Erre tanít minket Fischer Iván a Hősök terén

Valahányszor Fischer Iván megjelenik a Fesztiválzenekarral a Hősök terén, annak különös jelentése van. A világ legjobbjai között számon tartott zenekar Mendelssohn Szentivánéji álomhoz írt kísérőzenéjét játssza, melyre az ország különböző pontjairól érkezett, kétszázötven hátrányos helyzetű fiatal táncol majd együtt.

• Ha Fischer Iván megjelenik a Hősök terén, annak társadalmi üzenete van.
• Hátrányos helyzetű roma, nem roma gyerekek fognak együtt táncolni.
• Legyen az az üzenet, hogy a tündérek kihozzák belőlünk a jót.
• Az a fontos, hogy a toleranciáról, egymás elfogadásáról szóljon az esemény.

Honnan jött a TérTáncKoncert ötlete és mi a fő üzenete?

Már évek óta egyre többen kérdezik, mikor lesz újra koncertünk a Hősök terén. Nekem személy szerint is hiányzott, mert ezek különleges emlékek. Leginkább azok, amik valamilyen szempontból társadalmi töltetű hangversenyek voltak. Felejthetetlen volt az a Beethoven kilencedik szimfónia 1993-ban, amikor szerb, horvát és bosnyák kórusok énekeltek együtt, miközben odahaza lőtték egymást.

A tündérek hozzák ki a jót az emberből Fotó: Origo

Vagy a 2001-es „Cigányokkal együtt” koncert, amikor beültek közénk a cigányzenészek. Most eldöntöttük, hogy öt év kihagyás után újra ott leszünk a Hősök terén. Idén a koncert arról szól, hogy vidéki gyerekek - közöttük sok hátrányos környezetből származó, romák és nem romák, tehát sokfélék - együtt táncolnak, mi pedig ehhez a legtündéribb zenét játsszuk, a Szentivánéji álmot, amit Mendelssohn Shakespeare színdarabjához komponált.

Legyen az az üzenet, hogy a tündérek kihozzák az emberekből a jót.

Elég volt egy ilyen felszólítás, és özönlöttek a gyerekek az ország minden pontjából? A történet gyakorlati oldala érdekelne, kik jelentkeztek, miért, hogyan, az ország melyik részeiből? Mennyi volt benne a szülői presszió, ha volt?

A Fesztiválzenekar munkatársaival úgy beszéltük meg, hogy vidéki iskolákat keresünk meg, a kiválasztást alaposan mérlegelve, hogy sokféle gyerek találkozzon itt egymással. Az iskolák, gondolom, megbeszélték a szülőkkel, arról nincs információm, hogy ez könnyen ment-e vagy nehezen. Hozzám mindössze az a hír jutott el, hogy az iskolák lelkesen együttműködnek velünk.

Voltak-e komolyabb nehézségek a szervezés gyakorlati lebonyolításában?

Nem tudok ilyesmiről. Vannak logisztikai feladatok, például helyszínt kellett találni a délelőtti egyetlen összpróbához, ahol Budapesten először találkozik az egész gyereksereg. A Hősök tere nem jó, mert nem lehet a forgalmat egész nap leállítani. De a próbahelyszín kérdése is megoldódott.

Februártól júniusig koreográfus foglalkozott a gyerekekkel. Volt arra példa, hogy valaki jelentkezett, de végül nem került be, mert esetleg reménytelenül botlába volt?

Saját szerepem csak annyi volt, hogy kitaláltam az eseményt, meghatároztam a zenét, hogy melyik tételekre táncoljanak a gyerekek, és kiválasztottam a fő koreográfust, Vári Bertalant, akivel megbeszéltem a tánc jellegét. Utána Berci kért fel egy koreográfus csapatot, akik elmentek az iskolákba dolgozni a gyerekekkel és együttműködtek a tanárokkal.

Az iskolákkal a BFZ stábja tartja a folyamatos kapcsolatot, tőlük hallom, hogy picit néha módosul a táncosok száma (most éppen valahol 200 fölött van), csak sejtem, hogy lehet betegség, családi probléma, vagy valóban „botlábú” gyerek, de ezek a dolgok az iskolákban, kis csoportokban dőlnek el.

Egyáltalán milyen szempontok szerint válogatták a gyerekeket? Válogatták-e őket egyáltalán vagy tényleg mindenki ott lesz a Hősök terén, aki jelentkezett?

Na, ez az, amiről keveset tudok.

Mit jelent ebben az esetben a hátrányos helyzetű? Mélyszegénységben élő gyerekekről van szó? Mennyi a cigányok és nem cigányok aránya?

Az iskolák kiválasztásánál csak az volt a szempont, hogy legyen a gyerekek között több hátrányos helyzetű, több roma és nem roma. Azt szeretném, hogy együtt táncoljanak. Tulajdonképpen mellékes, hogy pontosan hányan lesznek valamelyik csoportból, nem is szabtam meg ilyesmit.

Az a fontos, hogy a toleranciáról, egymás elfogadásáról szóljon az esemény.

Mit gondol, ezen a projekten kívül, az integráció vagy az asszimilálás a megfelelő forma a cigányok számára?

Nem irigylem a szociológusokat, és nem is értek a szakmájukhoz, én ezt a kérdést másképp közelítem meg. Rengeteg különböző történettel találkoztam. Ismerek például egy ragyogó tehetségű fiatal karmestert, most az egyik német operatársulatnál dolgozik. Roma szülei mindent megtettek a fiú taníttatásáért, keményen dolgoztak, most viszont tönkrement a kisvállalkozásuk, munkanélküliek. Nem tudom, mi lesz a családdal. Vagy ismerek kiváló cigányzenészeket, akik úgy érzik, semmi közük az „oláh cigányokhoz”, ők egész mások. Van közöttük, aki nemzetközi karriert ért el, és van, aki nyomorog, mert a vendéglátóiparban megszűnt az igény a cigányzene iránt.

Minden ember egyforma érték, és minden embernek legyen szabad választása arról, hogy hogyan éljen. Fotó: Origo

A faluban, ahol 20 éve lakom, vannak roma barátaim, akik a templomi kórusban énekelnek, vannak ott nagyon szegény vegyes családok is, van egy férfi, aki a nyolcvanas években azért ült börtönben, mert megtagadta az akkor még kötelező katonai szolgálatot. Ezerféle történet van, és csak egy tanulság:

Minden ember egyforma érték, és minden embernek legyen szabad választása arról, hogy hogyan éljen.

Mit gondol, nem lenne jobb a cigányoknak visszaadni a cigány szó becsületét, hogy büszkék lehessenek rá, ahelyett, hogy bohóckodunk a roma és hasonló eufemizmusokkal? (Egyetlen kelet-magyarországi faluról tudok, ahol ma büszkén ejtik ki a cigány szót és büszkék cigány identitásra. Toldnak hívják.)

Érdekes kérdés, hogy melyik szót helyes használni. Németországban az lett a hivatalos elnevezés, hogy Sinti und Roma. Mást nem is szabad mondani, illetlen lenne. Amerikában nem szabad kiejteni a néger szót, csak azt illik mondani: Afro-American. Nálunk a roma szó a szalonképes, bár a cigány kifejezés is általános. Végülis mindegy. Tisztelni kell őket, ugyanúgy, mint bárki mást.

Jól hangzó projekt. Hisz abban, hogy egyetlen ilyen esemény képes maradandó változásokat előidézni, kevesebb lesz az előítélet a cigányokkal, a hátrányos helyzetűekkel szemben? (Hiszen tudjuk, ez ennél sokkal hosszabb folyamat, kiváló példák vannak erre, mint Ritók Nóra Igazgyöngy alapítványa, aki évek óta azon dolgozik, hogy a cigányok visszakapják az önbecsülésüket.)

Kissé eltúlozzuk most ennek a jelentőségét, mert a mi koncertünk azért nem társadalmi misszió. Mindössze arról van szó, hogy egy szép koncertet szeretnénk rendezni, ingyeneset, ajándékot Budapest polgárainak, és ehhez elhívtunk különböző helyekről gyerekeket, hogy táncoljanak együtt, érezzék jól magukat. Mint minden szép koncert, ez a koncert is szóljon a békéről, egymás elfogadásáról.

Mert ezzel esetleg el lehet venni az emberek kedvét a jó cselekedetektől. Fotó: Origo

Szóval az ilyen megmozdulás nem arról szól, hogy a Fesztiválzenekar ismét bebizonyítsa, milyen jó fej?

Hadd tanácsoljam legnagyobb tisztelettel, hogy óvatosan kell bánni az ilyen kérdésekkel,

mert ezzel esetleg el lehet venni az emberek kedvét a jó cselekedetektől.

Engem nem rendít meg, mert már rutinos nyilatkozó vagyok, és egyáltalán nem veszem rossz néven. A megmozdulás a zenéről és a toleranciáról szól.

Nem is volt a kérdésben rosszindulat. Gondolt már arra, hogy az El Sistema mintájára idehaza felépítsen egy zenepedagógiai programot?

De jó, hogy az El Sistemát említi! Az a venezuelai kezdeményezés világszenzáció: több százezer nyomorgó, drogos gyerek kezébe hangszert adott. Igazán le a kalappal! Igen, ezt Magyarországon is meg kellene csinálni. Csak lenne rá időm!

A tündérekről szól ez a zene Forrás: Marco Borggreve

Mendelssohn Szentivánéji álomhoz írt kísérőzenéjét játssza el a Hősök terén. Miért éppen ezt a zenét választotta?

Mert a tündérekről szól ez a zene. A tündérek hozzák ki az emberekből a jót. Akkor bukkannak elő, amikor a legkevésbé várjuk őket.

A fiatalok betanítását és a szüleikkel, tanáraikkal együtt történő utazást Budapestre teljes egészében a Fesztiválzenekar finanszírozza. Megtudhatjuk, mibe került ez a zenekarnak és miből finanszírozta?

Sajnos, nincs erről információm, talán a zenekar stábja tud segíteni. De nem olyan sokba: néhány koreográfus, néhány busz, némi szervezés, egy kis ennivaló a gyerekeknek. Különben jó, hogy szóba hozta, erről eszembe jutott, kellene a végén nekik valami ajándék is.