Sváby mindig szeretett volna trendi lenni

Sváby Lajos Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, érdemes művész nyolcvanéves.

Korai művei a monokróm festészet hatását mutatják, 1967-es első tárlatán a Műcsarnokban sötét tónusú, kékes, szürkés, majdnem fekete képeket állított ki. Az erőteljesebb színek először 1969-es Változás című festményén jelentek meg. Első gyűjteményes kiállítása 1972-ben szintén a Műcsarnokban nyílt meg.

Mindent megfestettem, amit gondoltam

A hetvenes években a magyar expresszionisták vonulatához tartozott (Az expresszionista paradicsomban, 1972; Örkény István arcképe, 1975), a nyolcvanas évek festményein már éles, pop-artos, hiperrealista képkivágások által torzított figurákkal találkozhatunk (Zárt tér, 1982).

Képein általában emberi kapcsolatokat ábrázolt, gyakran groteszk túlzásokig torzítva, ezzel jelenítve meg az ember belső lelki torzulásait, az ellentmondásos világot.

Általában emberi kapcsolatokat ábrázolt, gyakran groteszk túlzásokig torzítva Fotó: Polyák Attila - Origo

Pályafutása során középületek számára is dolgozott, pannókat (mezőcsáti Művelődési Ház színházterme), mozaikokat (Országos Kardiológiai Intézet) és sgraffitókat (Szeged-Mórahalom lakótelep) alkotott, de készített pasztellképeket, rajzokat és könyvillusztrációkat is (Somlyó György Nem titok című verskötete, 1992). Expresszív hatású képeinek témája ma már nemcsak az ember, hanem a természet, főként a hozzá közel álló Duna-kanyari táj, amely kisoroszi műtermének ablakaiból tárul elé.

Mindent mérlegre tesz

"Sváby művészetének alapja a folyamatos kontroll. Állandó párbeszédben áll a világgal, önmagával, mindent mérlegre tesz, ami megérinti. Alternatívákkal teszi próbára a feltevéseket, ellenpólusaikról is vizsgálva az állításokat. Tisztán, egyértelműen fogalmaz.

Meggyőződése, hogy mind a művész, mind a mű létrejötte társadalomszociológiailag meghatározott. Vagyis nem létezik hely és idő befolyása nélküli, mindenekfelett, mindentől függetlenül született mű. S minthogy ily módon a produktum determinált, benne a művészet sajátos törvényeinek megfelelően testesül, belepréselődik létrejöttének tér-idő állapota a jelenkor megélt történelmének lecsapódása" - írta róla kritikájában Egri Mária.

Megkérdeztük Svábyt

Sváby művészi eszközei, színválasztása, ecsetkezelése, a festék felhordásának módozatai mindig benső indulatai szerint váltakoztak. "Mindent megfestettem, amit gondoltam – vallja magáról. – Festő lévén tárgyiasítom a gondolataimat, az érzéseimet, az életemet” - nyilatkozta pár hónappal ezelőtt az Origónak.

Mindent megfestettem, amit gondoltam Fotó: Polyák Attila - Origo

Trend is lettem, meg nem is

Akkor azt is megkérdeztük tőle, korszerűnek tartja-e a festészetét, mire azt a választ adta: „Szerettem volna én is trendi lenni, de valójában nem voltam erre képes, mert mindig is fontosabb volt számomra, hogy a képeimen keresztül az én gondolataim és az én reflexióim szólaljanak meg. Ez az expresszió nyelve. Úgyhogy trend is lettem, meg nem is, ezzel már valóban nem tudok foglalkozni”

Leginkább portréfestészete őrizte meg a hagyományos művészi formákat, figurális kompozícióiba gyakran magát is belekomponálta.

Művészetét számtalan díjjal ismerték el

Alkotásaiból számos egyéni és csoportos kiállítást rendeztek Magyarországon és külföldön, így Ausztriában, Dániában, Hollandiában, Franciaországban és Svájcban, 1985-ben közel félszáz művét mutatták be a berlini Magyar Kultúra Házában. Képei hazai és külföldi közgyűjteményekben és magángyűjtők kollekcióiban egyaránt megtalálhatók.

Sváby Lajost 1973-ban Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki, 1985-ben érdemes művész lett. 1994-ben Kossuth-díjjal ismerték el "iskolateremtő művészeti és oktatási tevékenységét", 1995-ben a londoni Kingston Egyetem díszdoktorává avatták. 2000-ben a Magyar Művészetért, 2005-ben a Prima Primissima díjat vehette át, 2007-ben lett Kisoroszi, 2009-ben szülőhelye, Abádszalók díszpolgára, 2010-ben a budapesti Román Kulturális Intézet neki ítélte Kulturális Nívódíját.

2014-ben jelent meg ars poeticának is tekinthető esszékötete Érzések, emlékek, képzetek címmel, és ugyanebben az évben a Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteményes kiállítást rendezett az életművéből.

Megkérdeztük Sváby Andrást apja festészetéről

"Ebbe születtem bele, ezek között a képek között nőttem fel. Otthon nehéz olyan falfelületet találni, ahonnan ne az apám képei néznének vissza.

Rengeteg portrét festett rólunk és az unokáiról. A nővérem, aki nagyon messze, Észak-Karolinában él, rengeteg festményt vitt magával, hogy egy kicsit mindig köztünk érezhesse magát.

Sváby András nagyra értékeli apja művészetét Fotó: Polyák Attila - Origo

Melyik korszaka a legkedvesebb nekem? Mindegyik Még a főiskola utáni monokróm, depressziós hangulatú képei is, illetve a színekben tobzódó, expresszív korszakából származók is.

Mennyire korszerűek a papám képei? Ismerünk sok festőt, akik egykor divatosak voltak, mára elértéktelenedtek. Apám képei mindig értékesek, nem csak számomra, mert mindig rájuk lehet csodálkozni. Szerintem időtlenek".

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Abádszalókon született. Középiskolásként Fenyő A. Endre szabadiskolájában képezte magát, 1954-től a Magyar Képzőművészet Főiskolán tanult olyan mestereknél, mint Kmetty János és Pór Bertalan. Előbb Dunaújvárosban dolgozott, majd 1965-ben Budapestre költözött. 1975-től a Képzőművészeti Főiskolán tanított, amelynek 1990-től öt éven át, nyugdíjba vonulásáig rektora is volt.