A világhírű zongorista mindent imád, ami magyar

Cyprien Katsaris

Ötven év után is sokkolja, amikor először hallotta Cziffra Györgyöt játszani Párizsban. Pedig négy évvel később ő maga is ugyanazon a színpadon lépett fel – tizenöt éves fejjel. Rajong Budapestért, a magyar konyháért, Liszt Ferenc az istene. Azért látogatott hozzánk, hogy Liszt budapesti otthonában a zeneszerző emléke előtt tisztelegjen, majd jótékonysági koncertet adott a Liszt Múzeumban. Cyprien Katsaris az Origónak is nyilatkozott.

• Budapest a második legkedvesebb városa, a magyar konyháért pedig megőrül.
• Katsaris szerint Liszt Ferenc volt az első szupersztár a világon.
• Ha rögtönöz, akkor kockáztat.
• Kipróbálta a Bogányi-zongorát, és el volt tőle ájulva.

Hogyhogy ennyire szereti Magyarországot?

Tizenegy éves koromban sokkot kaptam Cziffra György koncertjén, amikor Liszt Magyar fantáziáit játszotta. Ott dőlt el a sorsom, azóta Cziffra és Liszt az isteneim. Nem sokkal később, 1966-ban, 15 évesen ugyanabban a színházban, a Théâtre des Champs-Élysées-ben ugyanezt a darabot játszottam életem első koncertjén.

Mitől volt olyan különös Cziffra játéka?

Cziffráról az az általános vélemény, hogy mindenekelőtt a technikája érdekes, de ez tévedés. Fenomenális zenész volt, olyan érzékeny, hogy képes volt elsírni magát egy szép virágtól. Gyönyörűen frazeált. Ez különbözteti meg a többiektől, ez az expresszív virtuozitás.

Cziffra nem kért a klasszicizmus szabályaiból, hanem egyenesen felszámolta őket Fotó: Bielik István - Origo

A YouTube-nak hála ma már egyre többen megismerhetik. Egyszer meghívtak a Radio France Culture műsorába, és megkértek, vigyem magammal egyik kedvenc lemezemet. Egy Scarlatti-felvételre esett a választásom, de nem mondtam el a műsorvezetőknek, ki játszik. Leesett az álla a kifinomult játéktól, és amikor felfedtem a zongoristát, megdöbbent. Hiába, az előítéletek nagyon erősek tudnak lenni.

A bálványaim mellett a magyar népzenét is imádom, és Párizs után Budapest a második legkedvesebb városom, a magyar konyháért pedig megőrülök. Párizsban három magyar étterem is működik. Egyikbe se teszem be a lábam, nehogy csalódnom kelljen.

Ha most visszatekint arra az első sokkra, mit gondol, mi ragadta meg annyira?

A szabadság. Az, amit romantikának nevezünk, amely nem kért a klasszicizmus szabályaiból, hanem egyenesen felszámolta őket. Bach és Mozart is romantikus, csupa érzés, csupa szív. A korszakok amúgy is csak címkék. Liszt pedig az első szupersztár a világon. Gondolt már erre?

Bevallom, még nem.

A saját korában ő volt Michael Jackson vagy Madonna. Nemcsak az úgynevezett komolyzenében. Ráadásul még a politikusok előtt egységbe kovácsolta Európát. Szinte teljesen beutazta, és valamennyi nemzeti zene inspirálta. Készített átiratot a Marseillaise-ből, az angol himnuszból, mind a kilenc Beethoven-szimfóniából, Wagnerből, Berliozból, és még sorolhatnám.

Egy nagyon avantgárd zeneszerzőről, az első modernistáról beszélünk Fotó: Bielik István - Origo

Hatott rá a költészet, Lamartine, Victor Hugo, Goethe. Nagyon izgalmas, ahogy például a vallást megjelenítette a zenében. Egy nagyon avantgárd zeneszerzőről, az első modernistáról beszélünk, még jóval Szkrjabin előtt. Az emberek sok éven át voltak olyan hülyék, hogy csak a virtuózt látták benne. A zenéje rögtön a szívbe talál. És rettentően boldoggá tesz.

Van egy darabja, a Nuages gris, ami tulajdonképpen kérdéssel ér véget: honnan jövünk? Mit keresünk itt? Hová tartunk? Elképesztő személyiség volt.

Ha Cziffra annak idején Chopin-darabokat tűz műsorra, ön is másfelé kanyarodik?

Nagyon sok Chopint játszott, és tényleg nem tudom megmondani, hogy Liszt vagy Chopin a nagyobb. Mély és érzelmes zenét írt mindkettő. Chopin is zongoristaisten. Azt hiszem, teljesen egyenrangúak.

Nagy rögtönzők hírében álltak, ahogy ön is. Lehet az improvizációs készséget fejleszteni?

Csak azzal, ha sokat gyakoroljuk. A rögtönzést az ember vagy érzi, vagy nem. Ha jó ötletünk támad, azt megtarthatjuk. Hiba, hogy ma már csak a zongoristák és az orgonisták rögtönöznek.

Nem tudom megmondani, hogy Liszt vagy Chopin a nagyobb Fotó: Bielik István - Origo

Nemcsak zongoradarabokból használ fel motívumokat. Azoknak a zenéknek utánanéz?

Nem, mindig hallás után improvizálok, sosem láttam azoknak a daraboknak a kottáját.

Honnan tudja, mikor fejezze be?

Igazság szerint nem tudom. Kockáztatok. Ha az adott pillanatban nem vagyok ihletett állapotban, addig várok. Aztán jön egy új ötlet, de teljesen spontán az egész.

Négyévesen kezdett zongorázni. El tudta fogadni, hogy játék helyett állandóan gyakoroljon?

Amint elkezdtem zongorázni, az lett az abszolút prioritás az életemben. Igen, egy kicsit feladtam a gyerekkorom, de egyrészt a művésznek felelőssége van, és ha sikerül elfeledtetni a hétköznapi bajokat a közönséggel, az ahhoz hasonlít, mint amikor az orvos fájdalomcsillapító injekciót ad. Látom az emberek arcán koncert után, ha ez sikerült. Másrészt azért fogadtam el, mert én választottam, én akartam így. Senki nem kényszerített. Akinek nincs kedve a hangszerhez, annál ne erőltessék a szülők. De én nagyon akartam.

Miért a zongorát választotta?

A három évvel idősebb nővérem kapta a hangszert, máig emlékszem, ahogy meghozták. Elkezdett vonzani, kezdetben persze egy ujjal kopogtattam. Aztán volt egy csodaszép tanárom, magas, szőke, az első dolga az volt, hogy körberajzoltatta velem az ujjaim. Máig őrzöm azt a lapot. Utána tanulni kezdtünk, és földöntúli örömöt találtam benne.

Cyprien Katsaris Fotó: Bielik István - Origo

Büszkeség töltötte el a korai sikerektől?

Az én korai indulásom nem extrém eset, ez általános a zongoristáknál. Kérdezzük csak meg Kocsist, Ránkit, Bogányit. Mindenki rettentő fiatalon kezdi. Aki karriert csinál, annál nem szokatlan.

Mikor kezdett egész nap gyakorolni?

A konzervatóriumban. Egyszer egy koncert előtt San Franciscóban 15-16 órát ültem a hangszer mellett, de ezt nem lehet mindennap megcsinálni. A gyakorlás lényege a minősége, nem mennyisége. Ezt magamtól is, a tanáraimtól is tudom. Az energiának nincs vége, hála Istennek. Sosem fáradok el, ha zongorázom.

Fejben sem?

Sem fejben, sem kézben. Nincs jogosítványom, mégis százszor kimerítőbbnek érzem pusztán azt, ha valaki mellé beülök az autóba. Vagy ha valaki nonstop csacsog a fülembe.

Miért nem vezet?

Mert a sebesség szerelmese vagyok, és veszélyes lennék az utakon.

Milyennek találta Bogányi Gergely zongoráját?

Már az is lenyűgözött, amikor kipróbáltam, de még inkább, amikor a folyosóról hallgattam, ahogy Gergely játszik rajta. Fantasztikus.

Cyprien Katsaris kipróbálja a Bogányi-zongorát Fotó: Bielik István - Origo

Mi a legfontosabb, amiben különbözik egy klasszikus zongorától?

Nincs semmi keménység a hangjában. Ez részben a húrjainak köszönhető, de nem tudom pontosan, hogyan. Játszottam Haydnt, Rahmanyinovot, Lisztet, Debussyt, mindegyikkel működött. Nem is tudom megmondani, melyik korszakhoz illik a legjobban. Bogányi Bachot is játszott rajta, akkor pontosan úgy szólt, mint egy orgona. Minden oldalról jól teljesített. Micsoda eredeti gondolat, hogy az első Liszt-díjas művész ezt találja ki itt, Liszt hazájában.