Az Angliában született, de jó ideje Berlinben élő Gemma Ray az európai indie egyik legszuggesztívebb egyénisége. Mélyre hangolt gitárjával, hatvanasévek-beli retró cuccokban, számaiban "pop noirt", blues-rockot, folkot, csajpopot, baljós hangulatú filmzenéket ötvöz, mintha csak egy David Lynch-filmből lépett volna ki. Úgy hogy kb. bármelyik száma simán ráférne egy Tarantino-filmzenelemezre.
Az Independent Music Awards-nyertes énekesnő legutóbbi albumát tavaly jelentette meg. A Milk for Your Motors Gemma Ray talán egyik legjobb lemeze, a videóklippel megtámogatott nyitószám, a Wheel hideglelős vudu-bluesától kezdve nagyívű balladák és hangulatos retro-pop dalok során át.
Az ausztrál énekest, Ned Collette-et jóval több köti össze Gemma Rayjel annál, hogy ő is Berlinben él. Ugyanaz a dalszerzői érzékenység, retropop-indie-bluesrock attitűd, elegáns balladák jellemzik Collette-et is. Változatos zenéjében egyaránt találhatóan szívszaggató, Leonard Cohen-es balladák, és vidám, önironikus, indie diszkóval fűszerezett elektronikus darabok is.
Szellemes szövegek, Nick Cave-es bluesrock elszállások, de még visszhangos, Pink Floydos szintibűvölés - ez mind megfér Collette artpopjában. A hajón a legutóbbi, 2014-es lemezét mutatja be állandó zenekara, a Wirewalker társaságában.