A teljesítmény megvéd a politikai intrikáktól

Máté Gábor színész, a Katona színház igazgatója ad interjút 2015. március 16-án

A legendás kaposvári színházban szocializálódott, a gondolkodtató színházat szereti, ami egyúttal szórakoztat is, és ahová akkor is betérnek a nézők, ha nem az esti nagyelőadásra vettek jegyet. A budapesti Katona József Színház igazgatójával, Máté Gábor Kossuth-díjas színésszel, rendezővel beszélgettünk. 

• Máté Gábor az olyan színházat szereti, amely tükröt tart a társadalom elé.
• A diploma megszerzése után a nagyhírű kaposvári színházban kezdte pályáját, 1987-től a budapesti Katona József Színház tagja.
• Goethe Faustjának főszerepét próbálja a Katona József Színházban, Schilling Árpád rendezésében.
• Fontosnak tartja, hogy a színház gyorsan reagáljon az aktuális társadalmi eseményekre, és színművekkel harcol a múlttal való szembenézésért.

Megvolt a mai Faust-próba?

Igen, bár ma csak szöveget mondtunk, mert elkezdték építeni a díszletet a színpadon. Két egymásba kapcsolódó Faust-előadásról van szó, és a Faust II. díszlete igen bonyolult, míg a Faust I-é rém egyszerű.

A darab premierje, amelyben ön játssza Faustot, április 25-26-án lesz, három nappal a 60. születésnapja előtt. Schilling Árpád rendezi a rendhagyó, két teljes értékű előadásból álló darabot, egy középkorú tanárember, majd egy öregedő értelmiségi történetét. Kulka János alakítja Mephistophelest. Hogy sikerült így összehozni a születésnap és a premier dátumát?

Ez a véletlen műve, Schilling Árpád egyszerűen ekkor ért rá. Hosszabb a próbaidőszak, mint máskor, mert valójában két darabot próbálunk. Nekem ez különösen nehéz időszak, mert ilyenkor kell összeraknom a jövő évad programját, és feszítettebb az idegrendszerem. Nem lehet mit csinálni, ez ilyen helyzet.

A színház reflektál valamilyen értelemben a társadalmi folyamatokra, valamilyen tükröt tart Fotó: Szabó Gábor - Origo

Elég rendhagyó dolog, hogy egy darabra két estét kell szánnia a nézőnek. Mindegy, hogy melyiket nézzük meg először?

Nem, fontos a sorrend. Általában egymás után következő napokon játsszuk majd a darabot, de lesz olyan is, hogy a kettő között három nap szünet lesz, mert feltételeztük, hogy nem mindenki tud két egymást követő este bejönni hozzánk.

Sok szakmabeli azt jósolja, hogy ez lesz az évad legütősebb előadása a Katonában.

Úgy látom, hogy világos és egyszerű előadás lesz. Nincsenek benne aktuálpolitikai utalások, a színház mint metafora erősen működteti a produkciót. Ilyenformán elüt az eddigi Faust-értelmezésektől. De a két rész különbözik egymástól. A Faust II. sokkal bonyolultabb, Goethe élete végéig írta, és ebben már minden benne van, amit az életről gondolt.

Hogy kerül Schilling Árpád, a független színházcsináló a Katonába? Ez talán előrevetíti a függetlenek lassú sorvadását?

Nem, hiszen Schilling többször dolgozott már nálunk. Az indulása erősen kötődik a Katonához, azután önálló utakat keresett. Amikor négy évvel ezelőtt megkaptam az igazgatói posztot, rögtön megkerestem, de akkor úgy tűnt, hogy nem dolgozik professzionális körülmények között Magyarországon, csak operákat rendez külföldön, és az aktuális társadalmi kérdések foglalkoztatják. Abban maradtunk, hogy ha eszébe jut valami, ami a Katonában lenne izgalmas, akkor jelentkezik. Így is történt. Másfél éve írt nekem, hogy szívesen megcsinálná a Faustot Kulkával és velem.

A színpadon az ember az igazságot keresi Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mit jelent magának a színház, mi a szerepe a mai magyar valóságban?

Nehéz ezt megfogalmazni. Én a diploma megszerzése után 1980 és 1987 között a kaposvári színházban, hogy úgy mondjam, szocializálódtam. Ez akkoriban gyökeresen más esztétikán alapuló színház volt, mint a többi. Ebből fakadóan én a gondolkodtató színházat szeretem.

A színház reflektál valamilyen értelemben a társadalmi folyamatokra, valamilyen tükröt tart, és ebben a szórakoztatás is érintve van, mert az embereket szórakoztatni is kell meg gondolkodtatni is egyszerre. Azt nem szeretem, ha a színház azt tűzi ki célul, hogy csak szórakoztat.

Az agitatív színházat sem szeretem, mert az meg törvényszerűen leegyszerűsíti a dolgokat. A színpadon az ember az igazságot keresi. Az igazság pedig több oldalú, bonyolult dolog. Irritál minden, ami didaktikus.

Valamelyest fiatalodott a színház közönsége Fotó: Szabó Gábor - Origo

2011-ben, amikor átvette a Katona József Színház igazgatását, azt ígérte, hogy új közönséget hoz be, megszólítja a fiatalokat. Sikerült?

Csak részben, de ezen az úton haladunk. Ha esténként végignézek a nézőtéren, nem állíthatom, hogy ott csak fiatalok ülnek, de valamelyest fiatalodott a színház közönsége.

Sokat változtattak a kommunikáción, megújult a dizájn, új tereket alakítottak ki, mint a K:antin, ifjúsági programok futnak, amolyan színháznéző-nevelde működik, kultúrpolitikai vitaműsorok vannak és kisgyerekeknek diavetítések.

Főleg azt szerettem volna, ha mozgékonyabbnak látszik a színház. Hogy mindig történjen valami, és ez a nézőt arra késztesse, hogy sokszor betérjen hozzánk, hogy ezt is megnézze, azt is meghallgassa. Zsámbéki Gábor igazgatása alatt is sok minden történt a Katonában, de nem bombáztuk a nézőket ennyi oldalról.

Ősztől érintőképernyős jegyautomatát is működtetnek, elsőként az országban. Bevált?

Igen, különösen a fiatalok kedvelik. Az idősebbek azt szeretik, ha jegyvásárlásnál beszélgetnek velük, elmagyarázzák nekik, honnan látnak, hallanak a legjobban a nézőtéren. Az automata mindent leegyszerűsít, főleg a pénztár előtti sorállást váltja ki.

Azt szeretné, hogy szabadabban gondolkodjon a néző Fotó: Szabó Gábor - Origo

Darabot mutattak be Cigányok címmel, az Illaberek a magyarok kivándorlásáról szól, a Rükverc a hajléktalanokról, az Anamnézis (kórelőzmény) a magyar egészségügyről. Ennyire fontosnak tartják, hogy aktuális társadalmi kérdésekre reagáljanak?

Engem inkább színházi szempontok mozgatnak. Ma már sok mindent nevezünk színháznak. A dramaturgia sokkal szabadabb, mint 20-30 éve. A nézőket szoktatni kell ahhoz, hogy nemcsak az a színház, amikor az ember beül, az első felvonásban nagy nehezen kiderül, hogy kik a szereplők, miféle események várhatók, aztán jön a második felvonás, amikor bekövetkeznek azok az események, amire számítottunk, aztán a harmadik felvonásban megoldódnak a dolgok.

Természetesen ez nagyon kedvelt dramaturgia, de ennél ma már sokkal sokszínűbb a színház. Azt szeretném, hogy szabadabban gondolkodjon a néző, és úgy látom, a közönség egyre rugalmasabb.

Hol vannak a kortárs magyar szerzők? Maga arról nevezetes, hogy vonzódik a kortárs és a kortárs magyar drámához.

Vannak szerzők. A Cigányok egyik részét Grecsó Krisztiánnal írattam, Kerékgyártó Istvánnal is jó a kapcsolatom, a Rükverc című regényéből Radnai Annamária dramaturg írt színpadi forgatókönyvet. Úgy éreztem, olyan gyorsan kell cselekedni, hogy nincs idő az íróval való aprólékos egyeztetésre. Az Illaberek című darabot is a társulattal készítettük, ott is a dramaturg, Török Tamara dolgozott sokat.

Nagyon kedvelem, és nagyra tartom a kortárs irodalmat Fotó: Szabó Gábor - Origo

A Vörösben pedig Brestyánszki B. Rozáliával, a szabadkai színház dramaturgjával írtuk meg a forgatókönyvet, mert én szerettem volna meghatározni a mű gondolatiságát. Ezzel együtt nagyon kedvelem, és nagyra tartom a kortárs irodalmat, és amíg dolgozni fogok, várható, hogy lesz magyar kortárs drámabemutató. A jövő szezonra is készülünk eggyel. Az is foglalkoztat, hogy bizonyos írókat bevonjak a színház munkájába.

Varsóban rendezte Spiró Az imposztor című darabját a Teatr Dramatycznyben (Drámai Színház), január 10-én volt a bemutató. A darab főhősét, Boguslawskit a lengyel színjátszás atyjának tartják. Hogy vezette a próbákat Varsóban?

Az alatt az idő alatt itthon keveset játszottam, és ha kellett, az előadás miatt hazarepültem. Nagyon izgatott a lehetőség, hogy kint dolgozhatok, a lengyel színházművészet nagyon vonzó számomra. Ilyenkor az ember megméri magát.

A varsói előadás állítólag nagy siker volt.

Nem tudom, mert a bemutató után nem voltam ott egyetlen előadáson sem. A varsói színészekkel folytatott munka összességében pozitív volt, és szó van róla, hogy még feltűnök abban a színházban.

Még mindig úgy gondolja, hogy a Katona szakmai teljesítménye megvédi a színházat a politikai intrikáktól?

Ha nem tűnik naivitásnak, akkor ez elvárható, igen. Igazgatói szerződésem 2016 januárjában lejár, még nincsenek kétségeim, hogy a teljesítményünk megvéd bennünket. Ha másként alakulna, annak lesznek majd jelei. Arra is gondolok, nem árt, ha tudják, tervezem, hogy a színház így működjön tovább. Annyira nem foglalkoztat az ügy, nem félek.

A színház is fiatalon tart, mert ha a társulat fiatal, akkor az igazgató sem lehet nagyon öreg Fotó: Szabó Gábor - Origo

1993 óta tanít a színművészetin. Tavaly, az egyetem fennállásának 150. évfordulójára kiadták Első lépések című könyvét, amelyet első osztályfőnöksége munkatapasztalatairól írt.

Nem igazán könyvnek készült, a DLA (doktori) fokozat megszerzéséhez írt szakdolgozatom volt ez, amelyet aztán az egyetem megjelentett a Balassi Kiadónál.

A fiatalok tartják karban, mozgósítják energiáit?

Persze, meg a színház is fiatalon tart, mert ha a társulat fiatal, akkor az igazgató sem lehet nagyon öreg. A színművészetire ötévenként jönnek a fiatalok, már a beszédjük, a szóhasználatuk is más és más, a tanárnak lépést kell tartania, mert az nem lehet, hogy csak teljesen kukán üljön köztük, és ne értse, hogy mit és miről beszélnek.

Energiáiból arra is futotta, hogy akadémiai székfoglalót tartson 2013-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián Major Tamás mániáiról. Az 1982-es Mirandolina (Goldoni) című előadás kapcsán elemezte Major színészi eszköztárát. Major-tanítvány volt a főiskolán?

Igen, két évig tanított. Rendkívül sok mindenben hatott rám, például a humora, a kézjátékai, a hangsúlyai. Karizmatikus figura volt, a legjobb korszakát fogtam ki. Szerette a valóságtól kissé elrugaszkodott színjátszást. Kíváncsi volt a világszínházra, messze meghaladta a korát.

Anyám a Madách Színházban volt jegyszedő, inkább általa kerültem közel a színházhoz Fotó: Szabó Gábor - Origo

Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekhez. Milyen gyerekkora volt? A család ösztönözte, hogy a színi pályát válassza?

Lágymányoson nőttem fel. Apám színházi ember volt, de hamar elhagyta a családot, ezért megfoghatatlan valami volt számomra a foglalkozása is. Tudtam, hogy színházrendező, de kisgyerekként nem tudtam pontosan, hogy az micsoda. Anyám a Madách Színházban volt jegyszedő, inkább általa kerültem közel a színházhoz. Valami húzott befelé. Tizenegy éves koromtól gyakran jártam színházba, ez nagyon meghatározó volt.

Sok a dolga, a munkája feszültséggel jár. Ezt hogy vezeti le?

Ha tudok, elmegyek konditerembe, de most, hogy a Faust szövegét tanulom, erre sincs időm. Hallgatok zenét, főként a dzsesszt szeretem, és kikapcsol egy-egy sportműsor is. Meg kell vallanom, hogy számomra az evés a leggyorsabb feszültségoldó. Amikor ideges vagyok, eszem. Úgyhogy a súlyingadozásom az idegállapotomtól függ. Úgy vagyok vele, hogy néha történjen valami jó az emberrel. (nevet)