Rúzsa Magdi 10 évvel a Megasztár után visszatér oda, ahonnan indult. Interjú.

Rúzsa Magdi kilenc éve van a pályán, és még mindig nincs 30 éves. Nagyon határozottan tudja, hogy merre tart, és ezért még mit kell tennie. Az állandó tettvágy ellenére most megállt egy pillanatra, hogy kérdéseinkre válaszoljon.

Rúzsa Magdit 2006-ban ismerte meg az ország, ő nyerte a Megasztár-széria harmadik döntőjét. Amikor a győzelem mámorban lejött a színpadról az Arénában, visszanézett, és már arra gondolt, hogy mikor állhat ott újra.

Tényleg ennyire pontosan tudtad már a győzelem után, hogy milyen irányba akarsz elindulni zeneileg?

Mostanra kialakult egy Rúzsa Magdi-s világ, ami talán a legfontosabb azon felül, hogy honnan hová szerettem volna és szeretnék eljutni. Ezt a világot egészen egyértelműen láttam magam előtt, csak azt nem tudtam, hogy el tudok-e ide jutni, és ha igen, akkor mennyi idő alatt.

Azt is tudtam, hogy nekem meg kell találnom a saját utamat, éreztem, hogy mik azok a dolgok, amik jól állnak, és arra vágytam, hogy egyszer eljöjjön az a pillanat, amikor már a saját szövegeimet írom, és merek kitárulkozni. Zenei irányzat tekintetében talán a pop-rock kategóriába sorolnám magamat, viszont ha jobban belegondolok, ez sem feltétlen igaz, mert szeretem belevinni a népies elemeket is a dalokba.

Forrás: Redlart

Azon kevesek közé tartozol, akiket nem szippantott be a tehetségkutatós világ, és az első perctől az élő zene mellett tetted le a voksodat.

Nagyon sokan támadtak a döntésem miatt akkoriban, viszont tudtam, szeretnék még 25 év múlva is színpadon állni. Ehhez pedig nagyon is felmértem, hogy minek mi az ára, és a nehezebb utat választottam. Sokkal lassabb, de biztosabb. Hiszek abban, hogy a lassú víz előbb-utóbb tényleg partot mos.

A zenészek január-február táján mind pihennek, töltődnek. Te pedig dolgozol, most már nem is először, ilyenkor eurovíziózol. Nem tudsz, vagy nem is akarsz leállni egy kicsit?

Nem tudom, és nem is szeretem abbahagyni. Rosszul érzem magam a bőrömben, ha nincs mit tennem. Például ha dalokat írunk, és készülünk egy lemezzel, akkor is azt érzem, hogy nekem mellette muszáj valamit csinálnom, mert milyen haszontalan az, hogy itthon ülök, és csak dalszövegeket firkálok. Engem úgy neveltek, hogy az ember mindig tegyen, és akarjon valamit cselekedni.

Egy kicsit tényleg hiperaktív vagyok, de azért le szoktam állni néha. Most karácsony után volt pár hetem, akkor pihentem. De igen, igazad van, képtelen vagyok leállni. Velem az a baj, hogy tulajdonképpen másfél hét után azt érzem, hogy haszontalan vagyok, és ha nem azzal foglalkoznom ilyenkor, amivel kellene, akkor elindulnak a fejemben olyan gondolatok, amik megrémítenek.

Mik ezek a gondolatok?

Például az a bizonyos, jaj mi lesz, vajon 10 év múlva szeretnek-e még?

Mi az, ami kikapcsol, amivel töltődsz egy ilyen aktív időszak után?

Az olvasás. Nagyon szeretem a regényeket, és talán még ennél is jobban szeretek a természetben lenni. De persze egy kicsit összejönni a barátokkal, meg inni egy-két pohár finom bort ugyanolyan jó kikapcsolódás tud lenni, főleg egy olyan időszak után, amikor hónapokig nem is találkozunk.

A zsűrizés nem egyszerű feladat. A Dal zsűritagjai között te tűnsz a kegyesnek, aki még a legrosszabb produkció után is finoman, nőiesen próbálja kifejteni a véleményét. Mennyire vagy elégedett az idei felhozatallal?

Nehéz kérdés. Szerintem én vagyok a legnehezebb helyzetben, mert nekem a kollégák dalait kell véleményeznem. Tudom, hogy mindenki mennyire szereti a saját dalát, a „gyerekét”, és nagyon nehéz megértetni az emberekkel, hogy sokszor el kell vonatkoztatni. Vannak olyan dalok, amik nagyon jól működnek a rádióban, viszont itt van egy másik szempont, mégpedig az, hogy a nemzetközi döntőben, az Eurovízió színpadán ki tud-e tűnni a tömegből az a dal.

Hogy valamiért különlegesebb-e a többinél, ami miatt biztosan felfigyelnek rá és beszavazzák a középdöntőből a döntőbe is. Az biztosan merem állítani, hogy nagyon sok fantasztikus előadó van Magyarországon.

Ha megnézzük az elmúlt évek eurovíziós döntőit – persze vannak kivételek –, a kirívó produkciókra szavaztak a legtöbben. Te is arra figyelsz, hogy mi az, ami ki tud tűnni a tömegből, de én most ilyet nem nagyon látok a versenydalok között.

Ezekbe még bele lehet nyúlni, nem kötelező úgy előadni a dalokat, ahogy most vannak. Értem, mit mondasz, de szerintem van 2-3 olyan dal, ami akár a mostani formájában is megállná a helyét, és van néhány, ami még nagyon képlékeny. Az viszont tényleg igaz, hogy sok a nagy ívű dal a mostaniak között, ami mind tipikus, és egyértelműen jellemző az Eurovízióra.

Rúzsa Magdi a VOLT Fesztiválon, 2014. Fotó: Bielik István - Origo

Amikor legelőször meghallgattad a dalokat, akkor mire figyeltél? Mi volt az elsődleges szempontod, ami alapján azt mondtad, hogy ennek ott a helye a legjobb 30 között. Azért is vagyok rá kíváncsi, mert a saját dalaidban mindig fontos szerepe van a szövegnek, te szereted, ha egy dalnak van mondanivalója.

Az Eurovízió tekintetében hazudnék, ha nem azt mondanám, hogy az énekdallam a legfontosabb. Azt figyelem, hogy vissza tudom-e dúdolni, vagy van-e a dalban valami meghökkentő. Aztán jön a szöveg, a műsorban pedig már az is fontos, hogy mit látok, és az mit vált ki belőlem. Mert ez most nem arról szól, hogy a hazai rádióknak kiválasztunk egy dalt, hanem sok ország dalai közül kell, hogy kiemelkedjen valamiért. Itt most ezen van a hangsúly.

Ki kell tűnni, emlékezetes kell, hogy legyen, hiszen az már szinte elvárás, hogy a végső döntőig eljusson a dal. Van már 4., 5., és 9. helyezésünk, tehát igenis van esély a legjobbak között végezni a versenyben.

Arról már beszéltünk, hogy tudtad, hova akarsz eljutni, de az mennyire tudatos, ahogy lavírozol a mainstream és az underground vékony mezsgyéjén?

Engem elsősorban nem az újságokban való szereplés motivál, hanem az, hogy hányan ismerik és dúdolják a dalaimat. Az, hogy olyan zenét sikerült teremteni, ami mindenhová befér, ami ennyire sok réteghez szól, a VOLT fesztiváltól a bármilyen városi rendezvényig, az szerintem egy nagyon jó dolog. Imádom, hogy a 10 éves gyerek és a 60 éves ember is ott van a koncertemen, mert azt érzik, hogy kapnak tőlem valamit.

Ez nekem azt jelenti, hogy sok emberhez tudok szólni, hogy a dalaim, a szövegek, az, ahogy kommunikálok az emberekkel, azt széles réteg tudja befogadni.

Rúzsa Magdi személyét fogadják be ennyien, vagy a zenét?

A személyiség abszolút benne van. Ehhez a műfajhoz kell egy kisugárzás, kell egy üzenet, kell valami, ami miatt odamennek az emberek. Hiába nagyon jó énekes valaki, ha nincs meg benne az a plusz, az a kicsi só, kicsi bors, kicsi fűszerezés, mert akkor nem fog működni. (Örülök, hogy bennem látnak valamit az emberek.)

Ez persze fordítva is igaz. Ott van a Rolling Stones, ami a mai napig működik, szerintem a legjobbak a világon. Pedig nem ők a legnagyobb tehetségek, de van bennük valami, ami csak kevesekben van meg.

A Tizenegy egy olyan zenei fordulópontot hozott a zenei karrieredben, ami korábban nem volt meg. Olyan dalok születtek, amiket az egész ország kívülről fúj, egyszerűen lehetetlen volt elkerülni a dalaidat. Ez nem volt jellemző a korábbi lemezeidre…

Azt gondolom, hogy beérett a produkció. Sokkal több saját szöveget írok. Már tudom, milyen dallamvilágot szeretek, mi az, amit az első hangtól kezdve hitelesen tudok előadni. Persze nem beszélve arról, hogy Madarász Gábor – Madival mostanra már teljesen összecsiszolódtunk. Ő írja a zenémet, én pedig a szöveget. De van olyan, hogy én már egy kész énekdallammal megyek hozzá, és ő rakja össze.

De tényleg beérett valami, hiszen a Nélküled nincs a Tizenegyen, az utána jött, és ugyanúgy fel tudta venni a tempót, mint a többi dal, pedig Burai Krisztiánnal és Bodóczki Ernővel írtuk, majd csatlakozott Madi.

Miért csak most kezdtél el szövegeket írni? Korábban miért nem vágtál bele?

Korábban is írtam, csak kevesebbet. Pl. az Aprócskát is én írtam, sőt ott a dallamot is én hoztam. Mégis tartottam attól, hogy nem fogják szeretni a saját verseimet, pedig gyerekkorom óta a verseskötetek felett gubbasztok, és folyamatosan verseket olvasok. Mégis féltem attól, hogy az én megfogalmazásomban nem lesz egyértelmű az üzenetem, nem tudom jól átadni, ami bennem szól. Úgy látom, tévedtem. Most már tudom, hogy miről akarok énekelni, de sokáig féltem megmutatni, vagy nem voltam elég bátor ahhoz, hogy így kitárjam magam.

Egyre inkább érzem, hogy már csak nagyon kevés olyan szövegíró van, akivel együtt akarok dolgozni. Pl. Kowa. Mondjuk Pici bácsi annyira ráérzett az én világomra, hogy minden tekintetben át tudom érezni a dalokat. Az Egyszernek ő írta a zenéjét és a szövegét is, mégis azt érzem, hogy egyszerűen összeolvad velem a dal. Az emberek valószínűleg ezt a teljes összeolvadást érzik a dalban, és szinte mindenki egy emberként énekli velem a koncerteken.

Idén először a Budapest Parkban is színpadra állsz. Milyen koncerttel készülsz?

Az egész idei évre nagy dolgokkal készülök. Egy új műsort rakok össze, és a mindenki által ismert slágerek mellé előveszek néhány olyan dalt, amit régen játszottunk, viszont én nagyon szeretem. S mivel egy új nagylemez is készülőben van, erről már szeretnék egy-két új dalt bemutatni a Park közönségének. Mondjuk az is lehet, hogy csak egyet, egy nagyon jót (nevet).

A másik nagy dolog, hogy az idén már jó kis sajátos látványunk lesz, amit el tudok vinni a Parkba és bárhová, és szerintem mindenkinek tetszeni fog, ami mindkét – a mainstream és az underground – világnak is megfelel, és amit egy fesztiválon is el tudok képzelni.

Forrás: Bereczky.ro

A Megasztárral együtt kaptál egy kereskedelmi tévés közönséget, aztán a saját dalokkal elkezdett kialakulni a saját közönséged, de hatalmas tömeg volt a VOLT Fesztiválon is a koncerteden, majd a színházi esteddel egy újabb réteg felé nyitottál, ezek után pedig még az elektronikus zenét kedvelőket is megszólítottad a dalaidból készült remixekkel. A cél, hogy Rúzsa Magdi zenéjét mindenhol befogadják?

Abban hiszek, hogy ha megszólítod az embereket, akkor van esélye megszeretni, és ha megszereti, akkor el fog jönni a koncertedre, és szeretni fogja a koncertverziót is. Sőt azt fogja igazán értékelni, hogy lám, ez a lány azért adja ki a dalait több változatban, hogy elérjen engem is, hogy mindenki megtalálja a neki legjobban tetsző stílust. Én csak örülök, ha minél több helyen, minél különbözőbb helyekről hallom kiszűrődni a dalom valamilyen formában.

Közben létrehoztál egy alapítványt is.

Az idén a születésnapomra lábra állt egy régi álmom, ugyanis létrehoztam a Gábriel Angyalház Alapítványt. Hátrányos helyzetű középiskolásokat, főiskolásokat, egyetemistákat támogatunk. Olyanokat, akik csak a rossz anyagi helyzet miatt nem tanulhatnának tovább. Magam is szegénységből jövök, én sem tanulhattam tovább, pedig mindig szomjaztam a tudást, ma már megtehetem, hogy pótolok mindent, amit csak tudok. De vannak itt mások is körülöttünk.

Annak idején nekem 600 eurót gyűjtöttek össze, hogy elindulhassak. Sokszor egy kicsi is elég, hogy megváltozzon az életed. Akkor megfogadtam, ha egy nap, ha tehetem, én is segíteni fogok.

Idén 30 éves leszel, ilyenkor az ember értékel. Te hogy állsz ezzel?

Már tavaly, a 29. születésnapomon elindult nálam a matek, és akkor döbbentem rá, hogy te jó isten, hogy megy az idő. 10 év lényegében egy szempillantás alatt elmegy. Közel 10 éve, hogy onnan Kishegyesről elindultam. Van, hogy a mai napig felkapom a fejem a városban autózva, hogy úristen, milyen gyönyörű helyen élek, és hogy mennyi szép dolgot elértem már most. Hálát érzek mindig.

Van egy elég nyálas történetem, de érteni fogod, hogy ezt most itt miért mesélem el. Pár napja kaptam egy levelet egy lánytól. A barátja születésnapját úgy ünnepelték, hogy a torta után, a takaró alá bújva az én dalaimat hallgatták. Összeszorult a szívem, mert eszembe jutott az első interjú, amit adtam a televíziónak még 2005-ben.

Akkor arról beszéltem, hogy ki tudja, lehet, hogy egyszer az én dalom alatt majd egymásra talál egy fiú és egy lány, és ez azt jelentené, hogy én már jelen vagyok az ő életükben, hogy hozzátettem egy szép pillanatot. Akkor még arról álmodoztam, hogy vajon sikerül-e belopnom magam az emberek szívébe, és úgy tűnik, sikerült.

Persze ott vannak az ember életében a félelmek is, hogy jaj, csak vége ne legyen ennek az utazásnak, mert most már el sem tudom képzelni az életem színpad és zene nélkül. És ezt csak így lehet elérni, lépésről lépésre, ahogy csináltam, és folyamatosan csinálom. Ahogy idén nyáron is lépünk egyet, és jövőre meg még nagyobbat.

Forrás: Redlart

Szépen, tudatosan építed a széles közönségedet, lassú víz partot mos. Most, hogy már mersz nagyokat álmodni, mikorra álmodod vissza magad az Aréna színpadára, ahonnan indult ez az utazás?

Ez az, amire annyira készülök, de még nem merem elkiabálni. Ha összejön, akkor pont 10 évvel az után, hogy megnyertem a Megasztárt, újra ott lehetnék. Miután 2006-ban lejöttem a színpadról, arra gondoltam, hogy egyszer még szeretnék ide visszajönni, hogy ugyanúgy tele legyen az Aréna, csak az emberek már miattam jöjjenek, akkor már az én saját közönségem ünnepeljen velem, és aztán még sokszor.