttek a szövegek, a dallamok, összepróbáltuk mindet minddel, ebből kristályosodtak ki végül a kész számok. A Pontnak is több mint 10 verziója született, amíg nem véglegesítettük, de ott van a Szerinted 15-tel, a rekordot pedig a Konyharegény tartja, a maga 31 demójával. A Senkitöbbet első felvételekor olyannyira nem tudtam abbahagyni a zenélést, hogy az 26 percesre sikerült.

31 demó rengeteg. Milyen szempontok alapján választottad ki a végsőt? Hiszen nyilván mindegyik tetszik, és mindegyiket szereted, ha már ennyit dolgoztál vele!

B. R.: A 31 verzió ellenére ez ugyanaz az egy dal, mégis őrjítő volt megtalálni „a legjobbat”. Volt, hogy egy dallam annyira megtetszett, hogy kitaláltam: az egész lemez álljon 40 egybefüggő percből, és menjen ugyanarra az egy akkordmenetre, én meg majd különböző szöveg-, dallam- és hangszerelésbeli trükkökkel fogom változatossá tenni. A 35. percig el is jutottam. Kezdődött egy rockosabb hangzással, amely egy ritmusfelezéssel hiphopba csapott át; ezt követte egy instrumentálisabb, goa-trance rész, majd egy kis acapella, aztán metálos zúzás. Ezt a tervet azonban végül nem vittük keresztül.

Mennyire hangsúlyos a különbség a Hiperkarma- és az egyéb Bérczesi Robi- féle projektek között?

B. R.: Sok zenekaron kívüli projektben is dolgozom, más előadókkal, amelyekre nyilván az ő stílusuk is rányomja a bélyegét. Az írásaimban, legyenek azok dalszövegek, forgatókönyvek vagy novellák, viszont kizárólag az tükröződik vissza, ami a fejemben van. Nagy álmom, hogy más zenészeknek is írhassak dalokat, olyanokat, amik mondjuk sokkal poposabbak és nekem nem állnának jól, viszont mások örömmel játszanák őket. Voltak, vannak megkeresések, felkérések, akik közül nem szeretnék kiemelni senkit, de az biztos, hogy egy jól énekelhető dalnak minden előadó örül.

Mennyiben lesz más az új lemez a korábbi Hiperkarma-lemezekhez képest?

B. R.: Nagy változásokat nem ígérhetek, leginkább a 60-as évek Beatles, kétszólamú dallamos vonulatát és a már megszokott, úgynevezett „énekes rappelést” visszük tovább. Rengeteg szöveg, köztük párbeszédes szövegek is, csekély instrumentalitással, a végén egy acapellás őrülettel, amely a Vicces címet viseli... ezt nem tudtam kihagyni. Ahogy az első két albumon is, az újon is lesz remix: egy dubstepmix a Konyharegény című dalból, Somogyvári Dani közreműködésével. Ezzel a lemezzel ugyanakkor a „trilógia” le is zárul. A jövőben csak dalokban fogunk gondolkodni, amelyeket az interneten szeretnénk majd publikálni, egy-egy videoklippel megtámogatva. Ez mind a Hiperkarmát, mind az egyéb, hozzám kapcsolódó projekteket érinti, újabb CD megjelentetését több szempontból is feleslegesnek tartom. Ez a műanyag baromi nehezen bomlik le; csak a környezetet szennyezi, és ráadásul mindenkinek csak annyi ideig van rá szüksége, amíg a dalokat bemásolja a számítógépébe. Nem hiszek a hanghordozók jövőjében.

Korábban is nyíltan felvállaltad a múltbéli problémáidat, lelki harcaidat, melyek leginkább a szövegeidben tükröződtek vissza. Az új lemezen mire számíthatunk ezen a téren?

B. R.: A dalaim az utóbbi 10 évemről szólnak, amelyekkel segíteni szeretnék az embereknek: energiát és támaszt adni nekik, hogy legyen mibe kapaszkodniuk, amikor egy-egy rossz élethelyzet a padlóra küldi őket - ha csak annyira is, hogy mindig van lejjebb -, mert ezekből is fel lehet kelni. Hiszem, hogy az embereknek kell egy ilyenfajta segítségnyújtás.

Melyik időszak volt a legnehezebb?

B. R.: Januárban folyt a kórházi kezelésem legintenzívebb része: a konkrét méregtelenítés, a katéterezett, kikötözős, pelenkázós szakasz. Ez egy rázós kéthetes periódus volt, amikor leszívták belőlem az összes mérget, ezután gyógyszerekkel kezeltek tovább. Márciusban kiengedtek, és bár áprilisban is vissza kellett járnom, már tiszta fejjel tudtam nekiülni a lemezkészítésnek, és ez hozott végül eredményt.

Mennyi idő után számít egy valaha drogfüggő gyógyultnak? A kezelésed óta sehogyan sem jelent meg benned a visszaesés gondolata?

B. R.: A drogfüggőség esetében hivatalosan dupla annyi idő „tiszta lét” után számít valaki gyógyultnak, mint amennyi a függőségének az ideje volt. Én 12 évig drogoztam, így mostantól számolva 24 éven keresztül kell drogmentes életet élnem ahhoz, hogy hivatalosan is tisztának mondhassam magam. Ebben a „rock’n’roll”- közegben elég erős a kísértés az ember körül, és ahogy egyre távolabb kerülök ettől a nehéz időszaktól, egyre hajlamosabb is leszek elfelejteni a sok szenvedést, amit átéltem. A környezetemben igyekszenek tapintatosak lenni, de képmutatásnak tartanám a többiek kezéből is kivenni a spanglit, ilyenkor inkább „kimenekülök” a helyzetből, például úgy, hogy átmegyek egy másik szobába.

2014. október 31-én jelenik meg a Hiperkarma legújabb, Konyharegény cimű lemeze. Fotó: Bielik István - Origo

Mi adta a végső löketet, inspirációt a lemezanyag elkészítéséhez?

B.R.: Az anyag lényegében már 2005-ben készen volt, egyszerűen csak belebonyolódtam a dologba - ez az egyik rossz tulajdonságom, a részletekbe való túlzott belemerülés. Napról napra újra betéptem, és ilyenkor ahelyett, hogy metszegettem volna a rengeteg dalszövegből, hozzájuk írtam, vagy újakon agyaltam, egy szóval képtelen voltam elengedni a dalokat. De ezzel most szeretném azt igazolni, hogy ezek a drogos évek nem voltak elvesztegetett idő, nem hiába rostokoltam a pálya szélén, hogy az egész „küzdelem” valamiféle értelmet nyerjen azzal, hogy a felhalmozódott írásaimat kiadom.

A Konyharegény cím számomra egy házibuli hangulatát idézi, amikor mindenki a konyhában iszogat, és mindig ott van a legnagyobb buli.

B.R.: Az elmúlt 10 évben, amíg a dalokat írtam, kb. 12 albérletben fordultam meg, ahol nem akartam a bérlőtársaimat zavarni azzal, hogy a szobában gitározom: ez a lemez albérletek konyháiban íródott, ezért kapta ezt a címet. Emellett a dalszövegek kis ráhagyással kitesznek egy kisregényt, és ez nyilván magával vonja a „ponyvaregény”-re való rímelést is.

2014. október 31-én Hiperkarma-koncert a PeCsában, a konyhákban íródott dalokkal.