A francia hangszerkészítő, Jean-Baptise Vuillaume 1850 körül fejlesztette ki a teljesen egyedülálló hangszert, ami lényegében a nagybőgő még nagyobb változata. Három húr van rajta, amelyek közül a legmélyebb egy szubkontra C hang. Ez körülbelül 16 Hz-es frekvenciát jelent, ami gyakorlatilag az emberi hallástartomány alsó határa.
Vuillaume összesen három példányt készített az oktobasszusból, az egyik az arizonai hangszermúzeumban látható.
A hangszert kevés zeneszerző használta műveiben, például Berlioz kísérletezett vele.
Az alábbi videón a múzeum kurátora mutatja be, hogyan kell játszani a gigantikus hangszeren, aminek hangja tényleg iszonyatosan mély. A húrok vastagsága és az alacsony frekvencia miatt a hangok rezgő hullámzása szabad szemmel is látható a húrokon.
Személyes, kevéssé szakértői tapasztalatunk szerint a legmélyebb húr megszólaltatása a mai horrorfilmek túlnyomó többségénél nagyobb ijedelmet vált ki.