Így ettem meg Parti Nagy Lajost

300. lapszámához érkezett a Galaktika, a szerkesztők kortárs magyar írókat csábítottak a sci-fi berkeibe. A családias lapbemutatón jártunk, ahol az irodalom mellett terítékre került némi sör, tepertőkrém és egy torta is. 

Istenem, ez annyira 20. század! - nyilallt belém a felismerés, ahogy az ajtók zárását jelző csengőszót meghallottam. Persze akkor már késő volt, így a mérsékelten futurisztikus 19-as villamoson zötykölődve végig azon tépelődtem, hogy - én hülye - nem az alkalomhoz illő járművet választottam.

Ha már se űrhajóm, se légdeszkám nincs, és még teleportálni se tudok, igazán vehettem volna a fáradtságot, hogy legalább a 4-es metróval közelítsem meg a Galaktika-buli helyszínét. Egy mai sci-fi író talán nem feküdne ki tőle, de némelyik állomása csillagkapura vagy űrbázisra emlékeztet, és azért csak elvezetgeti magát anélkül, hogy rászorulna holmi humanoid sofőrökre.

Generációk képzelőereje felett bábáskodott Forrás: Galaktika

Végül azzal nyugtattam meg magam, hogy ez a lapbemutató úgyis inkább a múltról, mint a jövőről szól, így egészen stílszerű választás a nosztalgikus villamos, feltéve, ha egyben marad, míg odaérek.

Ezen a szerelvényen talán még Kuczka Péter is zötyögött a 70-es évek elején, amikor megálmodta a Galaktikát.

Egy lapot, amely komplett generációk képzelőereje felett bábáskodott, és a szocializmus szűrt levegőjébe is képes volt becsempészni valamit a szabadság mámorából.

Szögesdrót választotta el

A Galaktika most elérkezett a 300. lapszámhoz, és jelenleg messze a legnagyobb - mintegy tízezres - példányszámban megjelenő irodalmi újság Magyarországon. Ez utóbbit már Burger Istvántól, a főszerkesztőtől tudom meg, aki 2004-ben élesztette újra a tíz évig tetszhalott lapot.

Burger István pillant a jövőbe Forrás: Galaktika

Combos magyar sci-fi irodalom híján a Galaktika leginkább fordításokat közöl. Az ünnepi számra azonban kortárs magyar írókat kértek fel fantáziájuk szabadon eresztésére. A beszervezési projekt fél évig tartott, de elég egy pillantást vetni a tartalomjegyzékre, hogy lássuk az eredményt: a névsor Parti Nagy Lajostól Dragomán Györgyig, Csányi Vilmostól Cserna-Szabó Andrásig ível.

Persze nem mindenki erőltette meg magát, az írók leginkább élvezetes ujjgyakorlatokkal és elmés szösszenetekkel bélelték ki a lapot. Igazán emlékezetes kevés akad köztük. De már ezt is jó látni egy olyan országban, ahol a szépirodalom elefántcsonttornyából sokáig szögesdrót mögé száműzték a populáris műfajokat.

Megengedőbb a rossz mondatokkal?

A demarkációs vonal az eltörlését szorgalmazta Dragomán is a családiasra sikerült lapszámbemutatón. Pár éve a gyakorlatban is bizonyította, hogy nincs értelme elválasztani a kettőt: ugyanaz a novellája jött le részletekben a Népszabadság szépirodalmi rovatában, ami a Galaktikában tőről metszett sci-fiként jelent meg. De a tavaly kiadott Máglya című regényét is sokan fantasyként olvassák, mert szerepel benne egy szellem, és sokat varázsolnak benne.

Dragomán György, Bárdos Deák Ágnes és a vállam Forrás: Galaktika

"Az egyetlen különbség, hogy a sci-fi talán kicsit megengedőbb a rossz mondatokkal" - mondta Dragomán, nem is sejtve, hogy ezzel vékony jégre sétált. A 80-as évek ellenkultúrájának kultikus énekesnője, a Kontroll Csoportos Bárdos Deák Ágnes a műfaj védelmére kelt: Vehemensen közbevágott, és gyerekkorának kedvenc sci-fi írói nevében kérte ki magának a vádaskodást. Már vártam, hogy mikor kapják elő a lézerkardokat.

A parázs kis közjátékból azonban mégsem lett nagy szócsata. A viharfelhő elillant, így sajnos nem tudtuk meg, hogy Dragomán mit gondol Bradbury, Asimov vagy Lem rossz mondatairól. Csalódottságomat gyorsan egy tepertőkrémes szendvicsbe fojtottam, amit a cseh sör mellé kínáltak a szervezők. "Imádom a sci-fit, de ezekhez az ízekhez talán még Krúdy tolla is kevés lenne" - jutott eszembe, de a mellettem ülő Bárdos Deákra pillantottam, és inkább megtartottam magamnak a gondolatot.

Talán még Krúdy tolla is kevés lenne Forrás: Galaktika

Bízzunk benne

A legviccesebb anekdota Ménes Attiláé volt, akinek készülő regényéből került be egy részlet az ünnepi lapszámba. Nagy pillanat volt számára a Galaktikában viszontlátni a nevét, hisz már 16 évesen is küldött be sci-fi novellát a lapnak. Választ is kapott a főszerkesztőtől, de nem volt benne sok köszönet.

Kuczka Péter egysoros levelével tanítani lehetne, hogy tántorítsunk el valakit bíztatással az írástól:

"Bízzunk benne, hogy tehetsége egyszer még kialakulhat"

- írta a szárnyait bontogató kamasznak. Kész csoda, hogy Ménes havi zsebpénzének nagy részét továbbra is a Galaktikára költötte. Bár a mostani megjelenés visszamenőleg is igazolja a makacs kitartást.

Esterházy is ott volt, torta képében Forrás: Galaktika

"Esterházy is itt van közöttünk, igaz, csak egy torta képében" - zsibbasztotta kicsit a jelenlévők agyát a főszerkesztő. Először nem is akartam enni a címlapot mintázó édességből, úgy gondoltam, hogy a tepertőkrémes szendviccsel megoldottam a napi kalóriabevitelt.

De mikor megláttam az előttem heverő szeletet, tudtam, hogy nincs választásom. "Ki vagyok én, hogy visszautasítsam a tányéromon heverő Parti Nagy Lajost?" - gondoltam, és határozott mozdulattal nyúltam a villa után.