Voltam én itt már román és zsidó is

Molnár Levente operaénekes ad interjút Kling Józsefnek az Operában 2015. március 25-én

Molnár Leventéért versengenek az európai operaházak. Kevés ilyen kiváló bariton mászkál a világban. Itthon jó magyar szokás szerint mégsem becsülik meg, elhallgatják, nem kínálják meg hozzá méltó szerepekkel. Óriási fazon, aki nem szívbajos kritizálni az Opera vezetését.

• Verték már szájba azért, mert magyar.
• Szerinte rengeteg a kalandor, élősködő és kívülálló, aki lehúzza az Operát.
• Megosztó személyiség, nem áll be a sorba, és ez sokaknak nem tetszik.
• Élhetne bárhol a világban, de ő mégis erkölcsi kötelességének érzi, hogy itt maradjon.
• Nyereség ennek az országnak, hiszen a külföldön megkeresett pénzt itthon költi el.
• Addig nem nyugszik, amíg a magyar operajátszás el nem éri az őt megillető helyet a világban. Erre konkrét terve van.

Sokan temetik az operát. Nálunk mintha megállt volna az idő. Avítt rendezések, középszerű énekesek, tisztelet a kivételnek.

Itthon temethetik is, ilyen viszonyok mellett. Pedig ez a művészeti forma sok helyen a reneszánszát éli, és nálunk is megvannak a feltételek egy új aranykorra. Az Operaházat azért tartjuk életben, mert presztízsnek tűnik, pedig nem csak az. Rengeteg reklámot, energiát fektetünk bele, egyre jobb a dizájn, hisz az opera műfaja megérdemli a népszerűsítést, csak közben arra is figyelni kellene, hogy ne sérüljön a művészet minősége és lényege.

B kategóriás az Operánk, mostani állapota messze nem tükrözi azt, amire hivatott Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mi a lényeg?

A mostani művészeti vezetőségnek csak azt tudnám tanácsolni, hogy minőségi, jól meghatározott koncepció alapján válogassa meg az énekeseket, a rendezőket és a karmestereket, és ennek alapján határozza meg az évadok szereposztásait. Átgondolt koncepció hiányában helytelen döntések születnek, tűzoltás folyik konkrét munka helyett. B kategóriás az Operánk, mostani állapota messze nem tükrözi azt, amire hivatott. Az itteni énekesek meghatározó többsége nem énekelt soha olyan európai operaházban, ahol a minőségen van a hangsúly.

Nagyon sokan dolgoznak itt.

Ez az egyik probléma. Úgy érzem, rengeteg a kalandor, élősködő és kívülálló, aki lehúzza a műfajt. Tíz évvel ezelőtt, amikor idejöttem, volt egyfajta tartása, szellemisége a háznak, ami mostanra fölhígult. Sok énekes van, akinek komoly fejlődésre lenne szüksége ahhoz, hogy megállja a helyét az Operában. És ők énekelnek komoly szerepeket, meg olyan fiatalok, akik olcsón elvállalnak mindent. Közben meg szinte senki nem mer a minőségről beszélni.

Pedig az igazgató, Ókovács Szilveszter állandóan a megújulást szajkózza, nem?

Szerintem kissé megalkuvó az énekesek kiválasztásában, vagy talán túl sok kompromisszumot kell kötnie a jelenlegi, szerintem szakmailag inkompetens művészeti vezetőséggel, akik a magyar énekeseket rosszul használják, mert egy-két év alatt amortizálják a tehetségeseket. A jelenlegi énekesek nagyban függnek az Operaháztól, tulajdonképpen ez az elsődleges megélhetési forrásuk, amit a művészeti vezetés sokszor ki is használ.

Elengedhetetlen lenne egy szakmailag felkészültebb, ízlésvilágában nyitottabb művészeti vezetőség Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az is igaz, hogy jelenleg nem tudok Ókovácsnál jobbat mondani az igazgatói posztra, mert jó kapcsolati érzékkel rengeteg pénzt tud szerezni az Operának. De a minőséget nem mindig tudja garantálni. Lehet, hogy tudná, ha a menedzselés mellett lenne rá elég energiája és ideje, de szerintem túlvállalja magát. Pedig azt hiszem, nyitott a minőségi váltásra, ehhez viszont elengedhetetlen lenne egy szakmailag felkészültebb, ízlésvilágában nyitottabb művészeti vezetőség.

Nem csak pénzkérdés, hogy jó énekesek lépjenek fel?

Ez is lehetne egy recept, de a mostani valahogy így néz ki: van egy halott rendezés, hozunk egy sztárt, akinek nagy neve és nagy gázsija van, és a mostani vezetés azt hiszi, hogy az majd elviszi a hátán a produkciót. És az a vicc, hogy néha el is viszi. De ez hosszú távon tarthatatlan és nem költséghatékony. A magyar művészvilágnak arra is gondolnia kellene, hogy egyensúlyt alakítson ki export és import között.

Ezzel szemben a nemzetközi sajtóból értesülünk arról, hogy van világklasszis énekesünk, akit Molnár Leventének hívnak. Hogy van ez?

Vagyunk páran, akik külföldön, A kategóriás operaházakban énekelünk, itthon viszont nem nemzetközi művészként kezelnek bennünket. Nem értek egyet azzal, hogy teljesen máshogy kezeljük a külföldi sztárokat és az itthoni kincseket. A hazaiak számára meg kellene teremteni egy művészi életpályamodellt, felkarolni őket, és előnyt biztosítani nekik az anyaházban, ahogy például a németek teszik, annak ellenére, hogy egyre elenyészőbb a stabil tagság. Amikor megszokod az A kategóriát, megszokod, hogy bánnak máshol egy művésszel, nagyon rosszul tud esni az itthoni közöny.

Miért a művészeti titkár mondja meg nekem, milyen szerepeket énekeljek? Fotó: Szabó Gábor - Origo

Szóval itthon nem kíváncsiak rád?

Leadom az időpontokat, mikor vagyok szabad, de akkorra nem osztanak rám előadást. Ezzel szemben, amikor látják, hogy vezető operaházakban énekelek, akkor hirtelen eszükbe jutok. A Metet mégsem lehet csak úgy lemondani. Pedig szívesen énekelnék itthon, akár lemondások árán is, ha a közös szakmai jó szándékot látnám. Amúgy miért a művészeti titkár mondja meg nekem, milyen szerepeket énekeljek? Hol ért ő a hangokhoz? Miért nincs egy művészi koncepció alapján jól meghatározott, az énekesekkel közösen kidolgozott, mindenki számára építő jellegű egyeztetés?

Külföldön hogy megy ez?

Mindig megkérdezik, mit szeretnék énekelni, mi illik hozzám, mi vinne előre. Kialakult egy igényes, előremutató párbeszéd. Ott partnerként tekintenek a vezető énekesekre, akik meghatározóak lehetnek akár az évad műsorterveinek, akár az operaházak művészeti koncepciójának tekintetében is. Münchenben nagyon sokat tapasztaltam e téren.

Mit keresel te tulajdonképpen Magyarországon?

Ha tisztességes embernek tartom magam és olyan kvalitású művésznek, amilyenből nincs túl sok, akkor itthon is meg kell mutatnom, hogy mit tudok. Ha az ilyen emberek elmennek innen, az nagyon nem jó. Persze nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy itt minden rossz.

Szóval ezért akarok én Magyarországon maradni Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ez valami felelősségtudat? Ha én ilyen tehetséges lennék, és ennyire nem becsülnének meg itthon, elhúznék a francba.

Te ezt nem értheted. Anno mentem egy bukaresti utcán, éppen egy énekversenyre, és beverték a számat, mert magyar vagyok. Tizenhat éves voltam. Aztán a versenyen a zsűri azt kérdezte, milyen név ez a Molnár Levente.

– Magyar – mondom.
– Mit hozott énekelni?
– A Bánk bánból a bordalt.
– Az milyen ária?
– Romantikus, kérem. Az volt a kiírás, hogy romantikus ária legyen.
– Ilyennel itt nem lehet föllépni, de azért csak énekelje el, ha már itt van.

Szóval ezért akarok én Magyarországon maradni. Érted? Én hiszek az otthon, a család, a barátság, a szeretet megtartó és ápoló erejében. Mindezt pedig én egyelőre itt képzelem el.

Szentimentálisan hangzik. Közben meg nem tudnak rád bízni olyan szerepet, ami igazából érdekelne. Úgy tűnik, baritonszerepben teljesen mindegy, hogy az Operában ki énekel.

Pedig jó lenne, ha ismert lennék ott is, ahol adózom. Hiszen én tiszta nyereség vagyok ennek az országnak. Kint keresem a pénzt, amit itthon költök el. Elpazarolunk sok pénzt külföldi sztárokra, de nem nevelünk ki magyar operaénekes sztárt, aki külföldről nagy pénzeket tudna behozni. Nekünk ugye nincs sztártenorunk, aki előtt fejet hajt az egész világ. De nem is dolgozunk rajta.

Megosztó személyiség vagyok, határozott véleménnyel Fotó: Szabó Gábor - Origo

Belőled miért nem csinálnak sztárbaritont?

Egy jó bariton nem sztáralkat. Celebség, sztárság nem az elhivatott művész útja. Ráadásul megosztó személyiség vagyok határozott véleménnyel, amit gyakran ki is mondok. Nem állok be a sorba, és ez sokaknak nem tetszik. Vagy talán azt hiszik, hogy olyan jól megy a szekér, hogy nem kell rajta lökni. Ez tévedés, hisz azok, akikkel a világranglistán – mondjuk úgy – versenyzek, rengeteg támogatást kapnak. Nemzeti operaházaik elsősorban az ő fejlődésük érdekében osztanak rájuk szerepeket. Ez olyan gyakorlat, amit nagyon jó lenne itthon is bevezetni.

Te, ez nem az a tipikus magyar sztori, hogy a tehetséget nem becsülik, ha jó vagy, inkább elüldöznek?

Senki sem lehet próféta a saját hazájában. Pedig én az szeretnék lenni. Azért vannak az előítéletek, hogy megpróbáljuk legyőzni őket. Úgy gondolom, hogy az évek során rengeteg szakmai tapasztalatot gyűjtöttem az élvonalbeli operavilágról, és szeretném ezt megosztani, megmutatni, hasznosítani itthon is.

Mi a terved?

Sok nagy kvalitású énekest, művészt, egyéniséget szeretnék Magyarországnak. Ne csak az legyen, hogy meghívjuk Leo Nuccit milliókért. Nekünk is lehetnének olyan művészeink, akiket külföldre is hívnak, és jó pénzt keresnek, de itt élnek, itt költik el a gázsijukat. Alapítottam egy egyesületet Artstart4u néven. Ókovács egyébként az Eiffel Műhelyháznak keresztelt új projektben egy egész épületet ígért szóban az Artstart számára.

Vagyis te fogsz kinevelni énekeseket?

Valami ilyesmi. Alternatív tehetséggondozó. Jelenleg is sok tanítványom van. Megkeresnek, kiutaznak hozzám, tőlem akarnak tanulni.

Nem vagyok senkinek a senkije, de van egy programom, és segíteni szeretnék Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mennyi az a sok?

Jelenleg heten vannak, akikre azt mondom, hogy igen, őket vállalom. A jövedelmem 10-15 százalékát arra áldozom, hogy azok, akiknek nincs pénzük, kijussanak előénekelni külföldre. Vagy elmenjenek versenyre. Nekem ez misszió. A magyarságnak még mindig a tehetségekben kell keresnie a lehetőséget. Sportban, művészetben szerintem baromira jók vagyunk.

Itthon mintha ez nem sokat számítana.

Nemcsak a tehetség számít, hanem a kapcsolati rendszer is. Ez persze nincsen másképp külföldön sem, de itthon mintha ez kissé erőteljesebben érvényesülne. Én nem vagyok senkinek a senkije, de van egy programom, és segíteni szeretnék. Ez az Artstart program egyébként akkor pattant ki a fejemből, amikor a királyi családdal ebédeltem Londonban.

Nem érdeklődtek a magyarországi politika iránt?

Dehogynem. Folyton kérdezik, miért ilyen hangos minden Magyarországtól, Orbán Viktortól. Azt szoktam mondani, hogy szerintem az túlzás, hogy itthon diktatórikus hangulat van. Én ezt nem így látom, éltem diktatúrában, és ez közelről sem az. Amúgy bármerre énekeltem az elmúlt hat évben, mindenütt kérdeztek, rangos körökben is, a magyar aktuálpolitikáról. Nem volt mindig könnyű Magyarországért kiállnom, de megtettem. Pedig nem mindennel értettem egyet, ami itthon van.

A politika beleszól az életedbe?

A balliberálisoknak székely voltam, túl magyar. Aztán jött a Fidesz. Na, majd most, gondolta az erdélyi fiú. De a mostani kormánynak is kényes kérdés ez. Amikor idejöttem, román voltam, meg zsidó. Van nálunk egy mondás Erdélyben. Hogy tudsz a székelyből románt csinálni? El kell küldeni Budapestre. Megkaptam az első nagy szerepet, a másodikat, harmadikat, azt mondták, biztos azért, mert zsidó.

A külföldi sikerek nyomában elhallgattak a negatív vélemények Fotó: Szabó Gábor - Origo

Aztán meghallottak énekelni, sokan megszerettek, a külföldi sikerek nyomában elhallgattak a negatív vélemények. Aztán jött Kovalik Balázs, és azt mondta, Levikém, ha olyan jó vagy, akkor el lehet menni innen. És akkor életemben először elmentem előénekelni Bécsbe. És az első előéneklésem után öt operaházba hívtak.

De mindeközben meg is ijedtem, nekem akkor ez volt a lehetőségek országa. Gyergyóremetén születtem, ahol a legnagyobb sztárvendég a Dupla KáVé. Szóval nekem ez hatalmas ugrás volt. Imádom ennek a budapesti Operának minden kövét.

Nincs benned sértődöttség?

Miért lenne? Akkor sem sértődöm meg, amikor magas kulturális képzettségű vagy funkciójú embereknek fogalmuk sincs, hogy ki vagyok. Nemrég történt egy ilyen eset. Pedig állítólag nagy operarajongó volt az illető.

Kívülálló vagy?

Nem tartozom egyik oldalhoz sem. Ha színt kell vallani, a kultúrelitet képviselem, már ha létezik ilyen. Azokhoz tartozom, akik a minőségre utaznak. Akiket érdekel, hogy mit miért teszünk. Értéket szeretnék teremteni. Ne csak azért csináljunk valamit, hogy látványos legyen. A mennyiség ne menjen a minőség rovására, soha.

Nem nyugszom addig, amíg a magyar operajátszás el nem éri az őt megillető helyet a világban Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az opera műfaja alkalmas erre?

Mindenre alkalmas. Ennél erősebb, mindenkire hatni tudó művészeti forma máig nem született szerintem.

Hát pedig elég sokan kiugranának tőle az ablakon. Mit jelent neked az opera?

Mindennek a legmagasabb spirituális, intellektuális szinten való tükröződését. A legérzékenyebb műszer ahhoz, hogyan mutassuk meg a világot a maga teljességében. Az operában az a csodálatos, hogy a szöveg és a zene mindig küzd egymással. Hiába írta valaki, hogy dicsőítem a pártomat, az országomat, ha a zene viszont szidja.

Még mindig nem értem, mit akarsz te Magyarországon?

Forradalmat. De ha nem sikerül, akkor is itt maradok, és nem nyugszom addig, amíg a magyar operajátszás el nem éri az őt megillető helyet a világban.

Ha rád bíznák az Operát, mit csinálnál?

Magyarország operaéletének felrázására is van egy programom, vagy hívjuk inkább álomnak. Ernyőszisztémának neveztem el. Ismerem a magyar énekeseket, akik itt senyvednek kisebb-nagyobb szerepekkel, de lehetnének akár sztárok is. Jó, tudom, nem mindenki akar sztár lenni, elvannak azzal, hogy itthon elismertek, jól keresnek, és rendszeresen kapnak szerepeket.

Szeretnék egy kicsit lenyugodni, szeretnék minél többet a gyerekemmel lenni Fotó: Szabó Gábor - Origo

De őket is folyamatosan fejleszteni kell. Az ernyőszisztémám nagy mozgásteret biztosítana az énekesek számára. Lenne egy központ, mint az ernyő fogantyúja, az Opera vagy az Erkel. A többi vidéki színházzal összevonva egy menedzsment alatt működne. Mondjuk, ha Debrecenben csinálnak egy premiert, körbevinnék a többi vidéki színházban, több szereposztással, megutaztatva az énekeseket.

Minden énekest regisztrálna a castingiroda, tudná, hogy ki mikor, hol áll be a gépezetbe. Az énekesnek nem kellene tíz szerepet énekelnie egy évadban, csak mondjuk négyet. Ehelyett most az van, hogy a művészek itt-ott hakniznak, és ki vannak purcanva.

Melyik most a legjobb szereped?

Az, hogy apa lettem. Nagyon tetszik ez a szerep. Első gyerek. Szeretnék egy kicsit lenyugodni, szeretnék minél többet a gyerekemmel lenni. Aztán kedvemre válogatni az operaszerepek között. És szeretném, ha megvalósulna az általam létrehívott egyesület mottója: „Olyan világban szeretnék megöregedni, ahol a kultúra lenne a kortárs közös nyelv.”

Gyergyóremete, Csíkszereda, Arad, Budapest, Cardiff, London, München, New York

Molnár Levente fiatal kora ellenére az egyik legfoglalkoztatottabb magyar operaénekes. Gyergyóremetén született 1983-ban. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskolában mindenféle képzés nélkül több ének- és népdalversenyt megnyert.

Sikeresen felvételizett a Nagy István Művészeti Líceum magánének szakára. Érettségi után, 18 évesen debütált az aradi Nemzeti Színházban, 21 évesen pedig Budapesten, a Magyar Állami Operaházban játszott főszerepeket.

Nemzetközi bemutatkozására 2007-ben a Cardiffi Énekversenyen került sor, ahol döntősként Carlo Rizzi vezényletével mutatkozott be.

Egy évvel később a londoni Covent Gardenben énekelt, 2009 óta pedig a müncheni Bayerische Staatsoper társulatának egyik vezető művésze.

Az elmúlt években Berlinben, Bécsben, Bordeaux-ban, Münchenben, Londonban, Tokióban és Madridban lépett fel, dolgozott például Juan Diego Florezzel és Rost Andreával, valamint Marco Armiliato, Ascher Fisch, Zubin Mehta és Kent Nagano világhírű karmesterekkel.

2015-ben a New York-i Metropolitan közönsége előtt is fellép.