Mi lesz, ha kidurran az Alexandra-lufi?

Tülekedés a polcok előtt, kígyózó sorok a pénztáraknál. Karácsony táján szinte hihetetlennek tűnt, hogy komoly gondok lennének a hazai könyvszakmában. Pedig belső szerkezeti problémák és külső folyamatok is nehezítik a helyzetet. A kisebb, független kiadókat az egyre centralizálódó terjesztés és a növekvő kiszolgáltatottság aggasztja, a nagy mamutcégek között pedig van, amelyik az összeomlás határán táncol. Néhány fontos kérdésre biztosan választ kaphatunk a következő hónapokban.

Akárhogy is nézzük, a könyv luxuscikknek számít, így nem meglepő, hogy a 2008-as recesszió durván visszavetette a hazai könyvkereskedelmet is. Az ágazat azóta is próbál kilábalni a válságból, több-kevesebb sikerrel. A szakmában sokan egyáltalán nem hisznek benne, hogy az átlag eladási példányszámok valaha is visszakapaszkodhatnának az egykori szintre.

Hiányzik a bizalom

Sárközy Bence, a Libri Kiadó igazgatója szerint mindenképp biztató jel, hogy 2013-ban már enyhe forgalomnövekedés volt tapasztalható. Persze, hogy ez a szolid növekedés folytatódik-e, csak jövőre lesz kiértékelhető, hisz a hazai könyvforgalom túlnyomó hányada a karácsonyi szezonra koncentrálódik. A kiadók és a boltok a bevételük tetemes részét az év utolsó két hónapjában realizálják.

A 2008-as recesszió durván visszavetette a hazai könyvkereskedelmet is Forrás: Flickr / Magic Madzik

A kilábalás sikere tehát attól is függhet, hogy fel lehet-e lobbantani az év egyéb időszakaiban is a könyvvásárlási hajlandóságot. Ehhez a magasabb átlagjövedelem mellett állandó innovációra és a szakma széleskörű összefogására lenne szükség, ami a felek között uralkodó általános bizalmatlanság miatt nehezen tűnik kivitelezhetőnek.

Szerkezeti problémák

A hazai könyvkiadás alapstruktúrája rettentően centralizált. Több száz kisebb-nagyobb kiadóra jut három nagy terjesztő (Alexandra, Libri, Líra), melyek gyakorlatilag lefedik a teljes hazai piacot. Sokak szerint egészségtelen ez a vízfejűség, hisz kiszolgáltatott helyzetbe sodorja a kiadókat, ezzel hosszú távon megfojtva a hazai könyvpiac sokszínűségét is. Számos nagy nevű kiadó már eleve valamelyik terjesztőhöz tartozik, a többiek pedig ugyan névleg függetlenek, de sok tekintetben mégis függő helyzetben vannak a nagyok által szabott feltételek miatt.

M. Nagy Miklós, az egyébként az Alexandra érdekeltségébe tartozó Európa Kiadó főszerkesztője is úgy látja, hogy egészségtelen a kialakult helyzet, miszerint a kiadóknak a három nagy cégcsoport valamelyikéhez kell tartoznia, hogy a túlélési esélyeik megmaradjanak.

Egészségtelen ez a vízfejűség, hisz kiszolgáltatott helyzetbe sodorja a kiadókat Forrás: Alexandra

Függetlenként nehéz

Elsőként ott van a fokozatosan felfelé kúszó árrés problémája, mely a nagy terjesztők esetében jelenleg 50 és 54 százalék között ingadozik. Ez ugye azt jelenti, hogy mondjuk egy 3000 forintos bolti árú könyvből a kiadó mindössze 1400 forintot kap kézhez, ebből kell fedeznie a szerkesztők, a tördelő és a grafikus munkabérét, valamint a nyomda-, a rezsi- és egyéb felmerülő költségeket. Ráadásul ezt az összeget is csak jókora késleltetéssel kapják meg, hiszen a partnerek kizárólag bizományba veszik át a könyveket.

A rendszer alapvetően úgy működik, hogy a kiadó felajánlja az újdonságait a terjesztőnek, amely aztán igényel a neki tetsző tételekből bizonyos példányszámot. Ezt a számot azonban a Librinél például nagyban befolyásolja, hogy az adott kiadó mekkora eladást produkált az előző évben. Ennek a logikának a következtében viszont roppant nehéz forgalomnövekedést elérni a független kiadók számára.

A terjesztés látszata

"A legnagyobb gond az, hogy a nagykereskedők formálisan ugyan terjesztik a független kiadók könyveit, valójában azonban az utóbbiak egyenlőtlen feltételekkel szállnak versenybe a nagy boltokban" - mondja Böröczki Tamás, a Gondolat Kiadó vezető szerkesztője. Az egy dolog, hogy a minimális kereslet okán társadalomtudományi könyvet például alig-alig igényelnek már a nagykereskedők, ám a szépirodalom sincs sokkal jobb helyzetben.

Ez csak a terjesztés látszata, nem más Forrás: Alexandra

Egy kurrens, szépirodalmi címből sem vesznek át többet az egyes terjesztők 250-400 példánynál, míg a saját kiadóik által kihozott, hasonló minőségű és profilú könyv példányszáma akár ennek a sokszorosa is lehet. Ráadásul gyakran megesik, hogy a példányok egy részét becsomagolva kapja vissza a kiadó egy év leteltével – jelezve, hogy a könyv el sem hagyta a terjesztő logisztikai raktárát, vagyis sohasem került ki a polcokra. "Ez csak a terjesztés látszata, nem más" – fogalmaz Böröczki.

Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője szerint a rendszerben ugyan tényleg vannak lehetőségek a protekcionizmusra, de azért alapvetően a piaci logika érvényesül. Ami egy-két hétig rosszul fogy, az törvényszerűen lekerül a polcokról. És ez akkor is így van, ha a terjesztő saját kiadójáról van szó.

Nullszaldóval minek?

Ezért játszik sok független kiadó életében létfontosságú szerepet az állandó pályázás, hisz csak így képesek fenntartani magukat. Magán a bolti eladáson gyakran már nincs számukra semmiféle értelmezhető haszon, amit vissza lehetne forgatni fejlesztésbe. "Gyakorlatilag nullszaldóssá vált, hogy kivisszük a könyveket a terjesztőkhöz" – mondja Horváth Balázs, a Typotex kiadó főszerkesztője. "Eltartja azt a pár embert, aki a kereskedelemmel foglalkozik, és fedezi az ezzel járó működési költségeket, de ezen felül nem marad semmi. Így viszont még elmondhatjuk, hogy a mi szerzőink országos ismertségre tehetnek szert."

Részben ennek az állapotnak a következményeként honosulhatott meg többfelé az a kissé aggályos eljárás, mely gyakran már nem is fáradozik a nagy terjesztőkkel. Vannak ugyanis kiadók, melyek bizonyos könyveiket – a pályázati teljesítést követően – egyáltalán nem helyezik ki kereskedelmi forgalomba, mert teljesen fölöslegesnek tartják az ezzel való értelmetlen pluszmunkát.

Az Alexandra felelőtlen üzleti modell

Tovább növeli a felek közti általános bizalmatlanságot az a körbetartozási spirál, mely elsősorban az egyik nagy könyvpiaci cégbirodalom megrendülése miatt gyűrűzött végig a szakmán. Az Alexandra sok szempontból aggályos, felelőtlen és hosszú távon fenntarthatatlan üzleti modelljének válsága még a szélesebb nyilvánossághoz is eljutott, az elmúlt évben nyílt levelek és cikkek sora járta körbe alaposan a témát.

Az Alexandra sok szempontból aggályos, felelőtlen és hosszú távon fenntarthatatlan üzleti modell Forrás: Alexandra

A náluk parkoló pénzekből történő agresszív terjeszkedés, a kifizetetlen kiadói jutalékok, a több mint tízmilliárdos hitelállomány képlete katasztrófával fenyeget a további növekedési potenciállal aligha kecsegtető hazai könyvpiacon.

Az Alexandra mögött álló Pécsi Direkt Kft. helyébe azóta Matyi Dezső új cége, a Könyvbazár Kft. lépett, mely az új értékesítéseket – kis késéssel ugyan –, de kifizeti, és ígéretet tett a régi tartozások rendezésére is. Ám sokak szerint a vagyonkezelő felügyelete alatt álló Alexandra válsága konszolidálhatatlan, hisz minimum 30-40 százalékos forgalombővülést kellene produkálnia a kilábaláshoz.

Segít-e a karácsony?

Mindez pedig elképzelhetetlennek tűnik a boltok számának jelentős csökkenése és a könyvpiac jelenlegi stagnálása mellett. A következő hónapokban mindenesetre sok minden eldőlhet. Az például mindenképp árulkodó lesz, hogy mi történik majd a karácsonyi szezon alatt várhatóan befolyt több milliárdos bevétellel. Elindul-e vajon a tartozások törlesztése, vagy sem?

Abban szinte mindenki egyetért, hogy az Alexandra összeomlása katasztrofális következményekkel járna. Nem pusztán azért, mert sokakat magával rántana, de mindenképpen tovább csorbítaná a versenyt és a sokszínűséget, és ezzel csak növelné a hazai könyvpiac monopolisztikus tendenciáit.

Kitörési pontok

Egyértelműnek tűnik, hogy a jelenlegi rendszer nem túl kedvező a függetlenek számára. Elvétve persze akadnak még öntudatos, független könyvesboltok is, mint például az Írók boltja, emellett számos kisebb kiadó is fenntart saját üzlethelységet, de ezek a tényezők szinte elhanyagolhatóak az összkép tekintetében.

Akadnak még öntudatos, független könyvesboltok is, mint például az Írók boltja Forrás: Írók boltja

Az egyik kitörési pontot az jelentheti, ha valaki rááll a sikerkönyvek kiadására. Ezen a téren látványos eredményeket ért el számos, populáris műfajban utazó kiadó az utóbbi évtizedben, mint mondjuk az Agave vagy az Ulpius-ház. Utóbbi esete abból a szempontból is különleges, hogy még saját terjesztői hálózatot is kiépített magának.

Bár mióta Balogh Ákos, a Libri közvetett tulajdonosa bevásárolta magát az Ulpiusba, már ez sem tekinthető teljes mértékben független szereplőnek. Sokak szerint az is fontos lépés volt, hogy cirka egy évvel ezelőtt az internetes könyvkereskedelem jókora részét bonyolító Bookline is beolvadt a Libri csoportba.

Másik lehetőségként marad a nagyobb fokú üzleti önállóság elérése. Böröczki például úgy látja, hogy a kis kiadók számára a jövő egyik útja a saját lebonyolítású internetes eladások felpörgetése lehet. "Hiszen a nagykereskedelmi árrés kiiktatásával még kisebb eladott példányszám mellett is elérhető lenne ugyanaz a bevétel."