A reneszánsz mesterművet Piero della Francesca festette valamikor 1450 és 1465 között a sansepolcrói városháza – ma már múzeum – falára. Az évszázadok alatt felgyűlt korom és nedvesség hatására a festék pikkelyesedik, töredezik, és egyre jobban elveszíti a színét.
A pénzügyi megszorítások miatt a renoválásra szánt állami pénzek megfogyatkoztak, így a toszkán város magánadományokat is szeretne mozgósítani a freskó megmentése érdekében. Aldo Osti, Svájcban élő olasz üzletember felajánlotta, hogy a két évig tartó, 200 ezer eurós (mintegy 61 millió forintos) restaurálás költségeinek felét állja.
Az ilyesfajta adományok sok országban gyakorinak számítanak, Olaszországban azonban hagyományosan az állam a kulturális örökség kizárólagos őrzője. A rossz gazdasági helyzet miatt mégis egyre gyakrabban van szükség arra, hogy magánadományozók vegyék ki részüket az örökségvédelemből.
A római Colosseum jelenleg is zajló felújítása például részben Diego Della Valle, a luxusruhagyártó Tod's cég vezetőjének pénzéből valósul meg, hozzájárulásának egy kis dísztábla állít majd emléket.
A Francesca-freskó restaurálását teljes egészében az állam intézi, Osti csak a finanszírozásban vállal szerepet. A múzeum látogatói számára állványt állítanak fel, amelyről figyelemmel kísérhetik a restaurálási munkákat, valamint egy mobiltelefonos applikáció segítségével is követhetik a festmény átalakulását.
A freskó a sírból éppen kikelő, szigorú tekintetű Krisztust ábrázolja, mivel a toszkán város neve olaszul szent síremléket jelent. A háromdimenziós számítógépes rekonstrukció szerint a restaurált kép jóval látványosabb lesz, mint amikor Huxley látta, hiszen az évszázadok során rárakódott szennyeződés miatt a freskó nemcsak színeit, de perspektívájának nagy részét is elveszítette.
A második világháború alatt egy brit tüzértiszt, Tony Clarke mentette meg a festményt, amikor nem engedelmeskedett a városka lövetését elrendelő parancsnak. Clarke-nak jó oka volt a parancsmegtagadásra: olvasta Huxley 1925-ös esszéjét, amelyben a világhírű brit író della Francesca freskóját a világ legszebb képeként magasztalta. Clarke felettesei sürgetése ellenére egészen addig húzta a tüzérség bevetését, amíg a német csapatok vissza nem húzódtak a városból. A helyiek hálából utcát neveztek el róla.
"A történet szinte megjövendölése annak, amit mi is tenni akarunk: megőrizni művészeti kincseinket a jövő generációi számára" – mondta Cecilia Frosinini, a restaurálást végző firenzei Opificio delle Pietre vezetője a freskó helyreállítását célzó projekt megnyitóján.