„Az erotikus műalkotások egyben szakrálisak is”
– írta az aktfestészetet forradalmasító Schiele, aki rövid pályafutása során sokat szenvedett kora prűd közvéleményétől. Még börtönben is ült kihívó festményei miatt, aktképeinek egy részét pedig megsemmisítették.
Schiele másik központi témája a halál volt, ami részben annak is köszönhető, hogy 15 évesen vesztette el apját, akihez nagyon közel állt. A családi tragédiát tetézte a korszak, amelyben szertefoszlottak a nagy remények, eluralkodott a pesszimizmus, Schiele festészete így különös lenyomata kamaszkori gyötrelmeinek, identitáskeresésének, a másik nemhez fűződő viszonyának.
Apja halála után nagybátyja gyámsága alá került, aki csalódottan vette tudomásul Egon érdektelenségét az akadémiai tárgyak iránt, de felismerte festői zsenialitását. Az ő támogatásával lehetett alig tizenhét évesen a bécsi akadémia hallgatója, ahol a hagyományos, szigorú oktatás keretében az antik művészetet, a klasszikus beállítású modelleket kellett tanulmányoznia és festenie.
Mindez nem sok hatással volt rá, annál nagyobb benyomást tett rá a szecesszió, különösen Gustav Klimt stílusa. Tizenkilenc évesen már olyan nagyságokkal együtt állított ki a nemzetközi képzőművészeti szemlén, mint Paul Gauguin, Henri Matisse, Vincent van Gogh, Edvard Munch és Oskar Kokoschka.
Schiele ábrázolásmódja mindinkább elszakadt Klimt tiszta vonalharmóniájától,
csak természet után rajzolt, igazából kontúrrajzokat készített, melyeket a színnel tett plasztikusabbá. Az akadémikus látásmóddal ellentétben olyan látószögeket és nézeteket talált, amelyek az alakokat kompozícióbeli helyzetük tekintetében kifacsartnak, görcsösnek és deformáltnak láttatják, s legfőképp a mimika és a gesztusok érdekelték.
A festő 1910-ben néhány hetet Krumauban, édesanyja csehországi szülővárosában töltött, de az ottani közösség botrányosnak tartotta a művész és barátai, modell-szerelme, Wally Neuzil viselkedését, ezért
kénytelenek voltak elhagyni a várost.
Ezután a Bécstől nem messze fekvő Neulengbachban dolgozott, itteni modelljei gyakran fiatal nők vagy lányok voltak, akik hosszú szoknyájukat felrántva tették láthatóvá meztelen testüket. A Schiele műtermébe belépő helyi rendőr egy ilyen képét látva azonnal feljelentette, s a festőnek 24 napot börtönben kellett töltenie.
A közerkölcs megsértése és kiskorú megrontása miatt ellene emelt vádat végül ejtették, de aktképeit megsemmisítették.
Schiele száznál is több önarcképet készített - a művészettörténetben senki sem festette meg ennyiszer önmagát -, ezek közül sok önakt. A mindössze 28 évet megélt festő több mint 2800 alkotást hozott létre, de csak 1918-ban vette meg első alkotását múzeum.
1918 októberében hathónapos terhes felesége spanyolnáthában meghalt, három nappal később pedig maga Schiele is követte őt. Utolsó ceruzarajza a haldokló asszonyt ábrázolja. Utolsó jelentős festménye, a Családi portré pedig egy számára soha meg nem adatott harmonikus családot ábrázol, de az alakok arckifejezése baljóslatú.
Schiele néhány hónappal halála előtt mauzóleumot tervezett magának, egyfajta templom-múzeumot művészetének.
Alles ist Leben Tot, azaz "minden élő halott"
- írta egyik versében, nem is sejtve, hogy ez a soha meg nem épülő múzeum lesz keserű gondolatának legszemléletesebb példája. Schiele és felesége Bécsben nyugszanak, sírjukra 1928-ban Ferenczy Béni készített emlékművet.