Nyers szatíra a jelenkorról

Vágólapra másolva!

1976-ban született Szczecinben. A poznani képzőművészeti egyetem egykori diákja, megannyi szakmai díj birtokosa. Munkáit látva elgondolkodunk, és legalább egy kérdésünk támad: miféle világban élünk? Szerinte szürreálisban. Pawel Kuczynski beszél önmagáról és a motivációiról.

Vörös Szabolcs

Vágólapra másolva!

karikatúra Pawel Kuczynski szatíra

Háborúk, gyermekmunka, politika. Szegénység, éhínség, társadalmi egyenlőtlenség. Hogyan változtatja meg életünket az internet? Mennyire vagyunk közömbösek a körülöttünk tapasztalt visszásságokkal szemben? Ezekre a – nagyrészt időtlen – kérdésekre ad olykor kiábrándító, de mindenképpen elgondolkodtató válaszokat Pawel Kuczynski.

A lengyel grafikus – aki bár sokat kritizálja a közösségi oldalt, de mégis csak ez a legnagyobb fóruma – nem ritkán heti rendszerességgel reflektál igazságtalanságra és elnyomásra: mindarra, ami a politika kapcsán gyakran bennünk is felmerül.

Bővülő rajongótábor

A művész posztjait már csaknem 300 ezren követik, és a szakmai elismerések sem kerülték el: 2004 óta több mint 130 díjat kapott, munkáival pedig megannyi művészeti portál foglalkozott. A Huffington Post pedig egyenesen Salvador Dalihoz és M.C. Escherhez hasonlítja, feltéve a költői kérdést: mi lett volna, ha a két 20. századi művész munkásságát Mark Zuckerberg találmánya is inspirálja?

Azt festi, amit lát

„Egyesek azt mondják, hogy a rajzaim szürreálisak. Én viszont úgy gondolom, hogy a korunk szürreális, én pedig egy realista művész vagyok” – mondta az Origónak Kuczynski, de rögtön hozzátette: nem célja, hogy megváltoztassa az embereket, mert nem gondolja, hogy hírnök lenne. A rajzai ugyanakkor alkalmasak lehetnek ilyesmire:

„Csak azt akarom elmondani, amit látok. Örülök annak, ha az embereknek tetszik, amit csinálok, találnak benne fontos dolgokat, és ennek hatására elkezdenek gondolkodni azon, hogy mit tudnának maguk körül megváltoztatni.”

Az pedig nem lehet vitás, hogy a – főként cím nélküli – Kuczynski-művek fontos ügyekről szólnak. Hogy csak az elmúlt hónapokat említsük: a „Gáza” feliratú borotvaélen kimúló békegalamb, illetve a Kelet-Ukrajnában lelőtt maláj gép tragédiájának tragikusan nyers ábrázolása. A kommentelőkből pedig természetesen előjön a történész.

Időtlen hibák

De hogy mivel lehet hatni a közönségre? „A metafora egy univerzális nyelv. Néha egy jó metaforával jobban el lehet magyarázni a dolgokat, mint száz szóval” – vallja a lengyel grafikus, akinek fő célja, hogy szavak nélkül meséljen a világról: „Nehéz feladat ez, de az mindig öröm, amikor megértik a rajzaimat. Szeretem megfigyelni az embereket és köztük lévő kapcsolatot. Oly sok éve élünk együtt ezen a világon, mégis mindig ugyanazokat a hibákat követjük el.”