Szia Corey, hogy vagy? Milyen a napod?
Köszönöm kérdésedet, szuper napom van, és neked?
Nem panaszkodom! Ezek szerint minden rendben a turnén? Jól megy?
Nagyon jól szerencsére, minden koncert hatalmas élmény és nagyon jól érezzük magunkat. Szóval eddig minden oké.
A turné európai részét Dublinban kezdtétek. Milyen volt neked, - aki félig ír származású vagy - ott játszani?
Nagyon szuper volt! Tudod már rég nem játszottunk Dublinban és én nagyon szerettem volna, ha eljutunk olyan helyekre is most, ahol régen nem voltunk már. Úgyhogy nagyon nagy élmény volt ott lenni.
Volt esetleg időd nézelődni a városban?
Igen, sétálgattam kicsit, elmentem Oscar Wilde házához például. Van egy klassz színes szobra a ház előtt, azt is megnéztem, nagyon tetszett!
És hogy vált be a két új zenészetek a színpadon?
Nagyon is! Tudod, ők nagyon jó csávók, nem csak jó zenészek, de jó emberek is, jelentősen megkönnyítik a dolgunkat. Nagyon jól érzik magukat a színpadon, és hála istennek nem kell problémáznunk miattuk, imádnak velünk játszani és nekünk már csak a show-ra kell koncentrálnunk.
Eddig a Kornnal turnéztatok együtt, milyen élmény volt?
Imádtuk. Nagyon régóta ismerjük egymást, jó lett volna az egész turnén velük végigmenni. Szeretjük és tiszteljük egymást, nagyon örülök, hogy végre sikerült együtt útra kelnünk. Jó móka volt!
Láttam egy rajongói videót a YouTube-on ahol a Beastie Boys Sabotage-át adjátok elő együtt Londonban, a Wembleyben. Ez az ötlet hogy jött?
Ezt Fieldy (Korn basszusgitáros) találta ki! Már gondolkodtunk rajta, hogy kéne valamit közösen játszani, és ő javasolta ezt, mi pedig azonnal rákattantunk, mert mindannyian imádjuk ezt a dalt. Mi a Slipknottal sosem csináltunk ilyet és tudtuk, hogy velük szeretnénk egy ilyen közös mókát. Nagyon jól vette ki magát, taroltunk vele, nagyon élveztük.
Magyarországra a KING810-nel jöttök, hogyan mutatnád be őket azoknak, akik esetleg még nem ismerik őket?
Ők egy olyan zenekar, akikkel spirituálisan eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Valós dolgokról szólnak a dalaik és nem félnek sötét témákat boncolgatni. Egy nagyon jó, fejlődő zenekar, jól kommunikálnak a közönséggel, úgyhogy szerintem tetszeni fog nektek!
És mit várhatunk a Slipknottól a színpadon?
Mindenféle jóságot tartogatunk nektek, hiszen már rég nem léptünk fel nálatok. Lesz tűz, lesznek mozgó színpadi elemek, a díszlet tetején pedig egy forgó kecskefej nézelődik majd körbe. Három különböző dallistát váltogatunk a turnén egyébként, hogy akik több helyre eljutnak, azok se unják. Jó kis este lesz!
Mondtad, hogy nagyon rég nem játszottatok Magyarországon, de vajon emlékszel-e bármire ebből a buliból?
Arra emlékszem, hogy rengeteg ember volt és hogy szabadtéri buli volt. Illetve hogy kicsit tudtunk kint sétálgatni, úgy emlékszem csodálatosak az épületek, jól éreztük magunkat! Jó lesz újra ott lenni! Várjuk nagyon!
Remélem, most is lesz egy kis időtök nézelődni majd! És hogyan fogadják a rajongók az új dalokat?
Úgy tűnik, szeretik őket. Jól illenek a régi dalok közé, titkon reméltük, hogy ez így lesz (nevet). Tudod, az újabb rajongók kevésbé ismerik a régi dalokat, azokat inkább a régiek élvezik a koncerten, és vicces azt látni ahogy a fiatalok nézik a régieket ezen dalok közben. Az „öregek” beindulnak olyan dalokra, mint például a (sic) vagy a Surfacing, és viszik magukkal a fiatalokat is. Szóval ez egyfajta „keresztelő” az újaknak (nevet).
A Slipknot idén 20 éves. Van valami tervetek arra, hogyan ünneplitek ezt meg?
Igazából nem gondoltunk ünneplésre, bár Clownnak (Slipknot perkás) időről-időre mondogatom, hogy milyen öreg (nevet). De hagyjuk a dolgokat menni a maguk útján. Azt gondolom, hogy mázlisták vagyunk, hogy ilyen régóta csinálhatjuk és még mindig ilyen sokan szeretnek minket. De inkább arra koncentrálunk, hogy mi a következő lépés. Persze fantasztikus dolog, hogy 20 év telt el – az első albumunk pedig 16 éve jelent meg -, de inkább magunk elé tekintünk és nem magunk mögé.
Engedd meg, hogy feltegyek még egy pár, nem a Slipknottal kapcsolatos kérdést neked. Előszöris mesélj arról, van-e tervben új könyv vagy képregény nálad.
Nos, a képregényem a Stone Sour (Corey másik zenekara) legutóbbi albumával egy időben jelent meg, a kettő összefüggésben is van egymással, de egyelőre nem tervezek újat. Azonban nyárra várható az új könyvem megjelenése, ami a „You’re making me hate you” címet viseli majd. Nagyjából úgy képzeld el, hogy viccet csinálok az egész világból, marhaságokat beszélek mindenről és mindenkiről. Olyan butaságokra hívom fel a figyelmet, amik a mindennapi életünket befolyásolják, és megkérdőjelezem, hogy miért hatnak ránk, mi a fenéért vannak ezek? Ha az emberek nevetni fognak, amikor olvassák, annak is örülni fogok, de annak is, ha kicsit felpiszkálom őket ezzel. Alig várom, hogy megjelenjen! De ezen kívül is dolgozom egy csomó minden máson, pl. producere vagyok egy filmnek, amit remélhetőleg idén le is tudunk forgatni, és vannak már egyéb filmes felkéréseim is.
Ami nem véletlen, hiszen mostanában jelenik meg a Fear Clinic című film, amiben színészként is kipróbálhattad magad. Mesélj erről az élményről kérlek!
Rettenetesen élveztem! Iszonyú ideges voltam, de egy csomó jó fej ember vett részt a forgatáson, akik segítettek feloldódni, és nagyban segítették a munkámat. És hát gondolhatod, mekkora élmény volt együtt lógni Robert Englunddal! (A Rémálom az Elm Utcában filmek legendás Freddy Kruegere, Corey hatalmas horrorfilm rajongó - a szerk.) Egyszóval hatalmas nagy élmény volt a forgatás, remélem, az emberek legalább annyira élvezik majd nézni, mint amennyire én szerettem csinálni. Egy héten belül megjelenik a DVD.
Előző könyvedben írtál arról, hogy életed során sokszor tapasztaltál paranormális jelenségeket, ez még mindig igaz?
Nos, ehhez mostanában nem voltam eleget otthon (nevet). De ha hazamegyek, mindig vannak dolgok amik mozognak, vagy leesnek a polcról. De tudod, én ezt már úgy fogom fel, hogy ezzel üzennek nekem, hogy „rég voltál itthon, hiányoltunk”!
Utolsó kérdésem pedig az lenne, hogy mit szólnak a gyerekeid a zenédhez? Megnézik a koncertjeidet?
Igen, főleg a 12 éves fiam, ő eljön gyakran, beül a sarokba és közben légdobol. De a lányom is eljön ha az ideje engedi, csak ő sokat dolgozik. Hála istennek büszkék arra, amit az apjuk csinál, azt viszont nem szeretik, ha a boltban odajönnek hozzám autogramot kérni, a fiam ilyenkor mindig protestál, hogy „jaj nemár, hogy nem tudunk enélkül kimozdulni otthonról”. Ilyenkor mindig jót mosolygok rajta, aranyos.