Az együttes 1965 május elején a londoni Twickenham stúdióban dolgozott a Help! című második filmjén. A filmezés szünetében felbukkant a menedzserük, Brian Epstein, és izgatottan beterelte őket az öltözőbe. "Érdekes híreim vannak. A királynő ki szeretne tüntetni titeket a Birodalom Rendjének keresztjével." Lennonék azonban nem tudták, hogy miről van szó, így csak faarccal hallgatták. Végül nem volt kifogásuk ellene, Ringo Starr úgy fogalmazott, hogy
mindannyian örültek, hogy találkoznak a királynővel, aki ad nekik valami jelvényt.
1965 június tizenkettedikén jelentették be hivatalosan, hogy lovaggá ütik a Beatles tagjait, ami nem volt minden botránytól mentes, hiszen a a tagok közül néhányan korábban éppen arról beszéltek nyilvánosan, hogyan változtatta meg életüket az LSD. A drogot állítólag úgy ismerték meg, hogy egyszer az italukba keverték. Az együttest Harold Wilson, miniszterelnök jelölte a kitüntetésre sokak szerint azért, hogy ezzel váljon szerethetőbbé a brit fiatalok körében. A hivatalos ceremóniát pedig október 26-án tartották a Buckingham Palotában.
Brian Epstein, a zenekar menedzsere megkérte Paul McCartney-t, hogy egy nappal korábban térjen haza későbbi menyasszonyával, Jane Asherrel Portugáliából, hogy mind a négyen jelen lehessenek a lovaggá ütésnél.
A Palotához John Lennon Rolls Royce-ával érkeztek.
Akkor már legalább két éve tombolt a Beatlemánia, úgyhogy rajongók ezrei várták őket, akiket a rendőrök próbáltak visszatartani. Sokan a villanypóznákra és a keritésekre is felmásztak, hogy jobban lássák, amikor megérkeznek. Egy-két felvételen látható még itt is:
A ceremóniát délelőtt 11-kor tartották a nagy trónteremben, rajtuk kívül aznap még több mint 150 embert tüntettek ki valamivel. Előtte elmagyarázták nekik, hogy soha ne fordítsanak hátat a királynőnek, és soha ne szólaljanak meg, ha csak a királynő nem kérdezi őket.
McCartney később úgy emlékezett vissza, hogy II. Erzsébet kedves volt velük, bár egy kicsit anyáskodó is, mert ők csak négy liverpooli suhanc voltak, ő pedig már valamivel idősebb. Ringo Starr pedig azt mondta, hogy a királynő érezhetően mindent megtett, hogy senki ne idegeskedjen.
John Lennon később azt híresztelte, hogy mindannyian beszívtak a Palota vécéjében, mielőtt átvették volna a kitüntetésüket.
"Szerettünk volna egy jót röhögni, amikor kitüntetnek, ám ez önmagában nem valami vicces. Mi azonban mégis úgy röhögtünk, mint az idióták, mert idegességünkben elszívtunk egy cigit előtte. Alig értettük, miről beszél nekünk a királynő. Mindenesetre sokkal kedvesebb, mint ahogy a fotókon kinéz" - nyilatkozta Lennon. George Harrison úgy finomította valami később a történetet, hogy idegességükben valóban elszívtak egy cigit, de abban egyáltalán nem volt fű.
Mellette és ellene
Abban később is mindannyian egyetértettek, hogy már-már mesébe illő volt a lovaggá ütésük. "Habár mi egyáltalán nem hiszünk a királyi családban, nem tudtunk nem lenyűgözve nézelődni, amikor beléptünk a Palotába, és amikor ott álltunk a királynő előtt. Olyan volt mint egy álom, komolyan, csodás. Az emberek zenéltek körülöttünk, én pedig a plafont bámultam. Nem egy szakadt plafon volt. Történelmi pillanatnak éreztük. Olyan volt, mintha egy múzeumban lettünk volna" - idézte fel a lovaggá ütés perceit John Lennon.
Akkor bármennyire is el volt ragadtatva a Beatles énekes-gitárosa, 1969 november 25-én a sofőrjével visszaküldte a kitüntetését. Egy kézzel írt levelet is csatolt mellé, amit királynőnek, a miniszterelnöknek és a kancellária titkárának címzett. "Azért küldöm vissza a kitüntetésemet, hogy tiltakozzam az ellen, hogy Nagy-Britannia beszállt a nigériai polgárháborúba, hogy támogatjuk Amerikát a vietnami harcokban, és mert a Cold Turkey lecsúszott a slágerlistákról” - írta.
Az esetet természetesen felkapta a média is, Lennon több interjút is adott a témában. Elmondta például, hogy már évek óta tervezgette a dolgot, mert egyáltalán nem tetszett neki az ország külpolitikája. Állítása szerint tettét nem beszélte meg zenésztársaival, a kitüntetést pedig eleve csak azért fogadta el, mert Brian Epstein, a már említette menedzser erősködött, hogy vegye át. A Beatles ekkor viszont már túl volt a csúcsponton, 66'-ban adtak utoljára nagykoncertet, a legendás Epstein pedig 67'-ben elhunyt.
Út az örökkévalóságba
A Beatles története az 1950-es évek második felében indult. Az együttest John Lennon alapította, McCartney 1957-ben találkozott Lennonnal és rögtön be is állt a zenekarba ritmusgitárosként. George Harrisont McCartney hívta el az egyik meghallgatásra, de Lennon túl fiatalnak találta, és csak egy hónappal később bólintott rá, hogy bevegyék az együttesbe. Ringo Starr 1962-ben került be, miután Pete Bestet a producerük, George Martin kirúgta, mert nem tartotta elég jónak.
Az együttes 1960-ban átköltözött Hamburgba, mert ott jobban tudtak keresni. Brian Epstein viszont Angliában figyelt fel rájuk 61’ végén, az azóta legendássá vált liverpooli Cavern Clubban. Ő találta ki nekik a gombafrizurát,és hogy öltönyben lépjenek fel. Eredetileg ugyanis bőrdzsekiben nyomták, ahogy Stuart Sutcliffe, a zenekar 1962-ben, fiatalon elhunyt alapító basszusgitárosa megálmodta. A nevet is ő találta még ki Lennonnal utalva Buddy Holly The Crickets nevű zenekarára.
"Rengetegen felfigyeltek a Beatles zsenialitására és egyediségére, de egyedül Brian Epstein hitt bennük. Ahogy meglátta őket, tudta, hogy együtt elérhetnek a világ csúcsára. Az ő agilitása, hite és üzleti érzéke is kellett ahhoz, hogy a Beatlesből az legyen, ami lett" - magyarázta a Quartnak Hoffmann György, a Blackbirds nevű emlékzenekar dobosa, aki egyébként Beatles-kutató és műgyűjtő is. Epstein elmondása szerint, mint említette, őt is tagok kisugárzása fogta meg, a légkör, ami körülvette őket. Előtte még ő sem tapasztalt ilyet.
Amerika villámgyors meghódítása
A Beatles aztán egy év alatt meghódította Nagy-Britanniát, kitört a Beatlemánia, őket látva és hallva mindenki hisztérikusan sikongatott.
1963 végén 64' elején Epstein már elérkezettnek látta az időt ahhoz is, hogy az együttes bevegye az Egyesült Államokat.
Az ország nem volt a legjobb passzban, 63' novemberében meggyilkolták John F. Kennedy elnököt, a zenében pedig hatalmas űr tátongott, miután 59'-ben Buddy Holly gépe lezuhant, Elvis Hollywooddal volt elfoglalva, ha nem háborúba ment, Little Richard csak gospeleket énekelt, Jerry Lee Lewis és Chuck Berry pedig a magánéleti balhéik miatt tiltólistán volt.
Eleinte fölényeskedve fogadták Amerikában a Beatlest, az újságok csúnyán elverték őket, a Capitol Records pedig nem akarta kiadni a lemezeiket, mert az igazgató szerint amatőr zenét játszanak, ami kevés az amerikai ízlésnek. Amikor viszont 1964. február hetedikén megérkezett a Beatles az Államokba az első turnéjára, már javában tombolt kint is az őrület. Több ezren fogadták őket, a beszámolók szerint fürtökben lógtak az emberek a terminál tetejéről, két nappal később pedig 73 milliós nézettséget hoztak az Ed Sullivan Shownak, ami máig az egyik legnagyobb nézettség, ha nem számítjuk a sporteseményeket.
Az Ed Sullivan Show-s fellépést tartják a Beatlemánia egyik csúcspontjának, a másiknak pedig, amikor 1965. augusztus 15-én felléptek a Shea Stadiumban. Előttük zenekar nem nagyon koncertezett még stadionban, úgyhogy
a Beatles teremtette meg a stadionrock fogalmát is.
Több mint 55 ezren látták őket akkor. Egy évvel később, 66' augusztus 29-én pedig már vissza is vonultak a koncertezéstől, mert a rajongók sikongatása lehetetlenné tette a zenélést.
Utoljára San Franciscóban adtak nagykoncertet, a Candlestick Parkban léptek fel 25 ezer ember előtt.
Eltűnni viszont már soha sem fognak.
Kitörölhetetlen az együttes
"Annyira beleépült a világ zenéjének DNS-ébe, hogy mindenhol őket hallod" - mondja Tövisházi Ambrus, az Amorf Ördögök és a Erik Sumo Band dalszerzője, aki ezt úgy is elismeri, hogy annyira nem rajong az együttesért. "Ha valami nagyon hasonlít a Beatlesre, akkor olyan lesz mint a vattacukor. A Beatles olyan mint egy csecse kis ládika, amiben gyönyörködni annyira már nem tudok, de tele van olyan kacattal, amiket fel tudok használni a saját dalaink felöltöztetésére." Főleg az avantgárd lemezeiken akadnak dolgok, amiket minden zenésznek érdemes használnia.
Az Eleanor Rigby vonós hangszerelése annyira elegáns, hogy abból csak tanulni lehet.
A Quartnak korábban Deep Purple rajongónak vallotta magát Galla Miklós, de mint kiderült, a Beatlest is tizenéves kora óta szereti. "Talán a Please Mr Postman című dal jelentette az áttörést, amelyben lenyűgözött John Lennon szenvedélyes éneke. Sikerük titka, a nyilvánvaló dolgokon túl, hogy mindenki úgy érezheti, neki külön, személyes viszonya van a Beatlesszel. Van egy olyan speciális üzenete a zenekarnak, amit csak ő ért igazán. Ugyanolyan klasszikusok mint Beethoven, Mozart, Leonardo da Vinci vagy a Monty Python." Annak pedig, mint fogalmazott, szimbolikus jelentése van, hogy George Harrison hozzájárult a Brian élete elkészítéséhez.
A legnagyobb hatású zenekar összefonódott a legnagyobb hatású humorcsoporttal.
Szabó Benedek ugyan nagyon ritkán hallgat már Beatlest, mégis azt mondja, ők a zenekar archetípusa. "Ha szigorúan a zenei hatásokat nézzük, voltak olyan zenekarok, amik ma egyértelműbben köszönnek vissza a zenében, viszont a Beatles jelentőségéhez alig mérhető valaki. A huszadik századi popzenei modell alapjait ők és Elvis rakták le. Ha emlékszel, milyen volt, amikor először kezdtél komolyan zenét hallgatni, milyen hatással volt rád egy-egy lemez vagy zenekar, akkor képzeld el, hogy milyen lehetett annak idején, amikor sokkal kevesebben zenéltek, az emberekhez jóval szűkebb csatornákon jutottak el az új dolgok. Persze, hogy megőrültek értük."
A Biebers élén folyamatosan teltházak előtt játszó Puskás Peti 3 évvel ezelőtt mélyedt el a Beatles zenéjében, Miklós Tibor Mágikus utazás című darabja miatt. "Előtte is ismertem őket, tudtam, milyen hatással vannak a zenére, de a dalok értelmezésével csak akkor kezdtem foglalkozni. Ha volt jelenetem az előadásban, ha nem, hallgattam a dalokat. Az első Biebers-számainknál aztán mindig arra törekedtünk, hogy legyen benne egy Beatles dalszövegrészlet." Szerinte sem fognak már soha kikopni a köztudatból.
Én egyébként led zeppelines voltam. Ha előbb találkozom a Beatles zenéjével, rengeteg magas vinnyogást megúszhattam volna.
"Mindig vannak visszatérő időszakok a popzenében, amikor menő dolog fikázni a Beatlest, de kikopni biztos nem fognak" - mondja már Szarvas Árpád, az EZ Basic frontembere, aki sokat producerkedik is. A siker titka pedig szerinte: "John, Paul és George zenei képzelőereje, valamint egy páratlan producer, George Martin." Mint említette, az apja, amikor ő még kicsi volt, mindig a She's a Womant próbálta eljátszani gitáron, de az elején megakadt egy akkordnál, és újrakezdte. "Ez valahogy beragadhatott neki, mert azóta ahányszor gitárt vesz a kezébe, mindig ez az első szám, amit elkezd játszani. Ha épp nálunk van, és látjuk, hogy nyúl a gitárért, mindenki menekül a szobából."
Soha véget nem érő történet
Ahogy Hoffmann György is megjegyezte, a hatvanas évek végére időszerűvé vált a Beatles szétválása. "Epstein váratlan és tragikus halálát (valószínűleg gyógyszer-túladagolás végzett vele, 32 éves volt) követően egyedül maradtak és rögtön mutatkozni kezdtek a szétválás jelei. Mindannyian másban találták meg az örömüket.
George elmélyült a vallásban, Johnt Yoko Ono és a politikai szerepvállalások kötötték le. Paul ugyan mindig kitalált valamit, hogy életben tartsa az együttest, de az Abbey Road felvételei után már nem segített semmi. Így a Beatles a hatvanas évekkel együtt elbúcsúzni látszott. Azóta viszont többször is virágkorát élte: egyszer a 70-es évek vége felé, aztán a 90-es évek elején, ami az Antológia elkészítésében teljesedett ki."