Az éneklés mágiája - Egy férfi, aki a zenével gyógyít

Jeszenszky István (István Sky) 15 évet töltött Indiában. Klasszikus indiai éneket és zenét tanult, a sarod (perzsa eredetű húros hangszer) művészetét mesterétől, Saran Ranitól sajátította el. Magyarországon a Világok Hangja világzenei projekttel lett ismert, Indiában, Mexikóban, Szingapúrban és Indonéziában is koncertezik. Jelenleg a Káli-medencében él, és gyógyító zenével foglalkozik. 

Ülünk a Napfényszentély kertjében, az öreg diófa árnyékában. Körülvesz minket a béke és a csend. Aztán István kezébe veszi a gitárt, és dúdolni kezd. „Minden énekel. Minden fűszál, virág és ez az öreg diófa is. Gyönyörű, régi dalokkal áldja meg a helyet - énekli. - Itt ülünk alatta, és érzem, hogy szüntelenül mantrázik. Csendben, mozdulatlanul. Itt ülök, és vele repülök. Az ő énekét éneklem, átölelve a derekát, végtelen időkön át. Zöld lombkoronája díszíti az eget. Minden virág mosolyog. Mélyeket lélegzem, és éneklem a dalt, amit az angyalok küldtek ma reggel a virágok illatán és a harmaton keresztül, amit megérintettem hajnalban - folytatja István. - Köszönöm, hogy felébredtem ma reggel!”

Hogyan találtad meg a hangod?

Jeszenszky István: A nagyszüleim és az édesanyám nagyon sokat énekeltek. Ha szomorú volt az édesanyám, ha vidám volt, énekelt. És láttam, hogy annyira boldog közben. Abból a világból, amit úgy hívunk, a felnőttek világa – az irányítás és az elvárások világa - egy olyan világba kerül, ahol mindig boldogan, szabadon szárnyalhat. Ez a világ nekem nagyon tetszett, tiszta gyermekként. Elkezdtem vele énekelni, már a méhében.

Mi történik, amikor énekelünk?

J. I.: Ha szívből énekelünk, kapcsolódunk a gyönyörű kozmikus világhoz, nincs múltunk és nincs jövőnk. Csak az áldott jelenlétünk van. Nem ítélünk el semmit és senkit, csak vagyunk ebben a gyönyörűséges áradásban, ég és föld között. Amikor énekelsz, a teljességgel vagy, Isten áldott tenyerén, a virágok mezején, mosolyog a szíved, és minden nehézség elillan. A lélek örül, a szellem kitágul. A korlátaid, amelyeket az elméd épített, egy pillanat alatt leomlanak. Újra szabad vagy, mint a madár. Újra élsz, újra alkotsz. Az isteni alkotásban, egy varázslatos mágiában van részed, ami őszinte és tiszta. Nem akarsz irányítani, nem akarod megváltoztatni, hanem hagyod, hogy vezessen és tanítson.

Jeszenszky István Forrás: Jeza - PhotoGraphyArt - dr. Berényi Lia Aurélia

Akkor ez olyan, mint egy mély meditáció?

J. I.: Varázslatban vagy, amikor énekelsz. Főleg, ha mély elmélyülésben énekelsz, ami a pillanat örömébe visz. Ha mindennap énekelsz, kinyílik az a csatorna, ami összeköt a természettel. Elhagyod azokat az érzéseket, amikkel soha nem volt dolgod, és csak fájdalmat okoztak neked. Megújulsz. Az ének megtisztítja és kinyitja mind a hét energiaközpontodat. Újra boldogan élsz a tested templomában, ezen a szent helyen.

Hogyan gyógyít az éneklés?

J. I.: Minden sejted örül és boldog, amikor énekelsz. Akkor nem beszélsz, nem gondolkozol. Minden ének a jelenben van, a jelen pedig az isteni teljesség pillanata. Sokan sírnak a koncertjeimen. Azért sírunk, hogy a mérgek, a problémák, fájdalmak, keménységek eltűnjenek a testünkből, és újra helyet kapjon az érzékenység, a kedvesség, a szépség, a szeretetteljes befogadás és a harmónia. Nem kell védekezned és nem kell félned senkitől sem ebben az állapotban, csak létezni időtlenségben, mint egy virág, ami nyújtózik a fény felé, boldog az esőben, a harmatban, a szélben.

Az iskolában sokunknak azt mondták, hogy nincs jó hangunk, és nem tudunk énekelni. Hogyan lehet ezen túllépni?

J. I.: Úgy, hogy visszamész ahhoz a pillanathoz, amikor ez elhangzott. Aki ezt mondta, nem szeretettel, nem őszintén mondta. Minden ember gyönyörűen énekel, minden ember tehetséges. Csak a korlátaik és a negatív hozzáállás miatt elzárják ezeket az energiákat. A fájdalomtest megjegyzi, ha ilyet hallasz, és kihagyod az éneklés mágiáját az életedből. Fájdalommal gondolsz rá, és ezáltal csak energiát adsz a fájdalomtestednek.

Mit tanítasz annak, aki elmegy hozzád a Napfényszentélybe?

J. I.: Először is arra kérem, hogy vesse le a félelmeit. Hagyja otthon azt a fajta a védekezést, állandó kontrollt, félelmet, amivel utazott eddig. Érkezzen meg a helyre, a virágok közé, simogassa meg őket. Csak üljön a fűben, és érezze meg ezt az isteni állapotot. Érkezzen meg ebbe a szentélybe. Aztán arra kérem, hogy bocsásson meg magának, és másoknak is. Üljön be a szentélybe, és meditáljon. Hallgassa a kozmikus teremtés hangját, térjen vissza az anyaméhbe. Szülessen újjá, fájdalom, szomorúság, mindenfajta megfelelés nélkül. Csak figyeljen, legyen ő a tanú, a figyelő. Ne ítéljen, csak figyeljen, áradjon a természettel, hullámozzon a széllel.

Forrás: Christine Chilembu.

Hogyan születnek az énekeid?

J. I.: Révülésben, kántálásban. Lélekjelenlétben. A Gate Gate például Isztambulban érkezett, korán reggel egy tavaszi napon. Jön egy különleges érzés, hogy valaki üzen nekem. Nem veszek elő papírt, tollat, csak becsukom a szemem, és hagyom, figyelem az áradást. És egyre csak jönnek a fényúton a hangok, úszom ebben a fényben. Ritkán lehet ezt megtapasztalni a földi életben. És megjön az első hang:„Vidd tovább az embereknek ezt a dallamot. Énekeld nekik, hogy legyenek boldogabbak, legyenek a jelenben.” Máskor pedig böjtölök. Várok, mert tudom, hogy bármelyik pillanatban megkaphatom a hangokat. Várok, egy csendes helyen ülve, szép természeti környezetben, a cédrus alatt, a tó partján. Előkészítem a testem. Nem veszek magamhoz se vizet, se étket. Hagyom, hogy a testem éhezze és szomjazza ezt a gyönyörű fényt. El nem mondható a katarzis, amikor a dallamok megérkeznek hozzám. Aztán nagy tisztelettel és szeretettel köszönöm az égnek, hogy ilyen nagy ajándékban részesített, hogy ezek a dalok a szívemben helyet kaphattak.

Legközelebb november 30-án tart előadást Jeszenszky István a Kiscelli Múzeumban. Az esemény részleteit itt találod.